A diplomások és a magas I. Q-júak szignifikánsak kire szavaznak?

[link]

Egy kicsit régi (2010-es), de nem találtam frissebbet. MDF már nincs, de a jelenleg is működő pártok közül az LMP támogatói között van a legtöbb diplomás (magasan). A legkevesebb pedig a Fidesz és a Jobbik szavazói között.

"a jelenleg is működő pártok közül az LMP támogatói között van a legtöbb diplomás (magasan). A legkevesebb pedig a Fidesz és a Jobbik szavazói között."

Ez simán abból adódik, hogy utóbbi kettőnél szélesebb a merítés, míg az LMP kifejezetten rétegpárt.

Arrol nem is beszelve (bar ezt nalunk talan mar szentsegtores is kimondani), hogy ertelmes(ebb) emberek nem is egy part tamogatasa mellett szoktak az eletuket vegigelni, hanem teszemazt minden valasztas elott tajekozodnak, megnezik a fo rivalis partok programjat, es aszerint szavaznak, hogy adott helyzetben, az orszag adott allapotaban egy jobboldalibb vagy egy baloldalibb politika segithet jobban elorevinni az orszagot.

Merre kell kanyarodni egy autoval, jobbra vagy balra? Hat arra amerre az ut kozelebb visz a celhoz..

Konkrét kimutatást nem tudok idézni, de politológiai közhely, hogy a rétegpártokat a magasan képzettek tartják életben mindenhol. A magas IQ-júak és a képzettebbek körében sokkal nagyobb arányban vannak azok, akik rétegpártokra "vesztegetik" a szavazataikat, mert hisznek azok programjában (és értik is), míg a néppártok a jónépből élnek, egyszerű, könnyen befogadható, kb. a fogyatékkal küzdő földigiliszták által is feldolgozható üzenetekkel dolgoznak. Persze sok értelmiségi szavaz azért néppártokra is, de a rétegpártokat szinte kizárólag a szellemi elitek tartják fenn.

Ha látsz egy 5-10 százalék közti pártot a palettán, biztos lehetsz benne, hogy az értelmiség tartja életben. Egyszerűen azért, mert az átlagember nem olvas utána politikai programoknak, nem érdekli valójában, hogy a párt milyen célokat akar megvalósíteni (a több pénz, kevesebb adó és csökkenő rezsi ígéretén túl), nagy sorskérdésekkel, filozófiai alapvetésekkel, távlati célokkal nem mozgósíthatóak. Ráadásul "a mezei szavazó" az erőhöz húz, az erősebbnek tűnő jelöltre voksol szívesebben, mert belső igénye, hogy a "győztes csapathoz" szeretne tartozni, az ő választottja esélyes kell legyen a kormányzásra, sőt, az intergalaktikus szövetség vezetésére is, ha lehet. :-))

Az értelmiségi azt gondolja (mert gondolkodni is szokott), hogy a politika elsősorban nem emberek, hanem eszmék, gondolatok, törekvések, ideológiák, programok harca. Ha én hiszek a környezetvédelem fontosságában, egy zöld pártra kell szavaznom, ha globalizációellenes vagyok, egy antiglobalista pártra, ha feminista, egy feminista-liberális pártra, ha pedig történetesen budai szalonantiszemita, akkor a szalonantiszemitára (ez a válasz a MIÉP-es kérdésedre), függetlenül attól, hogy esélytelen kormányozni rövid távon, és függetlenül attól, hogy egy kopaszodó, kövérkés, hetvenéves pasi a jelöltje, a másiknak meg egy sportos szépfiú, vagy szilikongyanúsan dekoratív bombanő.

Az értelmiség általában makacsul programokra szavaz, vagy nagy ideológiákra (még a néppártokra szavazók is tipikusan az ideológiai hátteret támogatják, nem a nyugdíjemelés, tizenszázadik havi fizetés vagy az örök rezsicsökkentés ígéretét).

Magyarországon például a sorvadozó MDF-et és SZDSZ-t is az értelmiség tartotta életben egy darabig, de valóban, a MIÉPet is (még ha ezt az antiszemita bandát fájó szívvel is kell "értelmiséginek" neveznünk, technikailag azok voltak). És ugyanígy van ma is az LMP esetében például, de a Kétfarkú Kutya Pártot is fiatal értelmiségiek támogatják (a viccpártok alapbázisa is az értelmiség általában, mivel a humorérzékhez is kell némi intelligencia, az iróniáról nem beszélve).

A DK viszont - érdekes módon - bár kicsi párt, de nem az értelmiségi bázisa miatt maradt életben, hanem mert protestpárt (a szavazó a Gyurcsány-szimpatizánsok kemény magja, az a B-közép, amelyik az őt övező közutálat csúcspontján sem hagyta el idolját, akit ugyanolyan szeméyi kultusszal övez, mint a Fidesz kemény magja Orbánt, és akiket kb. az a nem túl szofisztikált politikai álláspont köt össze, Gyurcsány imádatán túl, hogy Orbán Viktor lehetőleg dögöljön meg).

Tehát azért nem épp minden kis- és rétegpárt intellektuális (lehet egy egykori néppárti bázis morzsaléka is, mint a DK), de jellemzően azért igen.

A néppártok esetében az értelmiségi szavazóbázis gyakran inkább nyűg, mint haszon. A néppárt ugyanis attól NÉPpárt, hogy rendszerint elég populista (már-már tényleg az ingyen sör és örök élet ígérete szintjén), figyeli a közvéleménykutatásokat, és azt árulja a szavazatokért cserében, amire igény van a "piacon".

Az értelmiség viszont gyakorta rosszul tolerálja a sorozatos irányváltásokat, a szélkakas-politikát, az alapelvektől való önkényes és haszonelvű eltávolodást, a következetlenséget, és általában a korrupciót is kevésbé tartja bocsánatos bűnnek.

Ezért aztán a néppártoknak gyakorta legalább annyit kell harcolniuk a saját értelmiségi holdudvarukkal, mint politikai ellenfeleikkel. A "saját" értelmiségük kéri számon rajta a legintenzívebben a politikai következetlenségeket, és sokszor több kritikát fogalmaz meg a saját táborával szemben, mint akár az ellenfél.

Az MSZP-t, félreértés ne essék, nem a Fidesz verte szét ilyen istentelenül, legalábbis a kegyelemdöfést nem a Fidesz adta, hanem a baloldali értelmiség kiábrándulása, elfordulása.

Az SZDSZ-re ez méginkább igaz. Már eleve is az értelmiség elfordulása okozta, hogy nagy, majd középpártból rétegpárttá, kispárttá zsugorodott (a liberális értelmiség jelentős része nem tudta ugyanis megbocsátani a kommunista utódpárttal kötött koalíciót), végül a teljes eltűnését a maroknyira zsugorodott, de sokáig azért hűségesnek bizonyuló bázis teljes elpárolgása, elfordulása okozta.

Ma ugyanaz a baloldali és liberális értelmiség, amelyik eddig is nagyon megosztott volt, de azért következetesen fenntartott két meghatározott pártot sokáig, már össze-vissza szavaz, vagy nem szavaz, ide-oda csapong kispártok között, és jóformán egyiket sem támogatja igazán. Az egyetlen közös vonásuk, hogy Orbán politikáját továbbra sem szeretik.

A jobboldali értelmiség ennél jóval fegyelmezettebb, mert alapvetően nem értelmi-gondolati, hanem érzelmi-indulati közösség van köztük, az érzelmi kötődés pedig mindig erősebb egy pártszimpátia esetében is, akárcsak a magánéletben, mint az értelmi viszonyon alapuló partnerség (akit szeretek, annak megbocsátom sok botlását, de akihez csak azért csatlakoztam, mert egyetértek vele, attól könnyebben elpártolok, ha a megszűnik az egyetértés köztünk).

Az említett fegyelmezettség ellenére azért van kiábrándulás és átmozgás is a jobboldalon is, annó Fidesz-MDF-MIÉP tengelyen, ma pedig FIDESZ-KDNP-Jobbik tengelyen.

Az értelmisége pedig a Fidesznek is sok problémát okoz, még ha érzelmi szavazók is, azért bizonyos alapvetéseket számonkérnek. Ilyen volt például a "polgári magyarország"-botrány, amit G. Fodor robbantott ki, amikor kimondta (bevallotta), hogy a "polgári magyarország" csak egy lózung, egy brend, egy hívószó volt, amit lecseréltek. A jobboldali értelmiség olyan elemi erővel háborodott fel ezen, számonkérve a következetlenséget, hogy G. Fodornak visszakoznia kellett, Orbán pedig nyilvánosan meg kellett feddje őt, hogy elcsituljanak a kedélyek. De létezik jobboldali értelmiségi kritika Bayer lovagkeresztje ügyében, Paks2 ügyében, az oroszbarát és EU-ellenes politika ügyében, a korrupciós ügyek kapcsán (a Matolcsy-Habony-Voldemort Bermuda-háromszög ügyében, melyben oly sok közpénz tűnt mát el rejtélyesen, nyomtalanul, elvesztve közpénz jellegét) stb.

Tehát elmondható, hogy a néppártok körül az értelmiség csak a bajnak van, sokszor nem is bánják, ha inkább átpártolnak a rétegpártokhoz.

A rétegpártok politikáját amúgy is csak ők értik, részint azért, mert a lakosság nagyobb részétől eltérően nem funkcionális analfabéták és tudnak szöveget értelmezni, de részint azért is, mert általában a Maslow-piramisban nem ott állnak, ahol az átlagember.

Magától értetődő, hogy a klímaváltozással, a megújuló energiákkal, a liberális értékekkel, az egyenjogúsággal és szabadságjogokkal, az antiglobalizációval, megújuló energiaforrásokkal, zöld energiával, a globális felmelegedés megállításával csak az a választópolgár fog foglalkozni, akinek nem a napi megélhetés a gondja, biztosított az oktatása, munkája, lakhatása, jövője, és olyan szellemi nívón van, hogy a "holnapon" kívül a holnaputánra is tud gondolni, van történelmi tudata, látásmódja, és a saját életén túl a jövő generációira is gondol (és nemcsak abban az értelemben, hogy legyen mit az asztalra tenni nekik).

Valahol mélyen érthető, hogy aki máról-holnapra él, nélkülözve és már-már a semmit beosztva, az nem fogja bírni reális problémaként elképzelni az ózonlyukat, a klímaváltozást, a globalizáció kifejezést pedig nem is érti. Azt a szót viszont, hogy "rezsi", nagyonis jól és fájón ismeri, és ha az csökken, az jó dolog. Pecsét. Ezt a választói magatartást nehéz is volna elítélni (az ezzel visszaélő, haszonleső, populista politizálást viszont annál inkább).

A MIÉP-Jobbik különbség pedig egy külön esszét is megérne. Röviden összefoglalva: nem minden rovar bogár, és így nem is minden antiszemita azonos alapon antiszemita. A hungaristák (magyar nemzetiszocialisták) és horthysták már a második világháború idején is mélyen rühellték egymást.

Horthy antiszemita volt, de úri antiszemita, szalonantiszemita, aki lenézte Hitlert (akit szívesen emlegetett a háta mögött káplárként, éreztetve a saját katonai és nemesi rangjának fölényét). Ezek a szalonantiszemiták a magyarság kultúrfölényét hirdették az országban élő további nemzetiségekkel szemben, és a kereszténység erkölcsi fölényét a zsidósággal szemben. Bennük a politikai antiszemitizmus keveredett az antijúdaizmussal, és a "kivakarózott zsidót" nem sokkal tartották kevesebbre, mint a "kivakarózott magyar parasztot", a kommunistát, a liberálist, stb.

Egy posztfeudális, szinte rendi alapon álló nemesi és nagypolgári réteg szalonantiszemitizmusa volt ez, amely végülis rásegített a zsidóság történelmi tragédiájára, de ha tehették volna, elkerülték volna azt. A zsidókat nyomorgató, megkülönböztető, elnyomó törvények nagyonis az ínyükre voltak (lásd numerus clausus), de a kiirtásuk gondolatától már viszolyogtak például. Az túl mocskos volt a szép fehér gallérjukhoz és a hipokrita, bigott kereszténységükhöz, nem igazán fért össze az ízlésükkel a civilek halomra mészárlása (annak ellenére, hogy szalonantiszemiták voltak).

Ennek a klasszikus, magyar, budai, nagypolgári, szalonantiszemita hagyománynak volt a felélesztője, folytatója a MIÉP. Csakhogy ez a réteg már akkor is olyan öreg volt, mint az országút, és mára jobbára kihalt, kiöregedett, a MIÉP kipurcanása után pedig inkább a szintén öregedő Fideszhez csatlakozott, mint a döntően fiatal Jobbikhoz.

A kezdeti Jobbik nem a klasszikus magyar polgári antiszemitizmus talaján jött létre, hanem a radikális szárnya (amelyet mostanság kezdenek leépíteni) bizony a hungarizmushoz, a lumpenprolik zsigeri, szörcsögő antiszemitizmusához kanyarodott vissza (míg a csurkisták Horthytól pisiltek be, a Novák Előd-tábor Szálasira izgult). Ez bizony a történelmileg még sötétebb, gyilkosabb, ösztönösebb vonulat volt, amit a Kuruc Infó képviselt. A választói kör pedig ehhez mérten az újnácik, focihuligánok, bőrfejűek és egyéb xenofób lumpenprolik rétege volt, noha már a kezdetektől megjelent azért a néppártos vonal is, és Vona fokozatosan ezt erősítette meg. Mostmár elmondható, hogy retorikájában és arculatában egyre inkább néppártosodik, az antiszemitizmust bevándorlás- és iszlámellenességre cserélték (ami nem kis fordulat, mert kb. az iszlámimádattól indultak el). Ilyen értelemben egyre inkább egy alternatív, fiatalabb Fidesszé kezd válni, bár nem könnyű elfelejteni, honnan is indult... Viszont a MIÉPtől határozottan eltérő hagyományokra épült rá, annak ellenére, hogy a Balczó-vonal által azért az ex MIÉP-eseket is megpróbálták becsatornázni már a legelején.

Kedves #29-es,

te összekeversz két fogalmat. Ahogy mondani szoktam, az ÉRTELMIségit az ÉRZELMIségivel nem szabad összekeverni.

Amiről te beszélsz, az csupa érzelem, szubjektivizmus, zéró megfontolás. Én, a kérdésből adódóan, az értelmiségiekről, a magas IQ-júakról beszéltam...

Azt mondtam, hogy ezt érzelmileg elbírálni más, mint értelmileg azonosulni vele. Ha majd egyszer, egy őrült ötleted támad, és az agyad is használod majd az ösztöneiden, zsigeri berögződéseiden és elemi érzelmeiden kívül, talán megérted... ha nem, én arra is magasról---