Ki milyennek képzelte el annak idején a rendszerváltás utáni 25 évet?

Ma is jól emlékszem az egykori szülőfalumra, amikor az emberek emelt fővel mentek leszavazni a régi rendszert. Döbbenten néztem őket, azt láttam hogy a saját sírjukat ássák meg. Azt hogy dolgozók leszavazzák a saját pártjukat, azt amelyik jó fizetést adott nekik amiből tetőteres házat és balatoni nyaralót építhettek. Biztosan tudtam hogy a következő évek a profitéhes ügyeskedők uralmáról fognak szólni, nem pedig a tiszetességes emberekéről. Sajnos igazam lett. A falu lélekszáma 1200 főről 350 főre csökkent és már annak is örülnek ha közmunkához jutnak. Kimondom amit gondolok, felfoghatatlan hogy az emberek hogy lehetnek annyira idióták hogy a saját jóléti rendszerüket ledöntik. Édesapám egész életét a TSZ-ben dolgozta le évi 365 napon át. A munkánk alapján akkor a társadalom elitjéhez tartoztunk. A falu és környezete szinte kötelezően elvárta tőlem hogy a környék legszebb lányainak udvaroljak. Bőség volt a köbön minden téren. Aztán jött a rendszerváltás és még lekezelő prolizást is meg kellett hallanom olyanoktól akik életükben nem dolgoztak. Számunkra a haza meghalt. És ahogy most a tüntetőket elnézem, egyre több ember számára is.