Valóban jobban élt a magyar a '70-es években?

Sokkal rosszabbul éltek az emberek a '70-es években, hiszen nem voltak akkora nagy igények, mint ma, sokkal szerényebb körülmények között éltek, viszont talán boldogabbak voltak, sokkal több időt fordítottak egymásra, jobb közösségek voltak.

Nekem személy szerint nem hiányzik az "átkos", a megfigyelések, a besúgások, hogy senkiben sem lehet megbízni, a mai világban viszont undorodom a lelketlenségtől, az embertelenségtől, a kapzsiságtól, hogy mindig mindenből csak többet akarnak az emberek.

Ma egy átlag 4 fős családban van 3 számítógép, és 2-3 tévé, na meg 2 személygépkocsi. Mobil nélkül már sokan létezni sem tudnak, elmaradoznak a szorosabb baráti kapcsolatok, mert azt hiszik, hogy az interneten azt pótolni lehet.

Lehetne erről hosszasan vitázni.

Igen, jobban elt.

Ne keverjuk ossze a technikai fejlodest a jolettel. Nem volt meg laposteve, mobiltelefon, szamitogep, de ezeket a technikai fejlodes hozta el, nem a rendszer.

Lehet hogy nem utazgatott evente gorog vagy spanyol tengerpartra mert nem volt konnyu az utlevel ugyintezes, de akkor legalabb mindenki megengedhette maganak a Balatont. Ma ugyan utleveled mar van, de szazbol egy ha utazgathat mert a tobbinek nem telik ra.

A rendelkezesre allo javakhoz gyakorlatilag mindenki hozzaferhetett, nem volt letbizonytalansag, tudtad hogy masnap is lesz munkad, lesz fedel a fejed felett, lesz mit enned, nem rettegted vegig az eletet hogy mikor veszted el a munkad es kerulsz az utcara. Tudtal felretenni, es egy kiszamithato biztos gyarapodas volt elotted. Tudtad hogy idovel meglesz az auto, meglesz a hetvegi telek, stb.

Ez szerintem sokkal fontosabb mint az "okostelefon".

Ahogy mondani szokták: az idő minden emléket megszépít. Azok a szépnek gondolt '70-es évek már jó 30-40 éve voltak, azóta bizony volt idejük megszépülni az emlékeknek. Lehet, hogy azok az eladók nem voltak mindig maximálisan szolgálatkészek és kipihentek, mert mondjuk letudták a műszakjukat este 6-ig, aztán mentek a háztájiba kapálni, gyomlálni, permetezni, amíg világos volt (értelemszerűen nyáron). Vagy a hétvégi üzemszünet alatt látástól vakulásig építkeztek, mert különben lakhattak az anyóséknál a nyárikonyhában. Meg az is lehet, hogy az érezhetően finomabb hurka és kolbász ugyanolyan vizezett, mócsingos, semmilyen ízű volt, mint most, csak ez az emlék valahogy elsorvadt.

Aki már emlékezhet a '70-es évekre, az ma legalább a 40-es évei végét tapossa, de inkább az 50-es, 60-as korosztályhoz tartozik. Gondolj csak bele: Pista bácsi mondjuj 65 éves, reggelente már hol itt fáj, hol ott fáj, egy szatyornyi gyógyszert kell szednie (vérnyomáscsökkentő, vízhajtó, savlekötő, egyebek), a lépcsőn pedig minden fordulóban megáll 1-2 percre pihenni. De akkor, a '70-es években még ereje teljében lévő huszonéves volt, fél kézzel dobta fel a vállára az 50 kilós cementes zsákot az építőtáborban, naponta letekert 20-25 kilométert biciklivel és - ahogy mondani szokták - a legyet is röptében kapta el. Hát már hogy a francba ne gondolná szebbnek azokat az időket Pista bácsi?

Akkoriban más volt az emberek igényszintje, mint ma. A mai 50-esek, 60-asok szülei a világháború környékén születtek, emlékezhettek a német, majd a szovjet megszállásra, a légitámadásokra, a háború utáni ínséges időkre, a jegyrendszerre - ehhez képest valódi luxus volt, hogy a '70-es években már minden nap jutott valami ehető ennivaló az asztalra (nem csak rántottleves orrvérzésig), a gyerekek szakmát tanulhattak, mert nem kellett már 12 évesen beállni dolgozni, hogy elbírjanak a földdel és az akkori ifjúságnak már volt esélye arra, hogy még 30 éves kora előtt saját kockaháza vagy panellakása legyen. Az akkori fiatalok sokat hallgatták a szüleik beszámolóit a jó húsz évvel korábbi időkről és ők maguk is rájöttek: ahhoz képest igen jó dolguk van.

Manapság pedig még magasabbak az igények. A rosszul hő- és hangszigetelt, száraz levegőjű, szűkös, kényelmetlen építésű panellakásnál többre vágynak az emberek és a kis kockaház sem a vágyak tárgya. Akkoriban még senki nem ütközött meg rajta, ha a faluban hétvégén semmilyen orvosi ellátás nem volt, a környező tanyákról pedig biciklin vagy babakocsiban tolva vitték be a gyerekeket a körzeti orvoshoz az anyukák, több kilométerről, néha térdig érő sárban. Ma meg mindenki természetesnek veszi, hogy a falvakban legyen háziorvos hetente többször is és hétvégén is legyen elérhető az ügyelet. Akkoriban jónak számított, ha legalább szombat délelőtt nyitva volt egy élelmiszerbolt, ma már vinnyog a nép, ha vasárnap este nem tud bevásárolni. A '70-es években még több gyereket is fel tudott nevelni egy család úgy, hogy tűzhelyen melegítették a vizet és lavórban mosakodtak (nem, nem csak az Isten háta mögötti falvakban), ma már legyen minden minigarzonnak külön fürdőszobája bojlerral, fűtéssel, hogy télen se fagyjon meg, aki mosakodni akar. Sőt, annak idején évtizedeket éltek le az emberek egy szál biciklivel, esetleg egy motorral, így jártak dolgozni minden nap, ma meg akinek nincs saját autója 30 éves korára, az lúzer, meg különben is: hogy tud közlekedni?

A '70-es években az emberek igényeit jobban kielégítette a világ, ami körülöttük volt. Mára az igények sokat nőttek, de ezt a kínálat nem követte. Eltűnt az emberek feje fölül az állami tutujgatás, önállóbbnak kellene lenni, ami nem könnyű. No meg nem árt tudni azt sem, hogy azért akkoriban sem volt mindne fenékig tejfel...

Én '75 - ben születtem. Emlékszem sok mindenre.

Teljesen mások voltak az igények. A szüleim vidékről kerültek Pestre, gyárban dolgoztak, bevállaltak két gyereket egy pici albérletbe. Burkolatlan sáros utca, egy szoba - konyha, budi az udvaron, mosdás lavórban - Budapesten. Soha nem panaszkodtak, nem volt ennyire átpolitizált a társdalom. Nem volt TV műsor ennyi, egy adó, hétfőn az sem. A fiatalok ma el sem tudják képzelni: egy teljes napig semmi nem volt a TV - ben.

Nem volt autónk. Éveket kellett várni egy Ladára, Wartburgra. Befizetted és nézted a sorszámot, a lapokban leközölték, pl. az Autó - Motorban mindig lehetett látni. Nem volt telefonunk a rendszerváltásig. Banán, déli gyümölcs csak télen volt - ha volt.

De volt benne jó is. Éhenhalástól, utcára kerüléstől nem kellett tartani. Mindenkinek volt - ha akármilyen is - munkája, a cigánysággal is jobban törődtek. Nem volt komolyabb bűnözés, az elkövetőket elkapták, lecsukták. Aki ölt, az életével játszott, ha nem volt enyhítő körülmény felakaszthatták érte.

Összetartóbbak voltak az emberek, összejártak, barátkoztak, jobban megbíztak egymásban.

Ezzel együtt ismétlem nagyon más igények voltak, sokkal kevesebbel beérték az emberek. Ma páran felháborodnának, ha úgy kéne élni.

A 70-es években már minden házban és lakásban volt fürdőszoba! Az sem igaz, hogy akkor még működött a besúgó rendszer! Nem kellene a Rákosi időkkel, vagy a 80-as évek végén kezdődött ellenállási mozgalom idejével keverni.

Jobban éltek, mert mindenkinek volt munkája, megtudott tisztességesen élni, lakást házat építeni, gyereket nevelni-iskoláztatni. Évente üdülni menni. Kétévente akár nyugatra is mehetett. Volt iparunk, mezőgazdaságunk, amit a rendszerváltás után elprivatizáltak. Nem volt ekkora vagyoni különbség, mint most.

Igaz, az élelmiszerek és a rezsi árait mesterségesen alacsonyan tartották, mert nem piacgazdaság volt. De az átlagembert ez nem érdekelte. Nem volt ugyan akkora áruválaszték, mint most,de akkor az igények szerényebbek voltak, mint ma.

Azzal, hogy egypárt rendszer van, kevesen törődtek.

Ma is lényegében egypárt rendszer van, és hatalmas vagyoni különbség. Ma is "megfigyelik" az embereket. Lásd: Kubatov lista. Csak éppen az átlag egyre rosszabbul él.