Miként lehetne adócsökkentést megvalósítani?

Sajnos ez nem ennyire egyszerű!

Ennek vannak gazdasági feltételei. Ezeket tervezni kell, előre átgondolni és kiszámolni a hatásokat.

Létezik többféle lehetőség is. Ezekre a lehetőségekre vagyok kíváncsi, illetve a véleményetekre, hogy miként is lehetne, milyen lehetőségeink lehetnek?

„Én abban nem hiszek hogy ha csökkennének az adók akkor ezek után az is fizetne aki eddig nem.Egyetlen lehetőség van,az állam kiadásait kell tovább csökkenteni”

Talán még veszélyesebb a kiadásokat csökkenteni, hiszen akárhonnan veszel ki a gazdaságból azzal fogyasztást is csökkentesz, azzal gazdaságot zsugorítasz, és elvész a csökkentésre szánt alap.

De a mechanika alapját, látod. Szóval úgy kell adót csökkenteni hogy a fogyasztás ne csökkenjen hanem lehetőleg nőjön!

„Más lehetőség nincs,mert senki nem fogja nekünk megfinanszírozni”

Megértem az álláspontod, de sajnos ezt mi nem tehetjük.

Nem hatékony a mi rediszribúciós berendezkedésünk mellett.

A pénzelvonásos, restruktív gazdaságpolitika csak ott lehet hasznos ahol elsősorban a túlfogyasztást lehet visszaszorítani, és az állam nem magától vonja el az újra felosztandó bevételeit.

Az az ahol a redistribúció 35-40%, és ott is csak abban a mértékben ami még a fogyasztás csökkenésé és a kívánt megtakarítás aránya az 50-50% ot nem haladja meg. Nálunk csak kontraproduktívan jelentkezik.

Az adó csökkentésnek önállóan is vannak kedvező hatásai,(élénkülés a gazdaságban) de csak a tárgy év utáni évben és csak közvetett. Viszont lehet szinergiákat alkalmazni, pld az adócsökkentés(amihez nem is kell pénz ha feltételezzük hogy adózók bázisának növekedéssel jár) mellé tartozik egy gazdaság élénkítő program akkor gyors lehet a hatás és célzott! (ami a fogyasztás élénkülésének a hatásait is fokozza)

A neoklasszikus gazdaságpolitikával teljesen egybevág. Nem az adó csökkentés rövid időn belüli bevétel kiesésére igyekszik fordítani a pénzt az állam,( nem a hiánycélokra) hanem indukálni azokat a keresleteket, amik húzzák és szélesítik a gazdasági adózóbázisát, és a fogyasztás növekedése révén is szélesíti. Természetesen ezeket csak megfelelő invesztíció mellett lehet alkalmazni, amiket az élénkítés mértéke és az adózók alapszélesedése, új adózók, kifehéredés, és a fokozódó fogyasztás okozta forgalmi bevételek növekedésének együtthatója határoz meg. De az adó jogszabályokon is változtatni „ szigorítani” illetve az ellenőrzésen is javítani kell hogy az ösztönzés és a kényszer egyszerre érvényesüljön. Tartós és fenntartható megoldást jelentene a tudatosan célzott importkiváltás ösztönzése, ami a 3. szinergiát is érvényesítené.

Szóval 1 befektetés alatt 3. növekedési vektor mozdulna meg. Sok hasonló megoldás létezik, de ahoz kell egyfajta nemzetgazdasági szemlélet. És persze sok olyan irány is ami akár az Eu ban is kitörési pont lehetne. És hogy honnan jut rá invesztáció? Lehet hogy sokan fognak most hitetlenkedni, de sajnos nincs más megoldás. Az IMF től. Viszont nem hitel formájában, és ez lehet a kulcs a tárgyalások során.(Izlandi példa)

Nem egy őrülten a magyarok vérét akaró társaság az IMF, csak ideje lenne tárgyalni velük.

Megértetni hogy ha ezt a politikát követjük akkor teljesen reménytelen lesz az álltaluk eddig nyújtott hiteleik visszafizetése. Nem lehet a nyugdíjasoktól és a családosoktól többet elvenni, mert az már felér egy

eutanáziával. Erre nem lehet egy politikai vezetőt sem rávenni. És gazdaságilag is csak hasztalan próbálkozás, hiszen akkora likvidtőke nem nyerhető ki ha csak nem öljük ki a társadalmunk 20% ami lehetővé tenne egy olyan Qvalitású adócsökkentés mértékét ami a versenyképességünk megalapozná.

Lekell tenni eléjük egy 4 éves programot, amit szeretnénk megvalósítani, és ennek a sarokszámait.

Nálunk nem egyszerűen a gazdaság beteg, hanem a társadalom és annak a berendezkedése. 4 Éves fizetési moratóriumot kell kérnünk, és az ott felszabaduló pénzt tőkeként felhasználni.

Rögzíteni a nyugdíj és a szociális kiadások összköltségét, és a bázis összeg átalakításával teremteni meg a legelveszettebbek számára ennek a 4 évnek a túlélését. Megértem a pusztán számokban gondolkodók racionális felfogását, de a társadalom nem számokból áll sajnos, és az nem járható hogy valaki 40 év munka után éhen haljon a nyugdíjából, vagy az utcára kerüljön. Ahogy az emberek is csak a bűnözés útjára lépnének tömegesen ha akkora kiigazítást akarnánk megvalósítani ami a gazdaságot kellőképp indukálná.

4 év alatt ha nem emelnénk a maihoz képest semmit, csak a gazdasági növekedésünk érdekeiben tevékenykednénk, akkor a mai socrendszerünk és ellátásunk mellet a redisztribúciók kb 30% os lehetne ami nem lenne semmi.