Igazi önálló, független Magyarország utoljára Hunyadi Mátyás korában volt, igaz e?

Azért azt ne feledjük, akármilyen nagy és erős is volt a Magyar Királyság, mindig volt egy nagyobb hal. Példának okáért: István és Koppány harca is valójában arról szólt, hogy a német (István) vagy a bizánci (Koppány) császár felé orientálódjunk. Persze aztán a korai Árpádházi királyok fő problémája a német hűbérúri igény letörése volt.

Ezt csak azért írtam, hogy nagyjából függőség vagy a függőség veszélye mindig is megvolt. Olyan viszont nem volt,hogy a magyar királynak ne kellett volna mindig valamelyik aktuális nagyhatalom felé orientálódni.

Mátyás alatti függetlenebb helyzet azért volt, mert a Német-római Birodalom már lehanyatlott erejében, Bizánc réges-régen kikopott az európai politikában (1453-ban meg is szűnt), DE az új nagyágyúk még nem emelkedtek fel: Franciaország, Anglia, Oroszország, illetve a Habsburg államok (Spanyolország, Ausztria). Ezek majd csak a következő században veszik át a vezető szerepet, így Mátyás alatt egyfajta nagyhatalmi űr keletkezett. Ezt tudták kihasználni az olyan országok, mint Magyarország.

Ha a rendek közel se ennyire erősek, és egy erősebb uralkodó áll az ország élén, egész máshogy alakult volna sok dolog. A késő Jagellók korát hadd ne minősítsem. Szép reneszánsz templomok épültek, de ennyi. Lerohadt az ország. Ez nem feltétlenül csak az uralkodók hibája, inkább a rendekkel közösen hozták össze a végromlást.

A tényekre. Nem a szóbeszédből kell levonni következtetéseket, hanem a tényekből. II. Ulászló intézkedései lehet, hogy nem voltak olyan radikálisak, mint Mátyásé, és a király sokkal jobban hajlott a kompromisszumok felé, de az ő uralkodása idején már nem is volt szükség olyan rendkívül erős központi hatalomra, mint Mátyás uralkodásának kezdetén. Ettől függetlenül II. Ulászló hatalma legitim volt és biztos lábakon állt. Mátyás minden építkezését befejezte, újakat is kezdett. A kultúra továbbra is virágzott, ahogy a gazdaság is. Mátyás idegen (cseh királyi, osztrák hercegi, német-római választófejedelmi) címeit önhibáján kívül nem tudta megörökölni.

A mohácsi vereség közel sem olyan jelentős, mint ahogy egyesek definiálják, leginkább jelképe az összeomlásnak, ami, ha megnézzük, az Oszmán Birodalom mennyivel erősebb volt Magyarországnál (valszeg a Mátyás-kori Magyarország sem tudott volna szembeszállni Szulejmánnal), várható volt. De ezt akkor nem lehetett teljességgel átlátni.

II. Lajos pedig minden korabeli forrás szerint nagyon tehetséges ifjú volt. Az, hogy nem tudott kibontakozni, fiatalkorának és rendkívül korai halálának tudható be.

Azzal egyet értek, hogy Magyarország nagyon nem tudott volna egymaga szembeszállni az oszmán (nem, nem török) hódítással. Illetve Mohács szerintem sem volt kifejezetten sorsfordító (itt Nemeskürtyt kéne idéznem, de mindegy).

Azt se tagadom, hogy befejezték Mátyás építkezéseit meg hogy a gazdaság is okés volt. Én a központi hatalom, az állam gyengeségéről beszélek. Ami szintén nem feltétlenül a királyok hibája, inkább a főúri csoportoké.

Töri szakos vagyok, épp ezért merek Önnel/veled vitába szállni. Korántsem tekintem annyira sötéten a Jagelló korszakot, mint a gimis tankönyvek vagy a közvélemény, de azért nem mondanám a legjobb korszaknak az államigazgatás szempontjából.

(megjegyzés: II. Ulászló megtartotta a cseh királyi címet, amit párhuzamosan viselt Mátyással. Ulászló 1471 óta)