Magyarországon a redisztribúció 55% ha jól tudom. Támogatnád-e ennek a csökkentését cserébe az elvonások csökkentéséért?

Hogyne támogatnám. Az állam vagy függővé tenni tud vagy büntetni és függővé tenni a gazdasági befolyásával. Semmi szükség sincs pártállamra.

"Semmi más nem megy ebben az országban a 2002-es választás óta."

Szép is lenne, ha olyan újkeletű lenne a dolog. Hazánkban a szociális demagógia attól a pillanattól indult meg hogy valamelyik haladó szellemű honatya kitalálta, hogy a felső középosztálybeli férfiaktól lefelé is járjon esetleg a szavazójog.

Erről szólt lényegében a századfordulón, majd később is (néhány egyéb dolog mellett is) a népi-urbánus értelmiségi kakasviadal, ezt lovagolták meg a kommunisták, majd rendszerváltás után is tartották magukat az évszázados hagyományhoz.

Mint ilyennel időleges szakítás az Antall-kormány első szárnypróbálgatásai között volt, amitől minden próbálkozás és kompenzáció ellenére, szét is hullott végül a centrum közelébe húzódó nagykoalíció. Pedig azt gondolták hogy a forradalmi hevületben a kapitalista Nyugathoz való hasonulás erősebb, mint az atyai szigor után érzett kérlelhetetlen vágy. Hát nem jött be...

Majd pedig ironikus módon a paternalista nosztalgiát az állampárt iránt nyíltan meglovagoló MSZP alatt, amikor Bokros és Surányi összehozta a hírhedt csomagot. Mert akkor muszáj volt valamit csinálni.

Bokrost meg mint olyat gyakorlatilag végleg kigolyózták a politikai életből, valamint sikerült begyűjtenie a minden idők legnépszerűtlenebb politikusa címet. Mert csomagja népén példátlan módon sanyargatta a népet.

Rendszerben kell gondolkodni - egy-egy paraméter megfogásával nem fog jobban működni az egész klozet.

Csökkented a "redisztribúciót" - de nem tudsz értelmes munkát adni azoknak akik ezekből jól-rosszul élősködnek - semmire sem jutottál.

Az egész gazdaságot és társadalmat kellene átszervezni éspedig nem liberális alapokon - ami nálunk legalább akkora bukta mint a szocialista tervgazdaság volt. Különösen ha a 20 év teljesítményét államadóssággyarapodásban mérem - kb 4xesen alulmúlja azt a produktum.

Az a helyzet hogy az ember állatjának ismét le kéne mászni a fáról - hogy más értelemben tanuljon meg két lábon járni.

Az a helyzet hogy a liberális piacgarázdaság azoknál működik akik gazdasági erőfölényükkel kedvező pozíciókban vannak - és azon az áron, hogy ebben a játszmában törvényszerűen nyerők - mások rovására.

Ebben a versenyben ugyanezekkel a szabályokkal hátrányt behozni lehetetlen. A nyuszi birokra kel egy farkassal és farkasságban akarja leelőzni az a farkasnak csak jó - az eredmény pedig egyértelmű.

A nyuszinak másban van az ereje és előnye a farkassal szemben. Így van ez a gazdaságban is.

Más/új szabályok szerint kellene játszani.

Ezenkívül épp a meggyengült gazdaágilag kiszolgáltatott közösségeknek az ereje a közösségben van.

A jólét individualizál - a nyomor összefogást eredményez, ennek azonban köz(össégi) értékrend az alapja.

A nyomorban individualizáló értékrend hirdetése - ostobaságba forduló liberalizmus - önpusztító tévedés.