Miért tartják Kossuth-ot annyira nagyra?

Mert nagyon sok embernek segített, mikor kimentette a pesti lakosokat a Nagy Pesti árvíz idején.

Ja, az nem is ő volt, hanem Wesselényi Miklós. A roh..adt életbe, b..azdmeg!! Mi a f.aszért van mindegyiknek ugyanolyan szakálla!?

Kossuth a Magyar történelem egyik legmocskosabb alakja volt. Egy karrierista szájhős, aki szerette máséval verni a csalánt. Egy csaló, szélhámos, aki mindig mások pénzéből élt. Széchenyi ellenfele, azé a Széchenyié, aki életének több mint felét, vagyonának pedig mintegy háromnegyedét a hazája felemelkedésére áldozta. Lásd könyveit, Hitel, világ, Stádium.

Kossuth csak olcsó lázító volt, aki belevitte a szaharba az országot, majd amikor az elszámolás órája elérkezett, akkor pénzzel tömött zsebekkel külföldre szökött, míg másokat kivégeztek, meghurcoltak.

El kell olvasni Arany János, Csóri vajdáról szóló írását (Nagyidai Cigányok), amely Kossuthot mint tudatlan, nagypofájú cigányvezért ábrázolja, akinek tehetsége nincs, de hatalomvágya annál inkább.

Kossuth az a fajta politikus volt, aki egy valamihez értett kiválóan: nagyon jól tudta forgatni a szavakat, és az emberek manipulálásához kiválóan értett. És ez csak ennyi, ennél nem több. Csak a szóf*** osáshoz értett, semmilyen más tehetsége nem volt. Semmilyen emberi nagyság, tisztesség, becsület nem volt benne, hanem a tipikus gerinctelen féreg volt, amire rossz értelemben mondjuk, hogy "politikus". Csak arra adott, hogy kívülről ő kiválónak látszódjon, ezért csalt, hazudott, mítoszt teremtett magáról, és ami vagy aki ezt cáfolni tudta róla, azt bemocskolta, eljelentéktelenítette, árulóvá "tette", lásd. Görgey Artúr példáját.

Én nagyon sötéten látom ezt a férget, elég elolvasni Görgey Artúr emlékiratait, hát, leír róla egy-két dolgot, és néha elég keményen fogalmaz Kossuthról, és egyáltalán nem úgy mutatja be, mint a nemzet hős fiát, hanem mint egy hisztis p*csát, aki egyből elkezd kicsinyes módon pattogni és vádaskodni, másokat hibáztatni, ha valami nem úgy történik, ahogy ő akarja. És az a szomorú ebben, hogy egy ilyen féreg be tudja úgy magát állítani, mint valami nagy hőst, és az utókor is ezt az álszent, kifelé mutatott, kitalált és elhazudott "hőst" látja benne, holott a valódi tettei egyáltalán nem ezt támasztják alá.

Jó, persze, tudom, hogy én is eléggé egyoldalúan látom Kossuthot, de én nagyon utálom, és együtt nevetek Görgeyvel rajta, amikor leírja, hogy szónokolt a parasztoknak a nemzet nagyságáról, és amikor Schwechatnál eldördültek az igazi osztrák ágyúk, szaladt mindeki, amerre látott, Kossuth meg kocsizott utánuk, és szónokolt tovább nekik, hogy essenek el hősként a hazáért, és mindenki tojt rá. :D Vagy amikor egy évvel később Kossuth elrendelte, hogy minden falut égessenek el, amerre az ellenség jár, és Görgey ezt nem volt hajlandó végrehajtani, mire Kossuth hisztizni kezdett neki, hogy mért nem hajtja végre a parancsát. (Az volt a parancsa Kossuthnak, hogy egy falu határában jelenjen meg a Honvédség, és erőszakkal űzze el a magyar lakosokat, hogy fel tudják égetni a falut) Erre Görgey mondta neki, hogy "Maga a nép barátja? Mert én előbb teszem le a fegyvert, minthogy így harcoljak a népemért, hogy felégetem a lakóhelyét".

Vagy a másik kedvenc részem, amikor Buda visszavétele után a kormány visszaköltözött a fővárosba, és Kossuth szónokolt a népnek, hogy "a kormány visszatért, és többet nem fog elmenni a haza fővárosából, inkább itt hal hősi halált a nemzetért, és az unokáink majd leborulnak ott a földben, ahol a hősi csontjaik porladnak".... Erre júliusban az első támadás hírére futott Kossuth a fővárosból, amerre látott... Erre írta Görgey, hogy reméli, az eljövendő korok történészei számára nem csak Kossuth beszédei maradnak meg, mert akkor a régészek kereshetnék Buda körül Kossuth és a kormány csontjait az ítéletnapig :D :D

Egyébként az, hogy minden alföldi város központjában áll egy Kossuth szobor (általában kaszás parasztokkal, mint a nép hős szabadságharcosaival együtt ábrázolva), ez az IGAZI magyar hősök emlékének leköpése, meggyalázása, sárbatiprása Magyarország részéről. Kossuth ugyanis mindent megtett azért, hogy elveszítsük a szabadságharcot, egyéni politikai ambíciói, önző hatalomvágya miatt a saját kezébe centralizálta a hatalmat, a politikai ellenfeleit pedig ellehetetlenítette, azokat a katonákat, akik tehetségesek voltak, de nem értettek egyet vele, mindenben gátolta. Akik meg vele értettek egyet, azokat meg felkarolta, holott sokszor ezek az emberek is csak felfuvalkodott hólyagok és szájhősök voltak, mint ő (Perczel, Dembinszky stb.). A "párthívei" olyan emberek voltak, hogy sikkasztottak, loptak, hazudtak (lásd az ozorai kincsek sorsát, amiről Jókai Mór írt cikkrosozatot... egy tipikus sikkasztásos ügy Kossuth egyik minisztere részéről... amúgy ez volt az első olyan sikkasztásos ügy, amiről a sajtó vonta le a leplet...).

Na szóval a jó embereket kiszorította a politikából, és a perifériára szorította Kossuth, és ezután megfosztotta a Habsburgokat a tróntól, ami akkor teljesen irreális lépés volt, és az lett a következménye, hogy ezek után minden tárgyalás esélytelen lett a Habsburgokkal... És miután egy külföldi ország nem karolta fel a magyar ügyet, és a Habsburgok az oroszoktól kértek segítséget, ezzel meg is pecsételődött a haza sorsa. De még ekkor is lett volna esély a tárgyalásokra, ha megverjük csatatéren az osztrákokat, de Kossuth a személyes hülyeségei, paranoiái miatt kitúrta Görgeyt, ott fúrta, ahol tudta, és a főhadsereg vezetését a tehetségtelen Dembinszky kezébe adta, aki el is veszítette a szabadságharcot. Ezután Kossuth az elsők között hagyta el az országot, a vereség ódiumát meg Görgeynek kellett felvállalni, akit ez a féreg hazaárulónak kiáltott ki.

Így lett Görgeyből, a szabadságharc legnagyobb magyar tábornokából egy hazaáruló egy ilyen kis hatalommániás p**csa miatt. Úgy utálom az ilyet... És hagyjuk már, hogy az emigrációs politika így meg úgy. Ott is ugyanezt csinálta, az angoloknak arról szónokolt, hogy milyen jó alkotmányos királyi állam volt Magyarország (de az senkit ne zavarjon, hogy pont ő volt, aki köztársaságot akart csinálni belőle), az USA-ban meg azt szónokolta, hogy milyen jó köztársaság lehetett volna az ország... Tehát mindenkinek azt mondta, amit szeretett volna hallani. Görgey meg jó volt árulónak, mert ez a romantikus hevületű szónoklataiba beleillett. Jó, persze politikailag ennek megvolt a maga haszna, mert a magyar emigráció tudott hatni a Habsburg külpolitikára is, viszont tudni kell azt is, hogy Kossuth elég keményen fogta a magyar emigránsokat, és aki nem úgy táncolt, ahol ő fütyült, azt is árulással vádolta meg. Így járt Klapka is, Görgey egykori barátja, aki csak azért, hogy ő is "jófiú" emigráns legyen, Kossuth égisze alá került, és olyan emlékiratot írt, amiben ő is árulóként állítja be Görgeyt. Tehát egy mocskos szemét dolog volt ez a magyar emigráció is. És én már azt gondolom, hogy Kossuthot itt sem nagy és szent célok vezették, csak a nemzet ügyét használta fel itt is arra ÜRÜGYKÉNT, hogy ő basáskodhasson, és játszhassa a nagy szabadsághőst.

Fuj, undorodom tőle, és minden egyes szobor az IGAZI hősök leköpése, akik tényleg a csatatereken haltak meg, míg ez a piperkőc, önimádó s**gfej játszotta az agyát mindenkinek.

"Egyébként az, hogy minden alföldi város központjában áll egy Kossuth szobor (általában kaszás parasztokkal, mint a nép hős szabadságharcosaival együtt ábrázolva), ez az IGAZI magyar hősök emlékének leköpése, meggyalázása, sárbatiprása Magyarország részéről."

Ezt a dolgot érdemesnek vélem helyretenni.

A kossuth mítosz onnan eredeztethető, hogy Magyarország valóban függetlenné, de legalábbis függetlenebbé szeretett volna válni, ahogy ez ki is fejeződött az 1848-as szabaságharcban.

A szabadságharc elbukott és Bács elég komoly retorziókat vezetett be, sok volt a tiltás (nemzeti szinű viseletet nem lehetett hordani, a korábban kivívott magyar jogokat mind egy szálig elvették, stb.), így azok is szimpatizálni kezdtek a forradalommal, a forradalmárokkal, akik korábban nyugodtabb vérmérsékletűek voltak, vagy egyszerűen csak meg voltak elégedve a helyzetükkel.

Akik a szabadságharcot túlélték, azok sub rosa igyekeztek a harc eszméit továbbadni a gyermekeiknek, unokáiknak és ehhez kellett egy-két hős is, akihez társítani lehetett a megmozdulást. Itt jött képbe Kossuth, hiszen a harcok kirobbantója mégis csak ő volt. Elkezdték a szerepét idealizálni, a tetteit pedig kritika nélkül jótéteménynek elfogadni, ahogy a betyárok esetén is lenni szokott (lásd: Rózsa Sándor, aki életében két forintot nem adott a szegényeknek, de azért a népemlékezet így tartja, így 'tudja'). Erre tett egy lapáttal, hogy Deákot éles hangó levélben kritizálni kezdte a kiegyezés miatt.

Kossuthról is nótákat költöttek, éltették és amíg élt, remélték is sokan, hogy hazajön és lecsap, igazságot oszt. Sokáig suttogták (elsősorban a Deáknak írt levele okán), hogy a kimenekített pénzből szervezkedik, sereget verbuvál, stb. Hát, nem így lett. Ágyban, párnák között halt meg a turini remete, az utolsó fillérig felélve az általa kimenekített pénzt.

Külön bűne, hogy Görgeit sokan a mai napig hazaárulónak tartják miatta (ő bélyegezte meg ezzel), holott Görgei katona volt, aki felismerve az erőviszonyok egyenlőtlenségét, egyszerűen nem akarta, hogy még több magyar haljon hősi halált, ráadásul hiába és Világosnál letette a fegyvert.

"A kossuth mítosz onnan eredeztethető, hogy Magyarország valóban függetlenné, de legalábbis függetlenebbé szeretett volna válni, ahogy ez ki is fejeződött az 1848-as szabaságharcban."

Ez nem így van. Szó sem volt semmilyen függetlenségről, a szabadságharc eredeti célja nem a független Magyarország volt, és aki józan politikus volt (mint pl. Deák), az belátta, hogy ez az akkori politikai viszonyok között irreális volt. A szabadságharc azért robbant ki, mert Magyarország alkotmányos állam lett (ami egyébként az eredeti célja volt Széchenyitől kezdve minden reformkori magyar politikusnak), és ezt Bécs megtámadta, a magyar kormány pedig a törvénytelen támadás ellen védekezni kezdett. De a cél nem a függetlenség kivívása volt, hanem a magyar alkotmányosság jogos védelme. Azért itt ne keverjük már össze a dolgokat, a magyar hadsereg tisztjeinek jelentős része csak úgy volt hajlandó harcolni, hogy a király által aláírt alkotmányt védik a törvénytelen (mármint magyar törvények szerint törvénytelen) új uralkodóval, Ferenc Józseffel szemben. Viszont Kossuth politikáját, ami abszolút szélsőséges és irreális volt, a Habsburg-ház trónfosztását senki nem fogadta el, és elég sok magyar tiszt ott is hagyta a Honvédséget, amikor hírül vették ezt a dolgot. És az sem igaz, hogy Kossuth érdeme volt az egész szabadságharc kirobbantása, az igaz, hogy fontos szerepe volt 1848 február végén, március elején, amikor az utolsó rendi magyar ogy. holtpontra jutott, hiszen ő vitte át a felirati javaslatot, ami végül a király elé került, és elindult az első felelős magyar kormány kinevezése felé vezető út... De ebben a kormányban nem Kossuth lett a miniszterelnök, hanem a mérsékeltebb Batthyányi, és ez nem véletlen! Persze megvoltak Kossuthnak a maga érdemei (pénzügyi feltétele a honvédzászlóaljak felállításának stb.), de Batthyányi lemondása után gyakorlatilag elvárta, hogy mindenki az ő szája íze szerint csináljon mindent, és ez lett a szabadságharc katasztrófájának az oka. Mert a személyes ambícióinak vetett alá mindent, és nem volt hajlandó elismerni a saját hibáit. Én ezt tartom a legnagyobb bűnének. A békepártot teljesen háttérbe szorította, és a saját embereit állította előtérbe, a józan, reálpolitikus, normális hangokat nem engedte szóhoz jutni, a tehetséges tábornokok munkáját ellehetetlenítette, csak mert azok nem értettek vele egyet a politikai elképzeléseiben. Ennek a következménye lett Dembinszky "munkássága", és a magyar hadsereg veresége, és feltétel nélküli megadása.

Én tudom, miért alakult ki mégis ennek ellenére Kossuth körül mítosz. A korabeli közvélemény ebből az egészből csak annyit látott, hogy Kossuth szívhez szólóan szónokol és járja az alföldi városokat és embereket toboroz a harcba. A háttérben zajló dolgokból senki nem látott semmit. És a bukás után a külföldi és belföldi sajtó is elkezdte ezt az olcsó népromantikus hülyeséget, hogy a "szent magyar harcot csak egy áruló miatt vesztettük el", egymás után jelentek meg a ripacskodások, a lektűrok és a szenzációhajhász sajtótermékek Görgey "árulásáról". Mindenki erre a romantikus "áruló által fojtotta vérbe a szent küzdelmet az ellenség" képbe, mert mindenki ezt akarta hinni. Pont erre játszott rá Kossuth, így ő lett a "jófiú", Görgey meg a "rosszfiú". És a poén, hogy ebben az egészben a Habsburgok is segítettek Kossuthnak, a cenzúra sem akadályozta meg ezeknek a sajtótermékeknek a megjelenését, mert Bécs örült annak, hogy a magyarok belső ellenséget találnak, mert az árulót mindenki jobban utálja, mint az ellenséget, illetve a dolog belső megosztottságot is eredményezett,ami az elnyomók malmára hajtotta a vizet stb.

Az más kérdés, hogy Görgeyt, miután 1867-ig tartó háziőrizete után hazaengedték Magyarországra, otthagyta a felesége, a fia őrültek házába került, az öreg Görgey pedig itthon vasútépítést felügyelt, majd onnan is kiutálták, és végül a testvére birtokán kertészkedett a világtól elbújva, megalázva, kiutálva. Az öreg Görgeyt többször is meg akarták lincselni, egyszer vonaton utazott, megállt egy állomáson, és az állomás főnöke ment elé, azt kiabálva, hogy "hol az áruló, hadd üssem agyon, mint egy kutyát". Vagy egy színházba nem tudott elmenni, mert volt olyan, hogy megtudták az emberek, hogy "itt az áruló" és szünetben meg akarták lincselni. Többször is merényletet terveztek ellene, még gimhazista fiúk is az egyik gyerek apjának fegyverével akarták lelőni, egyszer vidéken a népharag ölte meg majdnem a padon szunyókáló idős tábornokot... Még vénember korában is, amikor egyszer a Dunaparton sétált, egy fiatal nő a gyerekével ment szemben vele, és amikor a nő meglátta, arréblökdöste a gyerekét, hogy ne kerüljön az áruló közelébe. Görgey 30 valahány éves volt a szabadságharc idején, és 98 éves korában halt meg. Több mint 60 évig volt a magyar nemzet "árulója", 60 évig kellett ezt a szerepet elviselnie, egy egész ország utálatát, holott ő volt az, aki a szabadságharc alatt fejsérülést szenvedett, és lázban, agyműtét után, szekéren zötykölődve vezetett 30 ezer katonát 120 ezer orosz ellen, és feltartóztatta az ellenséget, olyan hadi bravúrt hajtva végre, amire még talán Napóleon se lett volna képes. Az orosz cár haláláig a dolgozószobájában tartotta Görgey arcképét, még az ellensége is tisztelte, mint kiváló katonát. Ezt az embert, aki a testi épsége árán védte a magyar alkotmány szabadságát, így tönkretett egy ilyen mitugrász kis senki, egy ilyen kossuth lajcsika, aki fiatal korában nemesi árvák pénzét sikkasztotta el, hogy a kártyaadósságát kifizesse belőle... És Kossuthnak van szobra minden alföldi városban, Görgeynek meg hol van?

Na mindegy, olyan szomorú ez valahol, és olyan igazságtalan. Görgeyt árulónak tartják, ezt a karrierista hazug p*csát meg a szabadságharc ikonjának, hősének... Pfuj.