Ugye a rendszerváltás előtt itt állomásozott egy halom szovjet katona, mint emberek milyenek voltak ők?

Állatok!( a kiskatonák)

Alkalmazkodottan boldogok(a tisztek)

Mintha téged 3 év bel-szolgálat után, még két évet itt spártai és statáriális, testi fenyített közegben ingyen.

És ingyen lakással külföldi fizuvak,(mint hozzánk ma Ausztria) csencselgetve, okoskodva, alkalmazkodva, és hazamenve a szoli idő után, mesés nyugdíjjal.

Sejted ki volt a tiszt?

a kiskatonákat nem engedték ki a városba.

a mi városunk mellett is volt szovjet laktanya, egszer összefutottam egy tiszttel, aki - mivel őket is nagyon ritkán engedték ki - nem ismerte a várost, és egy utcát keresett. a vége az lett, hogy összebarátkoztunk, ha kiengedték mindig eljött hozzánk, jókat beszélgettünk. (én még tanultam oroszt a suliban - a tanulásban is hasznomra volt ez a barátság...)

irigyelt bennünket a szabdságunkért, azért, hogy járhatunk külföldre, ámuldozott a lakásunk berendezésén (ezt nem nagon értettem, mert csórók voltunk) - soha nem jelent meg ajándék nélkül (ő nem cigizett, és az ellátmányul kapott cigarettát hozta el - borzalmas volt..., meg hozott krasznaja zvezda kölnit - ez sem volt különb minőségű a cigiétől)

sajnos, három év után, amikor lejárt a szolgálata, nem hallottam többet felőle - de ezt előre mondta, nem levelezhettek a magyarokkal.

ember volt.

sajnáltam, hogy eltűnt az életemből.

Családon belüli elmondásból:

'56-ban leginkább közönyösek voltak. Miután megtörtént a hatalomátvétel és lefegyverezték őket, egyszerűen álltak, vagy rágcsálták a kekszet, nem igazán érdekelte őket, mi van. Tudták, hogy nem tartoznak ide, és ezért nem is izgatták magukat különösebben.

A magyar ÁVÓsok inkább voltak állatok, ez érthető is, hiszen ők már amúgy is a nemzetük árulói voltak.

Az első hülyeséget írt,aligha élt abban az időben.A csecsen-mészárlás pedig nem Magyarországon történt.

Városunkban már 56 előtt is volt szovjet katonaság. 1945.októberében foglalták el a várost,két napos harc után.A katonákat magánházaknál szállásolták el,amig tovább nem vonultak.Jött helyettük más alakulat.Nálunk mindig laktak oroszok,és soha semmmi bajunk nem volt velük.Barátságosak,kedvesek voltak.A gyerekeket nagyon szerették.Az első néhány hét után,ha valamelyik katona részegen balhézott,és szóltak a tiszteknek,elvitték őket és nem bántak velük kesztyűs kézzel.A szomszéd házban volt a "börtönük".Tél közepén a valamikori földes,hideg kamrában voltak a foglyok,véresen,összeverve.

Magányos tanyákon azért voltak velük bajok.Férfiak voltak,és valóban előfordult,hogy megerőszakoltak nőket.

(Ma is vannak ilyen férfiak).A józan orosztol nem kellett senkinek sem félni,de a részegektől igen.

Ők is emberek voltak,akik csomagot küldtek innen a családjuknak,pedig nem tudtak róluk semmit.A csomagot persze a családjuk soha nem kapta meg. Mint ahogy azok a katonák,akik Európában állomásoztak,soha nem kerültek haza,hanem internálótáborokba.

A háború után az egyik laktanyában állomásoztak.A kiskatonákat nagyon ritkán engedték ki a városba.A tisztek és a feleségeik hetente kétszer jöttek be.Ilyenkor vásároltak,a nők ruhákat varrattak stb.Senkinek nem volt velük semmi baja.Igaz,piaci napon nem örültünk,amikor jöttek az orosz nők,mert nem ismerték az árakat,és mindent megvettek annyiért,amennyit a kofa kért.Ezzel felverték az árakat.De ettől több bajunk nem volt velük.

Köszönni nem kellett nekik.Tudomásul vettük,hogy ők oroszok,mi meg magyarok vagyunk.,nem is volt közöttünk semmilyen kapcsolat.A tisztek kötöttek barátságokat inkább a magyarokkal,mert ünnepségek alkalmával kijöttek a tisztiklubba.

Nem a laktanyákban levő katonákkal volt bajunk,hanem a megszállás tényével!Ezt pedig elkellett fogadnunk még vagy 40 évig.

Az orosz katonák talán még szánnivalóbbak voltak,mint mi.Mi itthon élhettünk a családunkkal,míg ők talán soha nem látták többé a szeretteiket.

Erről az időszakról sok sztorit tudnék mesélni,de az nagyon hosszú volna.

A hetvenes évektől tudok saját "főből":

Hát nem nagyon mászkálhattak sehova.

Nem önszántukból jöttek ide, besorozták őket. Egészen fiatalon. Volt aki 18 éves korában került ide. 3 évig kellett katonának lenniük. És nem is mehettek haza, csak párszor.

Amikor gimis voltam, a környékünkön levő laktanyában lévő egyik kiskatonának meghalt az édesanyja, és nem engedték haza a temetésre. Megszökött, hogy hazamehessen. A környéken minden utat elleptek a rendőrök, mindenkit igazoltattak, az autókat átvizsgálták, még a csomagtartót is kinyittaták, hogy nem bújt-e oda.

Mi sajnáltuk őket. Szinte még gyerekként idegen országba vitték őket, ahol a nyelvet sem beszélték, be voltak zárva, dolgoztatták őket, és úgy bántak velük, mint az állatokkal.

A tiszteknek valamivel jobb volt a helyzetük, itt lehetett a feleségük, volt akinek a gyereke is itt született. De ők se nagyon vegyülhettek a magyarokkal, meg nem mászkáhattak ide-oda.

Nem az határozta meg, hogy milyen emberek, hogy szovjet katonák voltak. Köztük is volt ilyen is, olyan is; mint bárhol máshol.

Én Kalocsán nőttem fel. Ott ugye nem csak szovjet laktanya volt, hanem egész városka nekik.

Szépen beilleszkedtek. Legalább is a felnőttek nem hivalkodtak és éltek vissza azzal, hogy a szovjet nagyhatalom katonáinak a hozzátartozói. bár a városba ritkán jöttek be, mert nekik ugyanúgy megvolt mindenük (ha nem több) mint nekünk a városba.

A gyerekek meg ugyanolyan bunkók voltak, mint mi velük. Élveztük a helyzetet, hogy ők nem tudtak magyarul, mi meg oroszul tudtuk szidni őket.De ebből sem voltak cirkuszok.

Tkp ezek az emberek addig éltek ilyen jól, ameddig MOn éltek. A kiskatonák és vezetők családjai is, miután visszakerültek a Szovjetúnióba, rendesen megszívták.

Szumma-szummárum:nekem azon kívül, hogy orosz nyelvet kellett tanulni az általánosban, semmi rossz tapasztalatom nincs velük.

Ugyanolyan arányban volt rendes és rosszindulatú tisztességes és bűnelkövető mint a magyar társaalomban.

Elmondom hogy a háború közben mit tapasztaltam. A városom egyes részei 44-45-ben váltakozva töbször cseréltek gazdát. Hol a németek uralták a területet hol az oroszok.Mikor csata vagy légitámadás volt és le kellett menni a pincébe akkor a pince ajtaja elöt kívül ott állt őrségben az orosz katona, amikor a németeké volt a városrész nem állt a pinceajtó elött senki.

Baján a Duna hídnál ahol most a TECSO van ott is volt egy ruszkilaktanya /mert hogy így hívtuk/.Többször jártam bent,nagyon szerény körülmények voltak náluk .A körletekben ez még társult a rossz izléssel és az igénytelenséggel is ,de amúgy a katonákkal mint emberekkel nagyon jól ki lehetett jönni.Szerettük őket ,ők se utálták a magyarokat,egyébként meg itt volt a Baszajev laktanya pk.

Szolnokon pedig a Besenyszögi úton a magyar laktanyánk volt az út egyik oldalán a ruszki meg a másikon /most új lakások állnak ott/.Itt is átjárhattunk de leginkább csak a kantinjukra voltuk kíváncsiak,merthogy ott lehetett sört is kapni.