Szerintetek hogyan lehetne elérni, hogy a spórolásról ne az a kép legyen, hogy azt a szegények csinálják kényszerűségből, amikor a szokásosnál is kevesebb pénzük van?

#1 Ennek örülök. Nem úgy értem, hogy mindenki a kérdésben foglaltak szerint gondolkozik, hanem, hogy van egy ilyen erőteljes jelenség.

#2 "Az emberek többségének a spórolás azt jelenti, hogy bizonyos szükségletekről, alap szükségletekről le kell mondania"

Ez a baj, hogy spórolni nem csak így lehet, hanem ésszel. A spórolás nem kell minőség vagy életszínvonal romlással járjon, sőt akár minőség javulással is járhat együtt. Nagyon negatív kép az, ami él sok mindenki fejében a spórolásról. Nagyon távol van az, amikor az okoz örömet valakinek, hogy épphogy megoldotta, hogy magas életszínvonalon éljen, mert annyira kevés pénzből érte el, hogy nagyon ki kellett számítani. Pl. most sokaknak, akik olvassák ezt, hogy nagyon ki kellett számítani, elszorul a gyomruk, együtt éreznek, és negatív a hangulatuk, mert úgy vannak vele, hogy ja, ha már számolgatni kell, akkor az a világ vége, ha már azt is meg kell néznie az embernek, hogy mire költ, akkor onnan már csak egy lépcső a halál, mert hát rákényszerül, hogy precízen tervezzen, nem önszántából tervezi meg ennyire precízen, összehangoltan, jól működően a dolgot.

"Akinek meg van pénze az nem fog spórolni"

Ez is a baj része.

folytatás:

"nem önszántából tervezi meg ennyire precízen, összehangoltan, jól működően a dolgot,"** hogy hogyan tud MAGAS életszínvonalon élni.