A kapitalizmus, kommunizmus vagy a szociális piacgazdaság a legjobb?

Itt és most egyáltalán nincs szociális piacgazdaság. Most egy neohorthysta félfeudális kapitalizmus van, demokrácia nélkül, 4,6 millió létminimum alatt élővel.

A kommunizmus sem az, amit leírtál. Az a szocializmus alapja csak.

Mellesleg csak egyetlen rendszer volt képes eddig a kisemberek tömegeinek jólétet és jogokat biztosítani, ez pedig a kommunista munkásmozgalom által irányított országok: szocializmus, népi demokrácia, tanácsköztársaság, stb...

Mai fejlett technikával a lightos Szocializmus lenne a legigazságosabb rendszer.Magyar gyárakkal,magyar gyógyszeriparral,vas és acéliparral.

Erős rendőrséggel,katonasággal.

Amennyiben egy erősen központosított rendszert akarunk, akkor csakis egy olyan jó, amiben tudunk hinni. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy maguk az eszmék kidolgozói sem hisznek ebben igazán.

Sem a szabad piacgazdaságot, sem pedig a kommunizmust nem sikerült soha sehol bevezetni.

A hiba mindig az, hogy nem igazán hiszünk az elvekben.

A szabad piacgazdaság, vagyis a kapitalizmus állítása az volna, hogy a szabad piac képes megteremteni a szükséges jólétet a javak megfelelő elosztásával, igazságos módon, és mindehez az kell, hogy a tranzakciókat ne felügyelhesse harmadik fél, az egyezségre jutó fél kölcsönös beleegyezése nélkül.

A kommunizmus állítása pedig az volt, hogy a piacgazdaság helyett pusztán a kötelező munka által finanszírozott szociális megoldások képesek önállóan megteremteni a jólétet.

Mindkét rendszer bevezetésére voltak sikeresebb és kevésbé sikeres kísérletek, de sehol sem igazán az alapelv által határozták meg a rendszert.

A mai magukat kapitalistának mondó országok közül mindegyikben komoly adóterhek vannak, és mindenhol felügyelhetik állami szervek a tranzakciókat, sőt, általában az állam erőszakkal el is vehet tulajdont. Továbbá az olyan piacgazdaságot megbénító intézkedések, mint a szabványok használatának kizárólagossága, zsíros állami tenderek, adókedvezmények, privilégiumok, magas jogi bekerülési költségek, gazdasági szektorok állami preferenciája azok, amik szembemennek a szabad piacgazdaság alapelveivel, és monopóliumot, elnyomottságot, korlátozást, erőszakhierarchiát hoznak létre, lerombolva az igazi szabadságot a piacgazdaságban. És mindezt azért, mert valójában senki nem hisz abban, hogy erős állami befolyás nélkül működni tud a piacgazdaság. Az egésznek az ironiája, hogy rengeteg gazdasági és szociális probléma pont az állami befolyásolás miatt van.

A kommunizmus elképzelései szerint piaci versenyre nincs is szükség, hiszen az önmagában egyébként sem látja el az emberek igényeit. Viszont olyan rendszereket teremtettek, ahol mindenkinek kötelező volt dolgozni, és az, hogy ki milyen munkát végez, az esetenként korlátozott volt, tehát az állam gyakorlatilag robotnak használta az embereket a saját igényeik kielégítése céljából. Erre viszont önállóan is képesek - ez volt a marxizmus eredeti elképzelése. Akkor pedig tehát az államra mi szükség van? Ma már a ténylegesen szükséges szociális erőforrások azon részét, amelyhez munkavállalás szükséges, a társadalomnak egy nagyon kicsi része, 1-3%-a állítja elő, de még annál is sokkal kisebb része képes lenne több technológiai segítséggel előállítani. Miközben az olyan szociális igényeket, mint a szeretet, megbecsülés, tisztelet, tudás, szerelem, család, érintés, szexualitás csak egymásnak, mindenki közös részvételével képesek megadni az emberek, tehát nem lehet gépesített módon előállítani. Ha az embereknek sokat kell dolgozniuk, ezekben fognak nagyobb hiányt szenvedni. Tehát egy ideális, valóban szociális és igazságos rendszerben az embereknek nem kell sokat dolgozniuk. Ebben a kommunista és a kapitalista rendszer is csúnyán csődöt mondott: ugyanis a társadalom döntő többségét arra kényszeríti, hogy kötött, heti 40 órás munkát végezzen, holott ennek nagyjából a harmada is elég lenne a jólét mai szintjének a fenntartásához, hosszú távon pedig a termeléshez szükséges munkaerő mértéke tovább csökkenthető.

A szociális piacgazdaság pedig szerintem eléggé ellentmondásos. A piacgazdaság elvont értelemben nem szociális, gyakorlati értelemben viszont, szociálisnak kellene lennie. Pont ez az ígérete, hogy megteremti a jólétet. A mai megvalósítása azonban pont az ellentétét teszi. Ha elvont értelemben, emberektől függetlenül értelmezzük a piacgazdaságot, akkor abban mi a szociális? Hiszen ha az emberek szerepét a szociális piacgazdaságban csökkentjük, annak már nem lesz semmi hatása a jólétre. Ha viszont elhisszük, hogy a szabad piacgazdaság jólétet teremt, akkor mi szükség van a szociális jelzőre?

Ezek mind végletek, és soha semmilyen véglet nem jó.

A kommunizmusban megállna a gazdaság, mert nem dolgoznak az emberek (minek dolgozzak, találjak ki új dolgokat, ha úgyis ugyanannyit kapok, mint aki nem dolgozik semmit). A vadkapitalizmusban minden a pénz, alapvető emberi jogokat nem tartanak tiszteletben, hisz az pénzé nem váltható.

A megoldás a kettő között lenne valahol, ez lenne a szocialdemokrata piacgazdaság, csak nem úgy, ahogy te azt leírod. De valahol itt kell megtalálni azt az egyensúlyt, mely segít a rászorúlokon, biztosít szociális ellátást a közösbe adott pénzekből, viszont nem folytja meg az ehhez szükséges pénzt előteremtő gazdaságot.