Valaki el tudná magyarázni, hogy mi történt Magyarországon a rendszerváltás óta?

Ha választ írsz, tartsd be a következőket:

Ne OFFolj! Azaz ne írj olyat a válaszba, aminek nincs köze a kérdéshez!

Ha kérdésed van, ne a válaszba írd, hanem írj ki új kérdést!

Ne írd be még egyszer ugyanazt, amit egyszer már előtted valaki beírt! Ha egyetértesz a véleményével, értékeld válaszát!

Ne a válaszokra válaszolj, hanem a kérdésre! Mások válaszáról a véleményed a lefelé és felfelé mutató nyilak segítségével (azaz a válasz értékelésével) közölheted!

A gyűlöletkeltésért, mások sértegetéséért, provokálásért, vállalkozásod, weboldalad reklámozásáért, trágárkodásért, rasszista írásokért, több kérdés ugyanazokkal a válaszokkal történő végigspameléséért, közízlés megsértéséért kitiltás jár, így ilyen válaszokat ne írj!

Fenntartjuk a jogot, hogy válaszodat (ha nem tartod be a fenti szabályokat), további különösebb indoklás nélkül töröljük.

Nagyjából és röviden ... Volt egy állítólagos rendszerváltás*. Utána gőzerővel elkezdtek építeni egy demokratikus** kapitalista országot. Eközben sikerült megcsinálni a régi kommunista agitpropban lévő rémálom rabló kapitalizmus prototípusát Erre az emberek elkezdték igényelni a szocializmus visszaépítését ahol mindenben az állambácsi dönt helyettük, nehogy elfáradjanak a sok döntésben. Most erre mennek a dolgok.

* Igazából nem volt. Pozícióban lévő emberek és azok gyerekei einstandolták az egész országot a privatizáció nevezetű érdekes játékban. Meg is látszik.

** Ez se nagyon sikerült, mert sem oktatásban sem a való életben nem volt fontos senkinek a demokrácia jól működéséhez való civil szerveződések oktatása, bátorítása, létrejötte. Nincs is semmilyen civil kontroll.

Az MSZMP sok kis pártra szakadt, feléledtek a régi elnyomott pártok,alakultak újak, meg született a MSZP mint utód párt,a kicsik kívül maradtak, a nagyok meg mocskolják egymást, amúgy meg egy formák,

Olyan ez mint a Pankráció,a szorítóban látványos harc folyik, az öltözőben viszont megbeszélik kinek mennyi is jár az esti bevételből,

Kezdjük az elején.

Gorbacsov felülírta A Brezsnyev-doktrínát és hazahívta szovjet sereget. Mi meg kikiáltottuk, hogy függetlenek vagyunk és kezdődött a rom eltakarítás.

A többi exszoci tagállamhoz képest jól indultunk, mert a szocialista gazdaságot a nyolcvanas évek felé félig kivontuk a szocializmust és a Nyugattal is volt valamiféle kereskedelmünk, tehát az átállás jóval könnyeben ment.

Ennek viszont megvolt az a hátránya, hogy a spontán privatizáció (1987-1990) során, amikor a magyar állam a szovjet nagytestvér nélkül éppen döglődött nem tudott és nem is akart semmit sem tenni ez ellen, mentette a menthetőt az elvtársi gárda, így az akkori komcsik túlságosan szoros összefonódással a gazdasági elittel problémássá vált. Meg persze az ellenzéki értelmiség is elég alacsony létszámú volt, a szakemberek számáról nem is beszélve, nem volt semmilyen értelmiségi és/vagy munkásközösségünk (mint a lengyelek Szolidaritása, vagy a cseheknél a Charta77), így kvázi készen kapott új elitünk sem volt.

Képzeni kellett volna, de a régieket megtartani rövid és középtávon jobban megérte, gondolták a rendszerváltók párhuzamosan kinevelnek a szabad köztársaságban egy új elitet, ami a demokratikus játékszabályok alapján kiejti a régit, ezért is nem volt semmilyen szinten elszámoltatás, Antall megbocsájtott mindenkinek.

A magyar gazdaságnak azzal kellett megküzdenie, hogy a legnagyobb felvevőpiacával a Szovjetunióval egyrészt összerúgta a port, másrészt az is éppen elhalálozni készült, így a szovjet piacokra építeni nemigazán lehetett, ahogy az exszoci tagállamok jó része is.

Amelyik éppen nem azokkal gyorsan összeborultunk. Így született meg 1991 nyarán a V4 felelevenítése, a hozzánk meg talán a az NSZK által megtámogatott NDK-t leszámítva, a szintén iparban utazó Csehszlovákia és a lengyel barátaink akiket egyrészt szeretünk, másrészt a lengyel válság valamennyire kezelve lett ott is. Meg még a németekre is számíthattunk valamire, hisz volt kiépített piacunk, plusz "jöttek eggyel" a berlini falas ügy miatt.

A második problémánk voltak a valutaproblémák. Mivel a magyar forint a szovjet rubelhoz volt láncolva és felülről mondták meg mennyit érjen, ezért a szoci árfolyam és a piaci árfolyam köszönőviszonyban sem volt egymással. Ez átkozottul magas kamatokkal és inflációval járt, amíg meg nem győztük a világot arról, hogy a forintnak van fedezete is. Ez nehezítette az ekkor égető importszükségletek kielégítését (nyugati álomcikkek tömeges behozatala egy exszoci országba)

A harmadik és a legnagyobb maga a kárpótlás, amit mint demokratikus elkötelezettségű párt természetesen buzgón megígértük, hogy kártalanítjuk a szocializmus áldozatait.

Az 56-osnak fizetett kárpótlás, az egyéb politikai foglyok rehabilitálása és kártalanítása egy dolog volt, azt gyorsan meg is lehetett lépni, mert olcsó volt és népszerű is. De a fontosabb kérdés volt az államosítások visszaadásának kérdése. Visszatáncolni nemigazán lehetett, de gyakorlatilag a teljes állami struktúrát vissza kellett volna magán vagy egyházi kézbe szolgáltatni.

Az egyházat letudtuk a javak egy részének visszaadásával, majd a tíz évvel későbbi vatikáni szerződéssel, némi valagpolírozásért cserébe, élethosszig tartó bérlője lehet az állam a vagyonnak.

A magánszemélyeké problémásabb volt. Egyrészt az örökösödési problémák, másrészt ha mindent két szép szemre odaadnak, akkor az állami tulajdontól eddig függő államgazdasággal akkor mi lesz, ha különösebb adóbevételei nincsenek az államnak. Kiötlötték a kárpótlási jegyek rendszerét. Kapott minden jogos igénylő x darabot amiből vehetett azt amit szeretett volna.

Ezzel az volt a probléma, hogy az állami gazdaságok jó része a szocialista munkamorál és termelési módszerek miatt gyakorlatilag értéktelen volt, vagy legalábbis részvényeket épeszű ember nem vett benne, az örökös nem feltétlenül akart ugyanabban a munkakörben vállalkozni, mint elődjei. Emiatt önmagában a kárpótlási jegy a tényleges károsultak jó részének kárpótlásra alkalmatlan volt, viszont aki kellő tőkével rendelkezett könnyedén felvásárolhatta ezeket és vehetett komplett és működőképes vállalatokat is, szimbolikus összegért.

A forint konvertibilitása meg nemgazán létezett akkor, tehát külföldiek nemigazán tudtak nagy összegű valutát átváltani itt, így vásárolni sem igazán tudtak.

Ezt amúgy az orosz privatizáció során, kissé nagyobb volumenben és látványosabban is megjátszották.

Ez volt a privatizáció második szakasza, gyakorlatilag az MDF kormány ténykedése alatt. A Horn-kormány alatt ez ellen viszont léptek valamit. Egyrészt a szoci oligarchiák nem túl megbízhatóak ezért nemigazán nyerő, ha az egész piacot megszerzik bagóért, másrészt ez az állam privatizációból remélt bevételeit sem gyarapította.

Ezért szűkítették a kárpótlási jegyek felhasználhatóságát nominálösszeges limittől függően, mind százalékos arányban. A hazai nagytőkéseknek ez akkor nem tetszett, mert ennyire mélyen már nem tudtak a zsebükbe nyúlni. A forint is konvertibilis lett lassan a nemzetközi piacokon, tehát jöttek a külföldi nagykutyák akik aránylag jó árért sok mindent vittek, amik pénzt is hoztak az államnak.

Lényegében 97-ért mindent eladtak amit lehetett, amire költött összeget viszonylag felelősen költöttük el.

A magyar privatizáció nemzetközi összehasonlításban számos botrányával és ballépésével együtt a sikeresebb folyamatok közé tartozott:

[link]

A többi meg mindenki tudja, az első évtized alatt kiépült, úgy ahogy a magyar szabadpiac, le lettek zsugorítva a vámok, egyenlő esélyeket biztosított mindenkinek az állam, felügyeleti szervek is kiépültek, egy rakat globális szövetségbe beleléptünk, kezdtük igazodni az EU-s normatívákhoz a társulási tárgyalások során, kiépült a kétszintű bankrendszer bejött a nyugati kultúra, összevesztünk a csehszlovákokkal, újra felépült a rendőrség és egyéb közintézmények viszonylagos vérfrissítéssel, a két oldal megvívta a maga csatározásait:

[link]

[link]

Ennyi elég is volt nekem már, remélem elnézed, helyette beszéljen helyettem a KSH:

[link]

A maradék négy évről meg beszélnek eleget, azt most nincs időm magyarázni.

Bajnai:

[link]

A jelenlegi hatalom meg folyamatosan beszédtéma, semmi kedvem sincsen most összegezni.

Csak némi olvasnivalót adok:

[link]

[link]

[link]

[link]

kedves kerdezo

Fontos, Cak az ertelmes valaszadas erdekeben kerdeznem, hogy te hol elsz?