Miért van Magyarországon olyan sok ember, akik mindenáron le akarják rombolni mások jókedvét és önbizalmát?

Pont tegnap találkoztam egy öreg bácsival, aki úgy 60-65 év körül lehetett, de olyan jókedv és energikusság áradt belőle, hogy hirtelen lefagytam tőle és ott jöttem rá, hogy az egész életem olyan emberek társaságában telik, akik önelégültek, egoisták és imádnak azzal foglalkozni, hogy más emberben hol vannak a hibák és azokat nem győzik az orra alá dörgölni és megvetni őt ezért.

Az egész társadalmunk egy rohadt nagy gyűlölethalmaz, ahol az embernek az egész életét végig kell színészkednie és mindenhol azt kell lesni, hogy na vajon ma ki akar hátba szúrni egy pletykával vagy egy beszólással.

A kis öreg meg nagyban pörgött, őszinte volt velem, lelkesen ecsetelte, hogy éppen valami mezőgazdasági előadáson volt, ahol már régen is járt és akkor azt hallotta, hogy a paradicsomokat fel kell kötözni egy lugasra és ott kell őket folyatni és az alját meg el lehet csipkedni és akkor könnyebb kapálni meg ilyenek. A helyi kocsmába jár inni, ahol a fiatalok sorra fizetnek neki vodkanarancsot csak azért, hogy biliárdozzon velük és nyomassa a sztorijait meg az elképzeléseit. Szóval tiszta őszinte volt és jókedvű.

Hol vannak az ilyen emberek? Miért nincs ezekből több? Miért kellett nekem eddig 19 éven át küzdenem a többi rosszindulatú gyökér ellen, miközben abban hittem, hogy ez teljesen normális?

Nem hiszem, hogy az öreg ilyen kedélyes lenne pusztán a nyugdíjtól, ha egész életében egy tirpák volt és hőbörgött.

Szóval szerintem mindig is ilyen volt a mentalitása.