Szocializmus idején, hogy bírtak fennmaradni a különböző magyar acélművek? Mi tette őket tönkre?

Nyilvánvaló, hogy állami keretek között a pénzmozgással, támogatással sok mindent lehetett működésben tartani, még ha nem is volt kifejezetten gazdaságos valamelyik termelő intézmény. A rendszerváltást követően azonban a szó szoro értelmében szétforgácsolták a nagyüzemeket és állami vállaltokat, részben kormányprogram is volt a leépítés (jellemzően az Antall kormány esetében), ám ugyanakkor a külföldi termékek korlátlan beáramlásának engedélyezése egyértelműen letarolta a belső gazdaságot. Nagyon sok szabályozó és ellenőrző szerepet játszó intézményt vagy leépítettek, vagy központilag utasítottak az addigi előírások lazítására (így jelentek meg "minősíthetetlen" minőségű termékek. Újraindításra szerintem remény sincs. Ehhez részben hatalmas tőke kellene, valamint hatalmas tudásanyag, ami időközben hazailag elveszett. Részben pedig azért, mert kihaltak a hozzáértők, az újabb generációnak pedig időnként egészen mást oktattak és más szellemben (más hozzállásban) is, pl. eldobható termékek, tervezett elavulás és a "gazdaságosság" értelmetlenségig fajuló hajszolása (lásd segédanyagok alkalmazása minden élelmiszeripari termékben).