Mi a véleményetek Kádár Jánosról? Konrétabban a Kádár-korszakról?

Természetesen folytatva az előbbi bőlére engedett élettörténetemet amely tele volt harccal és lázadással, abban az 56- os események elcsendesedése utáni években is lehettek koncepciós perek, bebörtönzések és megfigyelt személyek a 70-80 évek között is. A HATALOM főleg ha az egy nagyobb hatalom ellenőrzése alatt áll, mindenkor kész megvédeni önmagát s BÁRMILYEN aljas eszközzel!

De nem az olyan emberek jelentettek veszélyt mint én voltam aki csak a élethez szükséges dolgokat követeltem és nem voltam egyéb mint egy középszintű, egy anya aki élni akart jobban emberibb módon.

Azok voltak mindig a HATALOMRA veszélyesek, akik egyetemet végeztek, a médiában vagy egyetemeken dolgoztak, akiket többen követtek volna, akiknek volt vezetőkre jellemző egyéniségük. az ilyenekre oda figyelt mindig a hatalom, régen is és bizony ma is!

Én viszont csak egy szürke egér voltam számukra, akire értelmetlen lett volna egy óránál tovább bilincset vagy időt pazarolni.

Bár ebben nagyon tévedtek, csak az volt a szerencséjük, hogy nem hiszek az emberiségben!- tehát senkiért a világon nem harcolnék, nem áldoznám fel se az életem, se a szabadságom egyedül a családomért értük mindenre képes voltam és lennék ma is, Isten irgalmazzon bárkinek ha a családom bántaná!

A hatalomra magasról teszek, mert ma a szemedbe hízelegnek, holnap elárulnak, ez volt mindig mióta az ember magára eszmélt; VAGYOK tehát létezem... milyen áron? mások élete árán!

Rohadt g*eci kommunista, ha rajtam múlna, sosem jutott volna hatalomra, ott pihenne a Duna mélyén már nagyon rég.

Kádár-korszak: volt szociális biztonság.Cserébe semmi.

Ne túlozzál 22/ az hogy mi volt a politikai háttere annak a korszaknak az egy más tészta- egyenlőre orosz volt a fejünk felett" de azt nem lehet tagadni, hogy biztonságban éltünk a határok zárva voltak nem lopakodtak be a nyugati tőkés szemetek és nem tették tönkre a gyárainak mint ahogy tették az elmúlt 25 évben.

akkor mindenkinek volt munkája, sőt kötelező volt dolgozni, és nem volt 2700 körül az országban a milliárdos. Felfogtad végre? Te vagy a szüleid miért nem milliárdosok? mert valószínűleg nem voltak korruptok nem adták el az országot kenő pénzért-- mert másképp senki nem válhat milliárdossá csak ha más embereket kihasznál csal és lop!

Egyet viszont le lehet szögezni-- Kádár soha nem volt milliárdos! Sőt ha valaki feltűnően gazdagodott abban az időben akkor bizony utána néztek MIBŐL?

Voltak akik nagyon jó módúan éltek, de azt munkával szerezték, de nem volt senki ebben az országban 100 milliárdoknak a tulajdonosa!

Nem kellett attól rettegni, hogy holnap nem lesz fizetés, vagy még munkahely se! Lakótelepek épültek és ingyen adtak rászorulóknak- mint bérlakásokat.

Az hogy akkor is történtek visszaélések- az nem a rendszer hanem az emberek hibája volt mert olyan "becsületesek némelyek hogy visszaéltek a pozíciójukkal"

Kádár János, az én meglátásom szerint, a XX. század legnagyobb magyar politikusa volt. Egy alapvetően rossz nemzetközi és belpolitikai helyzetből kihozta az elérhető legjobbat. Emberi kiállása, személyisége példa lehetne a mai politikusok számára.

A II. világháború után, a nagyhatalmak jaltai megállapodása minket a Szovjetunió fennhatósága alá sorolt, tehát az ún. szocialista tömbhöz kellett tartoznunk. Kádár János ebből az alapvetően vesztes helyzetből kihozta azt, hogy a Kádár-korszakra Magyarország lett az egész Szovjet-szféra legboldogabb, legszabadabb, leginkább élhető, leginkább emberarcú állama. "Legvidámabb barakknak" csúfolták, de az egyszerű emberek számára jó volt itt élni. Biztonságot, megélhetést, művelődési-tanulási-felemelkedési lehetőséget adott, csökkentette a társadalmi különbségeket, védőhálót nyújtott. Nem voltak munkanélküliek, hajléktalanok, alig volt bűnözés, közbiztonság volt és relatíve a legnagyobb viszonylagos demokrácia, szólásszabadság (ami az akkori szocialista táboron belül elérhető volt).

Kádár János a "jó kompromisszumok robotosa" volt, vagyis a legrosszabb körülmények között is megtalálta a legkevésbé fájdalmas megoldásokat és a kibontakozás lehetőségét. "Gúzsba kötve is képes volt táncolni."

Emberileg végtelenül szimpatikus, szerény, puritán, önzetlenül és önfeláldozóan dolgozó emberséges ember volt. Nem gyűjtött vagyont és élt luxuséletet. Egy szerényen berendezett háromszobás szolgálati házban élt (egy óvoda szomszédságában) a feleségével, aki szintén dolgozott, a kertben csirkéket tartottak...

Bűnéül egyedül az 1956 utáni rövid konszolidációs időszakot szokták felróni, aminek kétségtelenül voltak áldozatai. Tudni kell azonban, hogy a levert felkelés után Kádár hatalmi helyzete kül- és belpolitikailag is nagyon bizonytalan volt. Esély volt Rákosiék, Gerőék, Révaiék visszajövetelére, de rajtuk kívül is voltak még önjelölt rendcsinálók, akik ha hatalomra kerülnek akkor ceausescu-i Romániát, vagy honecker-i Németországot csináltak volna belőlünk is. Kádár János ezt akadályozta meg, ettől mentett meg minket, még saját népszerűségének feláldozása árán is. A szovjetek, NDK-sok, de különösen a Kínaiak húszezer feletti kivégzéssel járó példás megtorlást követeltek és vártak el, ellentmondani pedig akkor nem lehetett. Ennek ellenére Magyarországon mindössze néhány száz kivégzés történt és abba ügyes statisztikával beleszámolták a korábban felelősségre nem vont fasisztákat, politikainak átminősített köztörvényeseket, szökött fegyenceket is. Ezt nagyon nagy politikai és humanitárius eredménynek tartom még akkor is, ha kétségtelenül 1 ember halála is szörnyű dolog. Ha csak ennyit tett volna, már akkor is megérdemelné az utókor és a történelmi emlékezet háláját. Én még súlyos bűnözők esetén is ellenzem a halálbüntetést, mert helyrehozhatatlan ha tévedünk, de háborús, forradalmi, idegen erők által megszállt, és hasonló helyzetekben sajnos vannak áldozatok és nem lehet mindenkit megmenteni. Igen, a korabeli bíráskodási rendszer a mai szemmel primitív és jogi hibáktól hemzsegő volt. Igen, a korabeli bíróságok tévedhettek is, mint ahogy a maiak, sokkal jobb körülmények között is tévednek olykor. Igen, a bírák fejében ott volt a nemzetközi politikai elvárás nyomása, még ha közvetlenül nem is befolyásolták az ítélkezést. De akkor nem egy nyugati típusú polgári demokráciában éltünk, hanem egy nehéz és kényes diplomáciai munkával lassan önállósuló szovjet bábállamban.

A Kádár-korszakban volt lehetőség a személyes fejlődésre, boldogulásra azok számára akik nem hőbörögtek és nem akarták egyszemélyben megdönteni a Szovjetuniót, hanem csendben dolgoztak, alkottak, éltek, még a véleményüket is elmondhatták, ha nem is a tévében.

Ha ma is élne köztünk néhány Kádár Jánoshoz mérhető formátumú politikus, akkor a mai helyzetünkből is sokkal többet tudnánk kihozni.