Miért nem tudnak március 15. -én békésen ünnepelni az emberek?

Nem csak a tróger déliek, ott mindenki, legyen konzervatív republikánus, legyen liberális/szabadelvű demokrata párti, ott mindenki hazafi, a hazaszeretetet illetően egyetértés van. Csak nálunk van szakadás ilyen téren.

A "liberálisoknak és függetleneknek" példaképül szolgáló Egyesült Államokban minden tanítási nap előtt eléneklik a kisiskolások a himnuszt (nálunk egy ilyen bevezetése milyen visszhangot okozna?), a házakon megszokott - sőt elvárt - látvány az amerikai zászló, amely ránk vonatkozva már "kinézést" von maga után itthon, iskolai rendezvények nem múlhatnak el Washington vagy Lincoln életéből merített jelenetek felelevenítésével, még a legkisebbeknél is, és általánosságban véve nagy kultusz leng az egykori, és a mai hősök körül. Nem oly rég láttam egy műsort (lényegtelen, mi volt, egy valóvilág-szerű kiszavazós reality), ahol az egyik szereplőnél úgy kezdték: "Jim egyébként háborús hős, hat hónapig szolgálta hazánkat Irakban", és taps, füttyszó. Még ilyen képtelen szinten is megnyilvánul ez.

Egy másik műsorban, ahol a reklámkészítés fogásait mutatták be, volt egy olyan reklámtervezet (versenyeztetve egymással többeket), ahol először katonákat és tűzoltókat mutattak, majd a narráció: "olyan sokat foglalkozunk hőseinkkel, de miért nem érdemlik meg ugyanezt a figyelmet hétköznapi hőseink is?" - majd postások és mentősök, állatorvosok felvillanásai következtek. Nálunk ennek enyhe árnyalata sem jellemző.

Legutóbb azon robbant ki a vita, mert egy haditengerész amerikai zászlóval pólyálta be gyermekét, cselekedetével nem az a baj, hogy sovén lenne, hanem az, hogy egyesek szerint meggyalázza a nemzeti jelképet, mások szerint meg megdicsőíti a csillagos-sávos lobogót.

[link]

Olyan mélységekig átitatja az amerikai kultúrát a nacionalizmus, amelynek töredéke itt - ugyanazok részéről, akik Amerikát mint az "álmok hazája" definiálják - már felháborodást váltanának ki.

Ami a liberalizmust illeti, az akkori liberálisok az alapvető emberi szabadságjogokért harcoltak, a mostaniak meg a devianciák elfogadását akarják és kirekesztik azokat, akik nem értenek velük egyet.

Még valami: az amerikai népesség körében kiugróan magas az istenhívők aránya. Magasabb, mint itt Magyarországon. De mivel ez előbbiek pünkösdisták, amely pedig Izrael létét tekinti alapvetésének, ezért ez jó, nemes. (Nézzük csak meg, hitműsorokat éppen a baloldali liberális ATV sugároz: 700-as klub, Vidám Vasárnap).

A katolicizmus viszont itthon "avítt, nem a modern realizmusban élő, középkori csökevény, amelyet ideje lenne meghaladnunk, és a tudománynak élnünk".

Egyszóval Amerika éppen a nacionalizmusra és a hitre épül. De mivel ez ott párosul Izrael háttérbástyájának önkéntesen vállalt szerepével, míg nálunk - ők így értékelik - épp ennek ellenkezője következne belőle, ezért itt rosszallást vált ki, ott példaértéket jelent. És már az is csörtét okoz, ha az alkotmányunkba bekerül a Himnusz kezdő sora, míg Amerikában ma is ott van a bankón: "In God We Trust".