Okvetlenül részt kellett-e vennünk az I. Világháborúban?
Egy másik téma kapcsán felvetettem ezt a kérdést, de mivel régóta foglalkoztat a téma, és meglátásom szerint a probléma erősen tabunak számít, legalábbis mindig elterelő, szemérmes válaszokat kapok rá, megérdemel egy külön fejezetet.
Közismert, hogy 1914-ben a központi hatalmak oldalán léptünk be az I. Világháborúba. A casus belli a trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása volt, melyet Ferenc József ultimátuma, és hamarosan a hadüzenet követett.
Nekünk magyaroknak az egészhez tulajdonképpen semmi közünk nem volt. Egy osztrákot gyilkoltak meg, józan körökben egy méltóság elleni szélsőséges merénylet még nem ok a hadüzenetre. Az akkori vezetésünknek tudnia kellett, hogy a Monarchia, és azon belül Magyarország tele van etnikai feszültségekkel. A kisebbségeink más az 1848-49-es szabadságharc során ellenünk fordultak, és egyre erősebb volt részükről az autonómia szándéka. Ezt a légkört a kiegyezés csak rontotta. Tisztában lehettek azzal is, hogy a szláv nacionalizmus egy táborba vonja a környező népeket, és az orosz cár támogatja őket. Egy ilyen háborúnak a várható nyeresége össze sem mérhető azzal, amit Magyarország veszíthet. És veszített is...
A háború kezdetén voltak olyan politikusok, újságírók, akik a hadba lépés ellen emelték fel a hangjukat. Őket meggyilkolták, vagy elhallgattatták, és a háborúpártiak kerültek túlsúlyba. Magyarország és Ausztria elsőként támadta meg Szerbiát, a legelső puskalövést mi adtuk le.
A Monarchia néhány éven belül felbomlott. Mi lett volna, ha Magyarország már 1914-ben belátja, hogy a háború nem vezet sehová, és nem éri meg számára a kockázat? Kiléphettünk volna a Monarchiából, és hadseregünket kizárólag az önvédelemre utasították volna, de semmilyen támadó hadműveletben nem vettünk volna részt. Ez esetben soha, senkinek nem lett volna alapja egyetlen négyzetméter területet elvenni az országtól, és a későbbi tárgyalásokon bizonyára felmerülő autonómiatárgyalásokon mi kerülhettünk volna alkupozícióba, ahol mi diktálhattuk volna a feltételeket.
Véleményem szerint egy vakon németbarát és elbizakodott vezetésünk volt, aki nem látott tovább az orránál. Csak a gyors győzelem, a könnyű préda lebegett a szemük előtt, és egyetlen pillanatra sem jutott volna eszükbe, hogy egy háborúban veszíteni is lehet.
Mi erről a véleményetek? Részletes indoklást kérek, tehát ne csak annyit írjatok, hogy "nem mindegy? beléptünk és kész", vagy "be kellett lépnünk, mert lovagias ügy és mert csak". Mindennek van oka, és egészen biztos, hogy akkor és ott másként is lehetett volna dönteni.
válasza:Kedves 16:27-es!
Mielőtt az I. világháborús vereség elérhetővé tette, a magyar nemzetiségek sosem akartak elszakadni. Ők megelégedtek volna az autonómiával is.
válasza:Kedves 16:42-es!
Nem a kiugrási kísérletről beszélek.
Mellesleg ha ennyire akadékoskodsz, akkor szerinted mi okozta a német megszállást?
válasza: válasza:akkor 1943-ban ki tagadta meg a német oldalon harcolást?
a szövetséges előretörés miatt történt a megszállás, és a magyar politika bizonytalansága miatt
válasza:"Mielőtt az I. világháborús vereség elérhetővé tette, a magyar nemzetiségek sosem akartak elszakadni. Ők megelégedtek volna az autonómiával is."
Az a téma, hogy létre kell hozni Nagy-Romániát benne Erdéllyel, már jóval 1848 előtt is ismert és napirenden lévő téma volt a románok körében, pedig akkor még Románia sem létezett(!). Igaz, talán nem többségi vélemény volt, de létezett ez az elképzelés, hangoztatták, propagálták. 1848-ban már világosan szembehelyezkedtek a románok a magyarokkal, bár a szabadságharc végén sikerült békét kötni. De a 19. század második felében már tömegmozgalom volt a nagyromán gondolat.
válasza:Az eszmék léteztek.
De attól még a magyarországi románok többsége nem akart elszakadni egészen 1914-20-ig.
válasza: válasza: válasza:A háborúval tényleg semmit sem nyerhetett volna a Monarchia. Mi lett volna, ha győzünk? Még több szerb területet csatoltak volna ide? Azzal sem bírtak (Bosznia), ami ide tartozott.
Magyarország a dualista berendezkedés legkitartóbb támogatója lett 1867 után. Ezzel mind a politikai elit többsége, mind a magyar lakosság többsége egyet is értett. A Monarchiából való 1914-es hirtelen kilépés életszerűtlen dolog. De amit leírsz a bevezetődben és a kommentjeidben, azzal tökéletesen egyetértek egyébként.
Az ország sorsa a kiegyezéssel lett megpecsételve. Ebben Bibó Istvánnak van igaza szerintem. A kiegyezéssel egy haldokló és előbb-utóbb mindenképpen széteső birodalomhoz (Ausztria) kötötték a magyarság sorsát. Persze a történelmi Magyarország mindenképpen szétbomlott volna idővel, de ez számunkra sokkal kedvezőbb formában is végbemehetett volna. A magyar lakosságú területek elvesztése nem volt eleve elrendelt sorsszerűség.
A dualizmus kori magyar politikusok tisztában voltak azzal, hogy Magyarország önmagában nem lenne képes fennmaradni. Ezt 1848/49 eseményei pontosan megmutatták. Két út kínálkozott ezután:
1) Kiegyezni a szomszédos népekkel és velük szövetségi államot alkotni, sőt részben Magyarországot is föderalizálni. Ez volt Kossuth Dunai-Konföderáció javaslata. Tudjuk, hogy mindenki dühödten elutasította itthon. (Jogosan, nem működött volna.)
2) Dűlőre jutni a Ausztriával, Magyarországnak nagyfokú önállóságot szerezni a Habsburg Monarchián belül. Ezt választották, ez lett az 1867-es kiegyezés.
A gond az volt, hogy Magyarország részéről ez a dualista berendezkedés volt a maximum, arról hallani sem akart senki nálunk, hogy más népek állama (csehek, délszlávok) a magyarokkal egy szintre emelkedhessen (trializmus) a Monarchián belül. A dualista rendszer viszont eleve csak egy átmeneti megoldás lehetett volna, a további föderalizálás felé. De végül is fából vaskarika volt ez az egész, mert a Monarchia és Magyarország föderalizálása sem működhetett volna. Legfőképpen azért, mert maguk az osztrák-németek számára egy ilyen megoldás elfogadhatatlan lett volna, hiszen egy szláv és magyar többségű és vezetésű államot eredményezett volna. A németek inkább a Monarchia német területeinek Németországhoz csatolását, az Anschlusst választották volna ehelyett. A Monarchiának csak mint német államnak volt értelme (ezért hozta létre Bismarck akarata 1866-ban), amely a német érdekeket terjeszti ki a Balkán felé.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!