A magyar politikában/közéletben mennyire ismert az Objektivizmus, az anarchokapitalizmus, illetve hasonló, libertariánus jellegű ideológiák?

Magyarországon? Szerinted? Itt 45 éven át kommunizmus volt, előtte meg monarchia. Szerinted h lehetne nyugger Marika néni torkán lenyomni, hogy nincs TB, és nem kap egy zacskó gyógyszert innentől, amire amúgy nem is lenne szüksége? Vagy h bizony neki is ki kell fizetni a vonatjegyet, amikor a szomszéd városba utazik minden reggel, mert ott olcsóbb a farhát?

És pl. a tanároknak hogy adnád be, hogy öcsi, mostantól az iskola is piaci elveken működik, ergo a semmittevő tanároknak (úgy a 90%-ról beszélek) másnaptól szevasz? Meg úgy az iskolák 80%-ban le lehetne húzni a rólót, mert mindenki inkább internetről tanulna?

Ne értsd félre, nem ellenzem ezt, de ami működik az USÁban (megjegyzem ott se teljesen, ráadásul vannak árnyoldalai... sőt. lehet h nincs TB, de 10-szer annyit költenek pl. katonai célokra és nemzetvédelemre, megfigyelésekre mint mi...) az nálunk még jó 10-20-50 évig nem fog. Tudod egy mentalitást nem lehet csak úgy kiölni az emberek fejéből. Ha lenne is ilyen párt, el is tűnne rögtön.

Az anarchokapitalizmus meg tul.képp anarchia, amivel egy 100%-osan intelligens nép esetén semmi baj, csak sajnos a Földön tudtommal nem él ilyen nép.

De mondjuk vannak már kezdeményezések, amelyek pl. a központosítást sokkal kisebb (város, városállam) szintre viszik, és a "nagy" államban valóban egyfajta anrachia van, pontosabban a városállamok kooperációja, de teljes függetlenedése a hatalomtól. Ez persze utópia még. Lehet h sose valósul meg de lehet h eljutunk majd egy szintre amikor a technikai és kultúrális fejlettségünk elegendő lesz hozzá.

Nézd, erről az a véleményem, hogy már ott csücsül vmelyik laboratóriumban a gyilkos kór, ami majd a TB-re szorultak nagy részét "véletlen" megtizedeli, amikor majd bedőlőben van a rendszer.

Útána újra lehet kezdeni építeni a rendszert.

Épphogy radikális paradigmav változásra van szükség, merthogy nem vesszük észre, de kb az ókor óta egy helyben toporgunk társadalmilag és kultúrálisan. Csak mindig máshogy hívjuk: császárság, diktatúra, monarchia, kommunizmus, diktatúra, demokrácia...

Jújj, de utálom az ilyen embereket... Én a szocialista és szindikalista gazdaságot támogatom, de vannak közös pontjaim a kommunistákkal és a monarchistákkal is, mivel egyikben sincs olyan nagy kapitalizmus és full piaci anarchia, amit ezek az elvek hírdetnek.

Az egyik felével még azonosulni is tudnék többek között, a magánszemélyek szabadságával és azzal, hogy az államnak csak akkor szabad beleavatkozni, ha a nemzetre, vagy másik emberre veszélyes az amit tett.

Én viszonylag jól élek, ezért is vagyok érte hálás. Már ebben a társadalomban is elég nehéz meggazdagodni, nemhogy még ott ahol nincsenek segélyek és szociális programok sem.

Abba a nagy anarchikapitalisták és objektivisták nem gondolnak bele, hogy mit tud csinálni egy 80 éves nagymama?? Abba nem tud belegondolni, hogy mit tud tenni egy diák?? És azoknak a helyébe, akiket kirakott a család és az élnek, úgy hogy egészségügyi ellátást sem kapnak nagyon manapság?? És azoknak a helyébe akiknek a jelenlegi kapitalista rendszer nem ad munkát, ezért hajléktalan lett? És annak a helyébe akiknek 80 betegsége van, idős, nem tud dolgozni és belehal, abba, hogy nem látják el??

Ez nem is szép elv, ezt BUTASÁGNAK és ÉRZÉKETLENSÉGNEK hívják.