Tamogatnad hogy a turanizmus hivatalos allami ideologia legyen Magyarorszagon?

#62-70:

Javaslom, hogy a jövőben próbáld meg 1-2 mondattal megfogalmazni a linkelendő cikk lényegét, vagy idézz belőle 1-2 fontosabb gondolatot. Ha meg lusta vagy, akkor csak a linket szúrd be a teljes cikk bemásolása helyett, mert aki akarja, el fogja olvasni akkor is. Aki meg nem, az így sem. Én meg már mindet olvastam, de a kedvedért most újra.

Nézzük őket sorban:

[link]

Az első bekezdésben jól kioktatják azt, aki jóhiszeműen hozzájuk mert fordulni a kérdésével.

A lenézés később sem marad el, pl: „Kissé megmosolyogtató az az álláspont, mely szerint....”

Aztán sokáig mellébeszél, ugorjunk arra a bekezdésre, amley úgy kezdődik, hogy:

„A magyar és a török nyelvek látszólagos hasonlósága annak is köszönhető, hogy a különbségeket figyelmen kívül hagyják.”

Ebbe a mondatba a török helyére a finnugort helyettesítve a mondat ugyanúgy érvényes. Később le is írja, a linkelt cikk, hogy miért. Az alapszókincset szintén korrektül definiálja. Innen kezdődnek a gondok.

A fő érv a következő lenne: „Azt, hogy a magyar nyelv finnugor (pontosabban uráli), és nem török, pontosan innen lehet tudni. Pontosan ez volt az ugor–török háborúnak is a lényege: Budenz felismerte, hogy hiába van olyan sok szó a magyarban, melynek török megfelelői vannak, a finnugor nyelvekkel kapcsolatba hozható szavak rétege ősibb.”

Ez jól hangzik, csak az a baj, hogy nem igaz. Tehát a végkövetkeztetés (miszerint „a magyar nyelv tehát a finnugor alapnyelvből származik...”) szintén nem igaz.

Hogy miért nem igaz? Álljon itt példának a blog egy másik cikke (pontosabban annak linkje), és cáfolata:

[link]

„A vadon élő állatok és növények nevei között vannak egyértelműen finnugorok (nyúl, róka, vagy mint a fent említett fa, fagyal, fűz)...”

Nézzük csak:

Nyúl: njoammel (lapp), numol (mordvin), nimol (zürjén). Hasonlóságra alapoz, nem pedig a szabályos különbségekre.

Róka: repo, rөwөž. Ezt a magyar „ravasz” szóból vezetik le, a ravasz azonban nem rókát jelent.

Fa: legtöbb finnugor nyelvben pu. Rendben.

Fagyal, fűz: a finn ág paju (fűz) szavát rokonítja a magyar „fagyal”szóval. Nem túl életszerű. Ráadásul: fűz = potoqto (tunguz-mandzsu), pǝ̀tɨ́r (koreai). f/p, z/t szabályos hangmegfelelés...

„...míg a török nevek között nincsenek”

Attól, hogy ő nem hallott róla, attól még vannak, ráadásul több:

- béka: melxej (mongol), baqa (török nyelvek)

- madár: bildir, buldur (török nyelvek), bildu'ur (mongol)

- kacsa: gus (azeri, türkmén, jelentése madár) kus (török nyelvekben madár, a yakut és dolgan nyelvekben kacsa), xulda (mongol), kas (hanti)

- holló: garga (türkmén, azeri), qarɣa (török, kirgiz, kazak, stb.), kere, xire (mongol), kernez, kirniz (udmurt), kula (nganasan)

-bagoly: bajkuš, pajoq (török), beg- (mongol nyelvek)

-daru: durna, turna (török nyelvek)

-borz: borsuq, porsuq, morzuq (török nyelvek), boŕx (mongol nyelvek)

- fű: pajqta (tunguz-mandzsu), phul (koreai), pum (manysi), fű (magyar), megvan a dravidában is (pul)

-fenyő: bes, pes (török nyelvek)

-sás: saz (török nyelvek)

-csalán: čalu (török nyelvek)

-csalit: čalɨ (török nyelvek)

- féreg: pere, pelle (koreai) f́aru (mandzsu), féreg (magyar), ez is megvan a dravidában is (puri, pulu)

-hal: xolto (hal, tunguz-mandzsu), xalim (bálna, mongol), kárei (rája, japán), kala (finn)

-tetű: tikte (tunguz-mandzsu), täi (finnugor ynelvek)

-bögöly: böjö, bög (török nyelvek)

Vadon és háziasítva is élő állatok:

-tyúk: toyuk (török), tudom, ez nem csak vadon él...

-ló: lav, laša (csuvas)

Egyéb növéynekhez kapcsolódó kifejezések:

-bogyó: büldir- (török nyelvek)

-bot: but, put (mongol nyelvek), po- (uráli nyelvek)

-kéreg, héj: qajrɨ (török nyelvek), xajr (mongol), kará (japán), kor (uráli nyelvek)

Szóval nincsenek, ugye?

„A testrésznevek közül is a „fő” legszembetűnőbb testrészek nevei (fej, fog, fül, kéz, száj, szem stb.) finnugor eredetűek, a török eredetűek inkább részletezők, kiegészítők”

Általában megvan a megfelelőjük az altaji nyelvekben is, nézzük csak:

fej: peje (tunguz-mandzsu), pää, pe (finnugor nyelvek), fej (magyar)

fog: pali (tunguz-mandzsu), pii (finn, észt), fog (magyar), dravida: pal

kéz: kɨč, Gɨč (török nyelvek)

szem: sil-, silm-, sorm- (mongol, tunguz-mandzsu)

stb:

nyak: nikimna (tunguz-mandzsu)

csont: sünj (török nyelvek)

haj: gil, qil (török nyelvek)

máj: maksa, maks (finn, észt), baɣɨr (török, azeri), bawɨr (kazakh)

„Az igék is sokkal specifikusabbak, ha olyan finnugor eredetű igékkel vetjük őket össze, mint a áll, eszik, él, hal, iszik, ül, van/lesz stb”

áll: il- (tunguz-mandzsu, dravida), ezzel az uráli nyelvekben sil-.

eszik: etmek (török), ede (mongol), ezzel szemben az uráli nyelvekben söö, li-, vagy ti...

iszik: is-, ič- (török nyelvek), ezzel szemben finnül juoda, észtül jooma. Ez akkor milyen szabályos hangmegfelelés?

él: olox, oluar (török nyelvek)

öl, hal: öl- (török)

ül: finnül és észtül ist-, törökül otur. Egyik sem túl meggyőző. Hol van akkor a finnugor eredet?

van, vala, válik: vol-, bol- (török és mongol nyelvek), vel-, vil-, al-, ol- (finnugor nyelvek)

„De még inkább mérvadó, hogy a legnehezebben változó szókincsréteg, a kis számokat jelölő számnevek és a névmások a finnugor, és nem a török nyelvekkel mutatnak rokonságot.”

Személyes névmások:

- én (szem. névm.): minä (finn), mon (mordvin), én (magyar, eredetileg valószínűleg „mén”), men (türkmén, üzbég, stb.), ben (török, gagauz), bi (mongol nyelvek). Tehát a török nyelvekben is megvan az m-es változat.

- te: sen (török nyelvek), sin- vagy te- (finnugor nyelvek). Tehát a finnugor nyelvekben is megvan az sz-szel kezdődő változat.

- ő: egy magánhangzót nem lehet rokonítani, de érdekes módon a török nyelvekben is o vagy on, míg a finnugor nyelvekben hän vagy son.

- mi: me (finn, észt), mi (lapp, udmurt, magyar), miz (kirgiz, balkar), biz (számos egyéb török nyelv). Ugyanúgy m/b szabályos hangmegfelelés.

- ti: ta (mongol), ti, tü (finnugor nyelvek), siz (török nyelvek). Ugyanúgy t/sz, mint a „te” esetében.

- ők: magyarul ő (E/3) + k (többesjel), törökben ular vagy onlar (E/3: o, on + többesjel (-lar)). Nyilván véletlen.

Tehát a 6 személyes névmás közül 4-et mindkettővel tudtunk rokonítani, a maradék 2-t meg inkább az altaji, mint az uráli nyelvekkel. De azért ő azt mondja, hogy fordítva van...

Egyszerű számnevek:

-egy: finnben ugyan ik-, de a k és a gy szintén nem számít szabályos különbözőségnek. Török nyelvekben bir. Egyik sem felel meg a magyarnak.

-két: finnugor nxelvekben kit, kak. A kit még rendben van, de hogy lesz a k-ból t? Egyébként mongolban: gad (a pár egyik tagja), illetve xolbo- (pár, összeköt)

-három: gurba (számos mongol nyelv), gǫlbmâ (lapp), qurban (mongol), kolm- (finn, észt), három (magyar)

-négy: uráliban nil, ugyanúgy mint a dravida nyelvekben

-öt: vit (uráli nyelvek), itu, itsu (japán nyelvek)

-hat: kut, kuus (finnugor nyelvek)

-hét: het, yed, set (altaji nyelvek), seit, siz (finnugor nyelvek). Megint van összecsengés tehát a 2 nyelvcsalád között.

-nyolc: ugor nyelvekben nyololov, többi uráliban kadheksan, japánban ya-tsu

-kilenc: xuju (tunguz-mandzsu), ellenben yhdeksän, üdekse (finnugor nyelvek)

-tíz: das (egyes finnugor nyelvek), to (japán), de a finn ágban pl. kim-, küm-

-száz: žüz (török nyelvek), su, sado (finnugor nyelvek)

Láthatjuk tehát, hogy a számaink egyik nyelvcsaláddal sem rokoníthatók túl szabályosan, de mindkettővel vannak összecsengések.

Összefoglalva: jól hangzott tehát a „cáfolós” cikk, amíg elolvastuk, de amikor ellenőriztük az állításait, kiderült, hogy sajnos egyik sem igaz.... Tény viszont, hogy az alapszókincs jelentős része ROKONítható a finnugor nyelvekkel és az altaji nyelvekkel is. Ez nem jelent sem finnugor, sem török EREDETet. Hisezn az alapszókincs szavai olyan régiek, hogy az eredetük nem dokumentált. Annyit lehetne mondani, hogy valószínűleg az ősnyelv maradványai (az ősnyelvnek adhatunk nevet, azonban ennek minimum az uráli és az altaji nyelvek közös ősnyelvének kell lennie (mint láttuk a példákból), hozzávéve esetleg másokat is). Innentől pedig nem mondhatjuk ezen szavakat SEM FINNUGOR, SEM TÖRÖK EREDETŰnek. A szavak eredete csak azoknál a szavaknál ismert, amelyek magyar nyelvbe kerülésének időpontja pontosan dokumentálható, tehát nagyjából az elmúlt 500 évben történt. Ezeknek meg a nyelvrokonság szempontjából nincs jelentősége.

Az utolsó hozzászólásodban linkelt cikk kapcsán ( [link] ) nagyjából ugyanezt tudnám megismételni. Csak 1 mondatot hadd emeljek még ki:

„Irodalmi szövegekben a szótövek 80-90%-a is lehet finnugor eredetű.”

Ezt megint előszeretettel mondogatják (pl. az ELTE FU Tanszék ismert honlapján is), anélkül, hogy bárki megadta volna azt a forrást, ahol ezt igazolták. Pedig tudod, aki állít, az bizonyít....

[link]

„Tudtad hogy a német eredetű szavak száma ami kb. 1000 szó... Akkor most germán nyelvcsaládba tartozunk? „

Nem, mivel a „német eredetű” szavak nem az alapszókincsben vannak (ellentétben pl. a törökkel rokonítható szavakkal).

„Talán hirtelen szláv nyelven beszélünk??? több mint 3800 szláv eredetű szó van a magyar nyelvben....„

Nem, mivel a valóban „szláv eredetű” szavak nem az alapszókincsben vannak (ellentétben pl. a törökkel rokonítható szavakkal).

„Csőke Sándor nyelvész: [link] „

Nagy öngólt lőttél, mert ha elolvastad volna Csőke Sándor nyelvész általad linkelt művét, akkor rájöttél volna, hogy pont amellett érvel, hogy az állítólagos szláv jövevényszavaink az altaji nyelvekkel rokonok. :))))

Csak egy idézet a bevezetőből:

„Látjuk majd, hogy a szlávnak nyilvánított magyar szókincs, biz megvan az altáji nyelvekben is, még a távo¬li koreai nyelvben is.”

De örülök, hogy végre olyan forrásokat linkelsz, amiben fellelhető a tudományos igényű gondolkodás is.

[link]

„Látod szabályos különbözőségre példák. Ilyenre nincs példa a szláv német és török jövevényszavak esetében.”

Példa talán még lenne is, de a jelen vita szempontjából ez tényleg lényegtelen. Az altaji nyelvekkel rokonítható magyar alapszókincsbeli szavak között viszont bőven van példa, legalább annyi, mint a magyar és finnugor nyelvek között (ld. fent).

[link]

„Nyelvrokonság: az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős-vagy alapnyelvből származnak.”

Igen, mint pl. a nosztratikus vagy az eurászaiai nyelvcsalád, melyekre a felsorolt bizonyítékok szintén érvényesek. Ráadásul ezt tudományos igényességgel megírt cikkben (amely nyelvészeti témában elég ritka), magas impaktú nemzetközi tudományos folyóiratban publikálták (ami nyelvészeti támábnan szintén nagyon ritka). De ha ez nem lenne elég, Greenberg 2 kötetes könyvet is írt a bizonyítékokról.

„Legtöbb szavunk azonban finnugor eredetű vagy abból képzett kifejlődött szavak csoportja.”

Mint mondtam, az alapszókincsbeli szavaink EREDETe kizárólag feltételezés lehet. És nem is a mennyiség számít, amit még neked is sikerült megérteni (legalábbis eddig úgy tűnt).

„Ehhez elég egy etimológiai szótár is”

Valóban:

[link]

(a „view all records” gombra kattintva nyíilik meg)

Ahol részletesen kifejtik az altaji, finnugor és más rokonnyelvekkel való hasonlóságot, vagy szabályos különbségeket is. És még az eredetről sem találgatnak szerencsére, hanem megmaradnak a tények ismeretetésénél.

Egyéként az általad linkelt szótár sem jelzi külön a szabályos hangmegfeleléseket, mivel feltételezik, hogy az olvasónak van annyi esze, hogy észrevegye a felsorolásban. A Starlingnál persze kifogásoltad ugyanezt.... Tehát az általad linkelt szótár kapcsán fogalmazzuk meg ismét korábbi gondolataidat: „A hiányos fél-etimológiai szótár linkjeid nem tartalmaztak ilyeneket. Ott szimpla hasonlóságra mentek rá, és semmi szabályos különbözőségeket nem mutattak ki. Nem is volt céljuk.”, Ismét a szokásos kettős mércét alkalmazod, ez bizonyítja, hogy nem vagy képes a tudományos igényű gondolkodásmódra.

Mai mérleged: 1 privát üzenet. 9 hozzászólás. 0 önálló gondolat. 0 válasz a 61-esben megfogalmazott gondolataimra.

A „Művelődj etimológiai szótárból te alfödi” tárgymegjelölésű privát üzeneted kapcsán ajánlom figyelmedbe a 61-es hozzászólásom utolsó bekezdését.

Lássuk a számneveket (a hatalmas pofáraesésed folytatódik):

Manysi számok 1-20-ig még érthető is többségük magyarul!!!

Ez totál K.O lesz.

https://www.youtube.com/watch?v=E9tG34YOMvw

Török nyelvekben semmi de semmi hasonlóság: 1= bir = a

2= iki ikki

3 = uch

4= dört dörd tort t'ort

5= beş bec besh

6= alti olti

7= jedi yedi yetti

8= sekiz səkkiz sakkiz

9= dokuz doqquz to'qqiz

10= on o'n

11= on bir

12 = on iki onikki o'n ikki

20= yirmi iyirmi yigirma

Nézzük a testrészeket:

fej:

Ősi finnugor örökségünk: vogul penk, finn pää (‘fej’), zürjén pom, mordvin pe (‘vége, hegye valaminek’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fakad, fél, fog stb. Az eredeti alak a fő, amely ma is eleven a főhajtás, fővesztés szavakban, illetve a nem konkrét jelentésekben (öt fő, kormányfő stb.). A ~ a birtokos személyjeles fejem, fejed, feje alakokból vonódott el, viszonylag későn, a fő választékos, régies vagy költői stílusértékű szó maradt eredeti értelmében. Hasonló kettős tő a nő–neje, de itt az utóbbi alak értelmileg is kissé elkülönült (‘felesége’) a nője alaktól. Lásd még befejez, fejedelem, fejezet, fő2, hétfő, kútfő.

Nem hasonlít a török nyelvekre mert ott „baş” bosh és hasonló formái vannak a fej szónak.

Fog

Ősi örökség a finnugor korból: vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’). A szóeleji p đ f megfelelés szabályos, lásd fal, fazék, fél stb.

Nem hasonlít a török nyelvekre mert ott: diş tish és hasonlók

Kéz

Ősi örökség a finnugor korból: vogul ket, cseremisz kit, finn käsi (tő käde-), lapp gietta. A magyar szó kez- töve az eredeti, ~ alakja a korábbi véghangzó lekopásakor nyúlt meg. Lásd még keszkenő, kezes1, kezes2, köz.

Török nyelvekben : azeri əl öl vagy török el

Szem

Ősi örökség az uráli korból: vogul, osztják szem, mordvin selme, finn silmä, szamojéd seime (‘szem’). Az uráli alapforma *silme lehetett, az ugor nyelvekben lm đ mm hasonulás, majd mm đ m rövidülés állt be. A fenti két utolsó jelentés alaki hasonlóság alapján fejlődött ki. Lásd még sömör, személy, szemenszedett, szemérem, szemerkél, szemernyi, szemlél, szemölcs, szemöldök.

Nem hasonlít a török nyelvekre, mert ott „göz” ko'z és hasonlók

Nyak

Ismeretlen eredetű szó

Nem hasonlít a török nyelvekre, mert ott boyun és hasonló

Csont

Ősi finnugor szó: lapp csutta, csott

Nem hasonlít a török nyelvekre, mert ott a csont „sümük” és hasonlók

Haj:

Ősi ugor örökség: vogul hoj (‘haj’).

Nem hasonlít a török nyelvekre: mert ott saç soch

Máj

Ősi örökség az uráli korból: vogul mait, votják mus, finn maksa, szelkup miita. Az ősi alak *maksza lehetett.

Nem hasonlít a török nyelvekben használt karaciğer qaraciyər jigar szavakra.

Áll: Finnugor szó

Török nyelvekben az áll szó: durma és ehhez hasonlók

tehát semmi hasonlóság

Az általad amlített oluar albán szó.

Iszik:

Ősi finnugor örökség: vogul ai, votják ju, finn juoda (‘iszik’). A finnugor ju- igető a magyarban úgy lett i-, mint juhar, juhászból ihar, ihász.

Él

Ősi szavunk az uráli korból: votják ul, cseremisz el, finn elää, lapp ellet, szamojéd jíle, szelkup ili (‘él’). A szó tőmagánhangzója a magyar nyelv önálló életében nyúlt meg. Az élénk és élmény származékok nyelvújítási alkotások, az éldel (‘huzamosan élvez’) régies, irodalmi szó. Lásd még eledel, élelem, eleség, eleven, élv

Nem hasonlít a török nyelvekben előforuló yaşamaq és canli szavakra

öl

Ősi örökség a finnugor korból: vogul eli- (‘ölni fog’), osztják uel, votják vij- (‘öl’). Lásd még üldöz.

Személyes névmások:

ÉN

Valószínűleg ősi örökség az uráli korból: vogul em, osztják me, mordvin mon, finn minä

Ő

Ősi örökség a finnugor korból: zürjén szije, votják szo, észt en (‘ő’). A feltehető alapnyelvi sze bonyolult úton fejlődött a Halotti Beszédben található ü vagy üv formáig. Ebből ü đ ö đ ő, illetve üv đ ű đ ő úton alakult ki a mai forma, nyíltabbá válással, az első esetben nyúlással is.

Mi

Ősi örökség az uráli korból: vogul men, osztják min (‘mi ketten’), votják mi, finn me (‘mi’), szamojéd me (‘mi ketten’). A magyar szóban eleinte hosszú magánhangzó lehetett, a Halotti Beszédből miü olvasható ki, utóbb bizonyára a mi2 analógiás hatására rövidült meg. A nyelvjárási mink elvonás a minket tárgyesetből, amely a tárgyrag előtt -nk birtokos személyjelet visel.

Török nyelvekben: neyi nima stb... ennyit erről

Ti

Ősi örökség az uráli korból: zürjén tije, mordvin tin, finn te, szamojéd ti.

Török nyelvekben sen siz siz alakok vannak

Ezt is buktad.

Ők

Lásd Ő többesszáma

Nem hasonlít a török nyelvekben szereplő olar ular szavakra.

NA nézzük csak meg egy teljes értékű etimológiai szótárral: (ami ellen elkeseredetten tiltakozol, mert nem álmodhatsz bele szabadon baromságokat) Ami mégröhelyesebb hangutánzó szavakat is szeretnél rokonítani, ami még bizonyítottan nagyon KÖZELI rokon nyelvekben (mint a szláv nyelvek) is különböző legtöbb esetben.

[link]

Vagy a még részletesebb etimológiai szótár: [link]

Soroljuk fel azokat a szavakat amelyekre butaságokat írtál:

Madár

ismeretlen eredetű szó. A magyar turkológusok, és orientalisták sem vették észre hogy keleti eredetű lenne.

Nem hasonlít a török nyelvekben használt kuş qush quş szavakra

Kacsa gácsér

, szlovák jövevényszó Kac szóból ered, nyugati szláv nyelvekben mint a cseh és lengyel megtalálható. Persze tudom, hogy szerinted a nyugati szlávok is a töröktől vették át szerinted hahahah:)))) vagy a magyarok oktatták ki őket rá....

nem hasonlít a török nyelvekben használt ördek ördək o'rdak szavakra.

holló

‘a varjúnál nagyobb fekete madár’.

Ősi hangutánzó szó az uráli korból: vogul kolah, osztják kolak, szamojéd hulli. A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. A magyar szó ll hangzója intervokális kettőződés eredménye.

Nem hasonlít a török nyelvekben használt kuzg'un quzğun kuzgun szavakra.

bagoly

‘éjjeli ragadozó madár’: éjjeli bagoly (‘éjszaka éber ember’).

Ismeretlen eredetű. A ~ néha becsmérlő kifejezések eleme, lásd bagó, bagóhit.

Fű

Ősi örökség az ugor korból: vogul, osztják pum , pu (‘fű, széna’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog, fogas stb. A füvész nyelvújítási alkotás. Lásd még fű-fa

nem hasonlít a török nyelvekben használt çim ot O't szavakra.

fenyő

‘tűlevelű, örökzöld fa’. Származéka: fenyves.

Ősi finnugor eredetű szavunk: zürjén ponel (‘fenyő’), cseremisz pinj (‘magnak hagyott fenyő’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb. Az eredeti magyar fen- vagy feny- tő után álló ő, korábban ü talán kicsinyítő szerepű képzőelem.

Nem hasonlít a török nyelvekben használt çam şam qarag'ay szavakra.

sás

‘magas szárú, hosszú és éles levelű mocsári növény’.

Ismeretlen eredetű szó.

Hal

Ősi örökség az uráli korból: vogul kul, mordvin kal, finn, észt kala, szamojéd halle (‘hal’). A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal1, hat, ház, hó, hód stb.

Nem hasonló a török nyelvekben használt balıq balik szóra

Féreg:

Ősi finnugor eredetű szavunk: vogul perk (‘féreg’), zürjén perk (‘tetű’). A szóeleji p đ f hangfejlődés szabályos, lásd fal, fazék, fél, fog stb, a magyar g a r melletti zöngésüléssel keletkezett.

Török nyelveknél: chuvalchang , qurd , solucan , nem hasonló.

Tetű

Ősi örökség a finnugor korból: vogul tehem, osztják togtem, lapp tihke (‘tetű’). A magyar tőalak tetv-, ebben a mind a t, mind a v képzőelem, még az ugor korból, az utóbbi az ugor szavak m-jéből ered.

Semmi köze a török nyelvek „bit” szavához

ló

Ősi örökség az ugor korból: vogul ló, luv. Az átvett alak lovu lehetett, a ~ átmeneti régies lou formából fejlődött ki.

Nem hasonló a török nyelvek „at” „ot” szavaihoz.

Bogyó

finnugor eredetű: vogul pol (‘bogyó’), zürjén pul, finn puola (‘vörös áfonya’). Ezekből egy boj alak, majd bogy jöhetett létre (mint jer đ gyere), a szóvégi ó ez esetben kicsinyítő képző, mint a mogyoró, csomó szavakban. Lehet azonban a ~ belső, hangfestő eredetű szó is. Lásd még bigyó.

Nem hasonló a török nyelvekben használatos dut giləmeyvə meva szavakra.

Kéreg

A ~ kér- alapszava ősi finnugor örökség: vogul, osztják ker (‘kéreg’), cseremisz kür (‘hársfaháncs’), mordvin ker (‘hárskéreg’). A magyar szóvégi -g denominális főnévképző (mint felleg, balog).

Héj

finnugor eredetű szó: finn koja (‘fakéreg’). A szóeleji k đ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Az ősi szó mély hangrendje a ~ haj alakváltozatában él: kenyérhaj, fahaj stb.

Na ennyit a tévedéseidről

Ráadásul, te szabályos különbségeket kellett volna felmutatnod.

Itt arra spekuláltál, hogy hiszékeny paraszt Peti, és proletár Pali majd végignéz a soron, jobban nem is néz utána, és majd azt gondolja: Ez a gyerek soka szót leírt erőlködött biztos igaza lehet....

„Javaslom, hogy a jövőben próbáld meg 1-2 mondattal megfogalmazni a linkelendő cikk lényegét, vagy idézz belőle 1-2 fontosabb gondolatot. „

Diszlexia? Vagy csak lassan olvasol?

„Ha meg lusta vagy, akkor csak a linket szúrd be a teljes cikk bemásolása helyett, „

De bizony be kell másolni, hogy még a lusta olvasók is - akik lusták kattintani linkekre – lássák a tartalmát.

„Én meg már mindet olvastam „

Ebben kételkedek, hiszen láthatóan meglepetésként érnek téged, aki csak áltudományos táltos turáni önjelölt tudósok mesekönyveit olvastad.

„Az első bekezdésben jól kioktatják azt, aki jóhiszeműen hozzájuk mert fordulni a kérdésével. „

Lehet hogy csak te érzed így.

„A lenézés később sem marad el, pl: „Kissé megmosolyogtató az az álláspont, mely szerint....” „

Tehát még finoman sem fejtheti ki a véleményét a cikk író az áltudományos sületlenségekről. De ha téged tanulatlan szakmunkás prolit ennyire zavar ez, akkor miért nem ugrod át? Mert bizonyára sokszor megkaptad már diplomásoktól a kioktató hangnemet a életben. Frusztrált lettél, ettől azonban sem a cikkíró, sem én nem tehetek.

„Aztán sokáig mellébeszél, ugorjunk arra a bekezdésre „

Szerintem te is akkor feleslegesen utánozod őt (és stílusát) ebben. HA valami nem érdekes, vagy zavar akkor ugord át.

„Ez jól hangzik, csak az a baj, hogy nem igaz. Tehát a végkövetkeztetés (miszerint „a magyar nyelv tehát a finnugor alapnyelvből származik...”) szintén nem igaz. „

Igen, te majd eldöntöd , hogy nem igaz.

„Hogy miért nem igaz? Álljon itt példának a blog egy másik cikke (pontosabban annak linkje), és cáfolata:

[link] „

Az állatnevek nem feltétlenül tartoznak az ősi alapszókincsbe. Te kevered a tágabb alapszókincs fogalmát, az ősi alapszókinccsel. Az slapszókincs nem feltétlenül ősi, csak az „ősi alapszókincs” ősi . A magyar alapszókincsbe tartozik ugyanúgy pl. a kukorica v. dohány vagy burgonya vagy paprika szavunk is, pedig Amerikából jöttek.

Nevetséges a tunguz hasonlatod. Ennyiből a magyart az angol nyelvel is lehet rokonítani, hiszen az angol szavak legalább 20%-a tartalmaz egy hasonló betűt mint a magyar megfelelőjük.

„Fagyal, fűz: a finn ág paju (fűz) szavát rokonítja a magyar „fagyal”szóval. Nem túl életszerű. Ráadásul: fűz = potoqto (tunguz-mandzsu), pǝ̀tɨ́r (koreai). f/p, z/t szabályos hangmegfelelés... „

„Attól, hogy ő nem hallott róla, attól még vannak, ráadásul több: „

Te mégis miről beszélsz? Tehát a nyelvészek nem hallottak róla, de te buga szakmunkás/ paraszt jóska meg igen. Erre nekiállsz hangmegfeleléseknek, amik nem szabályos különbözőségek.

Ráadásul többségében finnugor eredetű szavakat idézel. Ja hogy te nem használsz teljes értékű etimológiai szótárat, ahol leírják a szavak régi alakját, rokon nyelvek és/vagy az szóátvétel eredeti nyelvének megfelelő szavait. Igen, neked olyan szótár kell, ami nem is teljes értékű etimológiai szótár, csak egymás mellé vagy alá vannak hányva a szavak magyarázat kifejtés nélkül, mert így tetszőlegesen belemagyarázhatsz beleálmodhatsz minden baromságot a szavak származásába. SZIMPLÁN EZ AZ OKA.

#72:

„a hatalmas pofáraesésed folytatódik”

Ezt majd a tükör előtt mondd.

„Ez totál K.O lesz.”

A tudomány még mindig nem ökölvívó-mérkőzés. Olvass, művelődj: [link]

„Manysi számok 1-20-ig még érthető is többségük magyarul!!!”

„Török nyelvekben semmi de semmi hasonlóság”

Mivel a manysi a magyar egyik legközelebbi rokon nyelve (szintén nosztratikus/eurázsiai nyelv, és szintén rokon az ÖSSZES urálinak és altajinak besorolt nyelvvel is), így azért ezen nem lepődnék meg. A 71-esben meg bemutattam, hogy összességében nem több a „hasonlóság” a magyar és a finnugor nyelvek számai, mint a magyar és az altaji nyelvek számai között. Ráadásul ha igazán górcső alá vennénk az obi-ugor nyelveket, akkor azt találnánk, hogy szintén félúton vannak a többi uráli nyelv és az altaji nyelvek között (a magyarhoz hasonlóan). Tehát a magyarra „hasonlítanak”. A „többi” „finnugor nyelvre” azonban nem igazán „hasonlítanak jobban”, mint az altaji nyelvekre.

Amúgy is, ha még emlékszel, a nyelvrokonságot nem a hasonlóságok bizonyítják, hanem a szabályos különbözőségek. Most meg azzal érvelsz, hogy a manysi jobban hasonlít... Legalább lennél következetes, ha már gondolkodni nem tudsz.... Egyébként a szabályos különbözőségek megvannak a magyar és a manysi számok között, így akár ezeket is bemutathatad volna (az korrekt is lett volna), de te inkább buta módon azzal jöttél, hogy „hasonlítanak”. Ebből látszik, hogy csak bemásolgatsz ide dolgokat, anélkül, hogy átlátnád, vagy tanulnál belőle...

Az altaji nyelvek nem egyenlők a török nyelvekkel (és az ősibb alakok inkább a tunguz-manzsu nyelvekben őrződtek meg). A török nyelvek szintén nem egyenlők a mai törökországi török nyelvvel. És a mai török nyelvben sem csak 1 szó létezik 1-1 jelentéstartalomra. A magyarban szintén nem. Amúgy sem értem, miért mindig a török nyelvvel jössz, amikor sosem állítottam, hogy a magyarnak az lenne a legközelebbi rokona az altaji nyelvek közül. Ráadásul velük szemben még felhozható lenne az az érv is, hogy a rokon szavak a későbbi areális kölcsönhatások eredményei. Miért nem a tunguz-mandzsu nyelvekkel jössz, hiszem velük a magyar állítólag soha semmilyen kapcsolatban nem volt. A rokonság sokszor mégis sokkal egyértelműbb, mint pl. a mai török nyelvvel.

„Nevetséges a tunguz hasonlatod.”

Olyannyira, hogy szinte minden testrésznek megvan a szabályos megfelelője (általában szabályos KÜLÖNBÖZŐSÉG) a tunguz nyelvekben, mint mindjárt látni fogjuk.

#73-74-75-76:

Ez már ügyesebb próbálkozás, de végülis csak be kellett másolni, így azért annyira ne ájuljunk el. A szabályos hangmegfelelések a magyar és a finnugor ynelvek között, amiket bemásoltál (amik szintén nem mindig voltak különbözőségek, de gondolom nálad nem baj ez, csak nálam, szintén az objektivitás és a tudomány nevében), azok valóban jó érvek a magyar és a finnugor nyelvek ROKONSÁGA mellett. Ezt eddig sem vitattam, így a vitánkhoz nem tesz hozzá semmit. Az EREDETet pedig ugyanúgy nem bizonyítja, mint eddig sem.

Még egy adalék: szerinted ha a finnugor nyelveknél bármelyikből válogathatsz (beleértve a hasonló jelentésű szavakat is), hogy valamelyikben találj egy hasonló (vagy szabályszerűen különböző) szót, míg az altaji nyelvek közül kizárólag az újtörökből veszel ki szavakat (ráadásul csak a pontos jelentésnek megfelelően), akkor mennyire helyesen jársz el módszertanilag? Én is ki tudnám választani pl. a finn vagy az észt nyelvet, és a szó jelentésének valamelyik nem hasonló alakjáról bemutatni, hogy „nem is hasonlít”...

„Nézzük a testrészeket:”

Nézzük. Az általad bemásolt uráli megfelelőket bent hagyom, mivel ezek létét nem vitatom, soha nem is vitattam. DE AZ ALTAJI NYELVEKBEN UGYANÚGY MEGVANNAK UGYANZOK A SZABÁLYOS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK!

„fej:

vogul penk, finn pää (‘fej’), zürjén pom, mordvin pe (‘vége, hegye valaminek’). „

Az altaji nyelvekben ugyanúgy megvan a szaályos megfelelője, pl. tunguz-mandzsu nyelvekben: pēje (homlok). A szóeleji p - f hangfejlődés szabályos.

„fog:

vogul ponk, mordvin pev, finn pii (‘fog’).”

Tunguz-mandzsu nyelvekben palị, paloa. Japánban: pa, fa. A szóeleji p - f megfelelés szabályos.

Vagy náluk is „ősi örökség a finnugor korból”?

A finnből meg én mondjuk kiválasztom a „hammas” alakot, és akkor már is nem hasonlít. Na, ez az, amit csinálsz. Kettős mérce és áltudomány. Nem baj ez, mert nem lehet mindenki szakértő. Az viszont, hogy a finnugrász nyelvészek is ezt csinálják, az már inkább baj.

kéz, kacsó:

„vogul ket, cseremisz kit, finn käsi (tő käde-), lapp gietta.”

Tunguz-mandzsu nyelvekben: χoso. Török nyelvekben : kɨč, qɨč, gɨč (mancs, kacsó, végtag, láb). A h- k – g megfelelés szabályos (ugyanez látszik a magyar – finn – lapp esetében is).

De nyilván a tunguz-mandzsu és a török nyelvekben is „ősi örökség a finnugor korból”...

A finnből meg mondjuk kiválasztom neked a viisari alakot, mert az pont nem hasonlít... Érzed már, hogy miért buták a török ellenpéldáid?

„szem:

vogul, osztják szem, mordvin selme, finn silmä, szamojéd seime (‘szem’).”

Tunguz-mandzsu nyelvekben: śulimin, solmin (szempilla, szemöldök). Mongolban: sorṃsṇ, sormūsu, somosun (szemhéj), sili- (vizsgál, ellenőriz, kiválaszt). Japánban: shirab- (megvizsgál)

Náluk is nyilván ősi örökség az uráli korból....

Finn ellenpéldát most már nem íok, remélem sikerült megérteni a lényeget.

„Nyak:

Ismeretlen eredetű szó”.

Érdekes, mert a tunguz-mandzsu nyelvekben nikimna, nịxma (nyak). Újabb véletlen volna?

„csont

Ősi finnugor szó: lapp csutta, csott”

Tehát ha bármely finnugor nyelvben találtunk valami hasonlót, akkor már ténynek vesszük, hogy ősi, finnugor szó... Nem elfogult ez egy kicsit?

A török nyelvekre meg pont hasonlít, mert ott a csont šünčük és hasonlók... Bár önmagában ez sem lenne meggyőző.

„haj:

vogul hoj (‘haj’)”.

Megint egyetlen finnugor nyelvben találtunk egy (ráadásul nem is k-val kezdődő, tehát nem szabályosan különböző) hasonló alakot, akkor már biztosan ősi ugor örökség... Megint a szokásos elfogult mószerek.

A török nyelvekben pedig kɨl, qɨl, gɨl és hasonlók. Mongolban kil-, x́al- és hasonlók. Japánban ke, ki. A szó eleji h - k megfelelés szabályos.

Az általad „saç soch”-ként citált török szavak egyébként a „szőr” szó megfelelői.

„máj:

vogul mait, votják mus, finn maksa, szelkup miita.”

A török nyelvekben pedig baɣɨr, beɣir. A tunguz-mandzsu nyelvekben pāɣa. A p - b – m megfelelés szaályos (mint pl. az E/1 és T/1 személyes névmások esetén is látjuk majd).

A karaciğer, qaraciyər, és jigar szavak a „zsiger” megfelelői. A kara feketét jelent, így a karaciğer tulajdonképpen fekete zsigert, lefordítva fekete májat jelent. Érdekes, hogy a magyarban létezik ennek párja, a fehér máj kifejezés, de nyilván ez is csak véletlen egybeesés :)

„áll: Finnugor szó”

Melyik áll, a testrész, vagy a cselekvés (valaki áll)? Csak azért, mert a török nyelvi példa alapján már a cselekvésről lenne szó, de a hozzászólás úgy kezdődött, hogy „testrészek”.... De mivel az iszik, és az él sem testrészek, vegyük úgy, hogy csendben áttértünk.... És egyébként hol van a példa bármely finnugor nyelvből? Tudod, aki állít, az bizonyít....

A tunguz-mandzsu nyelvekben a cselekvés (állni) ịl-.

Az általam „amlített” oluar pedig nem azt jelenti, hogy áll, hanem azt, hogy él (mint ahogy írtam is). Ettől persze még az albán nyelvben is lehet ilyen szó, de miért fontos ez?

„Iszik:

vogul ai, votják ju, finn juoda (‘iszik’).”

Törökül pedig még mindig ič-.

„Él

votják ul, cseremisz el, finn elää, lapp ellet, szamojéd jíle, szelkup ili (‘él’).”

Török nyelvekben: olmak, olox, oluar, olmaa. Japánban: ór-.

„öl

vogul eli- (‘ölni fog’), osztják uel, votják vij- (‘öl’).

Török nyelvekben ugyanúgy öl-.

„Lásd még üldöz.”

Mongolban: ülde- / öldö-.

„Személyes névmások: „

Tessék, egy összehasonlító táblázat az angol wikipediáról, amely, mint mondtad „használ tudományos referenciákat is”:

[link]

Nyilván véletlen a b – m szabályos megflelelés E/1-ben és T/1-ben (csakúgy, mint a máj, másik, madár, méh, stb. esetében)

Szintén véletlen a sz – t szabályos hangmegfelelés E/2-ben és T/2-ben.

Ő/ők: A török nyelvekben az E/3 alak o/on. Ez megfelel a magyar ő alaknak, bár némileg jogos is lehetne az az aggály, hogy egy magánhangzó nem rokonítható meggyőzően. Azonban a magyar ebből úgy képzi a T/3 alakot, hogy hozzácsap egy többesjelet: ő + k. A török szintén úgy képzi, hogy hozzácsap egy többesjelet: olar, onlar. Biztosan véletlen. Ezzel szemben a finnugor „nem hasonlít”, ahogy te mondanád. De egyébként az is megfeleltethető, mivel máskor is előfordult, hogy az sz hang h-vá alakult át, az meg szépen kekopott, így lehetett a szo, sző alakból o, ő, ami megfelel a magyar és az altaji nyelvekben meglévő alakoknak...

„Török nyelvekben: neyi nima stb... ennyit erről”

Látom, azért csak sikerült találni valahol egy alakot, amire ráhúzhatod, hogy „dehá nemhasollíttt”...

„NA nézzük csak meg egy teljes értékű etimológiai szótárral”

Ez a fogalom csak a te fejedben létezik.

[link]

1 találat, a te hozzászólásod....

„Ami mégröhelyesebb”

Nem fogok részletesebben a helyesírásoddal foglalkozni (mint eddig sem), de ez most fájt.

„hangutánzó szavakat is szeretnél rokonítani”

Konkrétumot persze megint nem írtál, nem véletlenül.

„Madár

A magyar turkológusok, és orientalisták sem vették észre hogy keleti eredetű lenne.”

Na és?

„Nem hasonlít a török nyelvekben használt kuş qush quş szavakra”

Ez a szó a magyar „kacsa” szónak felel meg, hasonló logikával, mint a magyar „lúd” szó a finnugor nyelvekben található „lintu” alaknak, ami viszont madarat jelent.

A török nyelvekben megtalálható bɨldɨrǯɨn (fürj) és hasonlók, a mongol nyelvekben pedig a bildu'ur (pacsirta) szó felel meg a magyar „madár” szónak, szintén ugyanezen logikával (a m – b hangváltozás is szabályos). Természetesen ez vitatható, de ha másutt elég volt egy ilyen érvelés arra, hogy egy szót „finnugor eredetűnek” tartsunk, akkor talán érdemes lenne megfontolni, hogy valóban rokon szavakról van szó (mivel az összes többi fent olvasható, szerinted finnugor szót is rokonítani tudtuk ugyanezekkel a nyelvekkel).

„Kacsa gácsér

szlovák jövevényszó... Persze tudom, hogy szerinted a nyugati szlávok is a töröktől vették át szerinted”

Hadd idézzem az általad korábban javasolt művet Csőke Sándortól, a kiváló nyelvéstztől: [link]

27. oldal: „Az alapszó a mongol-törökben is megvan, ígyhát szükségtelen az átvétel”

A szlávok meg akár a magyarból is átvehették. Vagy hangutánzó szó. De még az is lehet, hogy a szlávoknál is az eurázsiai ősnyelv maradványa.

„nem hasonlít a török nyelvekben használt ördek ördək o'rdak szavakra. „

Valóban nem, mivel a török „kuş qush quş” szónak felel meg, amely madarat jelent.

„holló

Ősi hangutánzó szó az uráli korból”

Áááá, tehát „hangutánzó szavakat is szeretnél rokonítani”? :))))))

vogul kolah, osztják kolak, szamojéd hulli.

„Nem hasonlít a török nyelvekben használt kuzg'un quzğun kuzgun szavakra. „

Még jó, hogy felette egy sorral írtad le, hogy a szóeleji k - h változás szabályos... De a hozzád hasonló, szaktudás nélküli laikusok számára persze, hogy „nem hasonlít”. Ilyenkor válik hiteltelenné, amit bemásolsz, mert látszik, hogy a szabályos különbségeket (amelyeket oly nagy szeretettel emlegetsz és másolgatsz be) NEM VESZED ÉSZRE, akkor sem, ha az ORROD ELŐTT VANNAK. Ezért nem láttad a korábbi példáimnál sem.

„bagoly

Ismeretlen eredetű.”

Akkor talán meg kellene fontolni az általam bemutatott etimológiát.

De nyilván szerinted a török bajquš, bajqɨz, vagy a mongol beg- „nem hasonlít”, vagy csak „véletlenül hasonlít”. Lényeg, hogy ellkentmondj nekem, a logika nem számít...

„Fű

vogul, osztják pum , pu (‘fű, széna’)”

Tunguz-mandzsua: pajqta, koreai: phul. A szóeleji p - f hangfejlődés szabályos.

De szerinted nyilván az altaji nyelvekben „ősi örökség az ugor korból”...

„fenyő

zürjén ponel (‘fenyő’), cseremisz pinj (‘magnak hagyott fenyő’)”

Török nyelvekben: pəš , beš (természetesen nem az újtörökben, hanem a jakutban és a tuvában). A szóeleji p - f hangfejlődés szabályos

„Nem hasonlít a török nyelvekben használt çam şam qarag'ay szavakra.”

Mint ahogy a finn nyelvben használt mänty szóra sem hasonlít. Az angolban használt pine szóra meg igen. És akkor mi van? Vagy miért lényeges ez?

„sás

Ismeretlen eredetű szó.”

Mivel a török nyelvekben saz, megint csak meg kellene fontolni, hogy rokonok lehetnek.

„hal

vogul kul, mordvin kal, finn, észt kala, szamojéd halle (‘hal’).”

Mongol: xalim (bálna, amely ugyan nem hal, hanem emlős, de őseink nyilván nem tudták ezt, formára pedig olyan, mint egy nagy hal). A szóeleji k - h változás szabályos.

Tunguz-mandzsu: ollo. A szó eleji h lekopása szabályos.

„féreg:

vogul perk (‘féreg’), zürjén perk (‘tetű’).”

Tunguz-mandzsu: piru (moly), faru (féreg). A szóeleji p - f hangfejlődés szabályos.

„Tetű

vogul tehem, osztják togtem, lapp tihke (‘tetű’)”

Tunguz-mandzsu: tikte, régi török: ti-ler.

„ló

vogul ló, luv.”

Török nyelvek: lav, laša. Micsoda véletlen...

„bogyó

vogul pol (‘bogyó’), zürjén pul, finn puola (‘vörös áfonya’)”

Török nyelvek: börlegen.

„Kéreg

vogul, osztják ker (‘kéreg’), cseremisz kür (‘hársfaháncs’), mordvin ker (‘hárskéreg’)”

Török: qadɨz, qajrɨ. Mongol: xajrs. Tunguz-mandzsu: xerekte. Japán: kará.

„Héj

koja (‘fakéreg’).”

Érdekes, még a finnugorban is ugyanazt jelenti a kéreg és a héj (és nem véletlen, hogy én sem váalsztottam szét)... És mindekét alak rokon az altaji nyelvek „kéreg” címszó alatt leírt alakjaival. A szóeleji k - h változás szabályos. A magyar nyelven belül is látjuk a h – k szabályos hangmegfelelést (mint ahogy az l – r is megfelel egymásnak). Egyébként az ilyesmi nem is olyan rotka, a forog – pörög szintén még a magyar nyelven belül is szabályos hangmegfelelés (bocsánat: különbözőség, mert különben nem érted, ja, de mindegy, mert így sem...)

Szinte mindegyik példámra a reakciód: „Nem hasonlít...”

Pont te jöttél azzal folyton, hogy nem a hasonlóságok, hanem a szabályos különbözőslgek számítanak.... Most meg folyton: nem hasonlít, nem hasonlít, nem hasonlít.... Mint egy megakadt lemez. Lényeg, hogy nekem ellentmondj, még azon az áron is, hogy önmagadnak, valamint a logikának is ellentmondasz. Mielőtt görcsösen cáfolni próbálnád a gondolataimat, inkább gondolkodj...

„Na ennyit a tévedéseidről”

Gratulálok, sikerült bemutatnod az altaji nyelvekkel rokonítható szavakról, hogy az uráli nyelvekkel IS rokoníthatóak (amit amúgy sem vitattam eddig sem, így valójában semmit nem tett hozzá az eddigiekhez). Te viszont nem elégszel meg ennyivel, hanem azt állítod, hogy uráli EREDETŰEK.

Egy pillanatra tegyük fel, hogy neked van igazad, ekkor az altaji párhuzamokra a következő magyarázat adható:

1. A nevezett szavak valóban finnugor eredetűek, és csak véletlen, hogy az ÖSSZES szónak megtaláltuk a szabályos megfelelőjét (a kedvedért általában a szabályos különbözőséget) TÖBB ALTAJI nyellvben is. Vagy az altaji nyelvek mind átvették ezeket a finnugor nyelvekből.

Egyéb lehetőségek:

2. Talán mégsem uráli eredetűek, hanem mégis egy valamikori közös ősnyelv maradványai (amely minimum az uráli és altjai nyelvek közt közös, mert az indo-európai nyelvekkel való rokoníthatóságot nem mutattuk be, de egyébként azt is lehetne).

3. Valami más. :)

A második verzió a leglogikusabb, életszerűbb, éppen ezért valósíznűbb is.

Hiába próbálod görcösen bizonygatni, hogy a MAI TÖRÖK NYELVBŐL a pontosan azonos jelentésű szavak közül NEM HASONLÍT azokra, amiket pont úgy válogattál ki a rokon értelmű szavak közül, hogy ne hasonlítsanak. Attól még az a tény, hogy az általam felsorolt SZABÁLYOS KÜLÖNBÖZŐSÉGEK léteznek a MAGYAR és az ALTAJI nyelvek között, TÉNY marad (amely pusztán az adatok feltüntetésével igazolható is). Innentől az lehet vita tárgya, hogy ezt a tényt hogyan magyarázzuk. Szerintem a legjobb magyarázat jelenleg a nosztratikus/eurázsiai koncepció.

„Ráadásul, te szabályos különbségeket kellett volna felmutatnod.”

Azokat már felmutattam korábban tételesen (pl. a 48-asban, de a mostani példák közt is bőven akadnak). Most pedig a nyest cikkére reagáltam, és a szavakat nyilvánvalóan jelentéscsoportok szerint, nem pedig a szabályos hangmegfelelések alapján válogattam ki.

De a kedvedért akkor újra, bár neked mindegy, mert úgyis azt fogod mondani, hogy „te nem látsz hasonlóságot”:

1. példák h/k/g szabályos KÜLÖNBÖZŐSÉGEKRE a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között (egy része fentebb is szerepelt, de te hiányoltad a tételes felsorolást):

hol (Sw. 13): quayda (török nyelvek)

három (Sw. 24): qurban, gurban (mongol nyelvek)

hal (Sw. 45): xalim (bálna, mongol), ollo, xolto (tunguz-mandzsu), kárei (rája, japán)

húr, hurok (Sw. 61): quriq (török), urga (mongol)

hús (Sw. 63): xesi, xeseg, xisig (mongol)

háj (Sw. 66): nyelvekben koju, qoji, xoju (török nyelvek)

haj (Sw. 71): kil, qil, xil, gil (török nyelvek); kil, qil, xil (mongol)

hát (Sw. 88): kot, ket, köt, göt (török nyelvek)

hány (Sw. 97): kekir, kegir, gejir, gegir (török nyelvek)

hasít (Sw. 114-115): kas, kis, kes (török nyelvek); xas, gasu (mongol)

hever (Sw. 123): xebte, kepte (mongol nyelvek)

hull (Sw. 127): kolau, kula (török nyelvek)

homok (Sw. 157): qum, xum (török nyelvek); qumaki, xumxi (mongol nyelvek)

hó (Sw. 164): kar, qar, xar, gar (török nyelvek)

hamu (Sw. 168): kul, kül, kil, köl (török nyelvek)

hideg (Sw. 181): xüjten (mongol nyelvek)

harcol: köräš-, güreš- (török nyelvek), xerelde- (mongol nyelvek)

csihol (tüzet): čak- (török), čaq- (mongol), čiu (tunguz-mandzsu)

holló: qarɣa (török), kerē (mongol), ōlī (tunguz-mandzsu)

2. példák f/p/b szabályos KÜLÖNBÖZŐSÉGEKRE a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

fiú (Sw. 39): pikte, putte (tunguz-mandzsu nyelvek)

apa (Sw. 43): aba (török), aba, abu (mongol), api (koreai)

féreg (Sw 50.): piru, parau (tunguz-mandzsu nyelvek)

fa (Sw. 51): szintén van p-s megfelelője számos altaji nyelvben is

fű (Sw 60.): pajqta, paịqta, pajaqta (tunguz-mandzsu nyelvek), phiri, phuri, phur (koreai nyelvek)

fej, fő (Sw. 72): peje (tunguz-mandzsu nyelvek)

fog (Sw. 77): pali (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint fél valamitől, Sw. 106): pelin, belin (török nyelvek), belin (tunguz-mandzsu)

fekszik (Sw. 123): pulu (tunguz-mandzsu)

forog, fordul, pörög, borul (Sw. 126): szabályos hangmegfelelés még a magyar nyelven belül is, emellett: pori, foro (tunguz-mandzsu)

facsar (Sw. 130): piči, bičkṇ (mongol nyelvek)

fagy (Sw. 145): puluɣ, buluq (török nyelvek), belu (tunguz-mandzsu nyelvek)

por, pur (Sw. 158): pɨrɨn, buruo (török), puʒ́irā, burgi- (mongol)

felleg, felhő (Sw. 160): pilit, pulut, bulut (török nyelvek)

fehér (Sw. 175): pùhɨ́i- (koreai nyelvek), bagda-ma (tunguz-mandzsu nyelvek)

fél (mint valaminek a fele): peltir, beldir (török), belšer, belčir (mongol), pālã (tunguz-mandzsu)

fűz: potoqto, pučekte (tunguz-mandzsu)

árpa: arba (török), arbaj (mongol)

fény: pana (koreai)

3. Példák m/b szabályos KÜLÖNBÖZŐSÉGEKRE a magyar és az altaji nyelvek alapszókincse között:

én (Sw. 1): minä, mon (finnguor nyelvek), men , ben (török nyelvek), bi, mi- (mongol)

mi (Sw. 4): mi, me (finnugor nyelvek), miz, biz (török nyelvek), man, bid (mongol nyelvek)

más(ik) (Sw. 21): baška (török nyelvek), bus, busa (mongol nyelvek)

madár (Sw. 46): bildir, buldur (török nyelvek), bildu'ur (mongol)

máj (Sw. 91): baɣɨr, bawɨr (török nyelvek)

Az a próbálkozásod, hogy az általad „teljes értékű”-nek tartott etimológiai szótár szerint ezek a szavak „ősi örökségek az uráli/finnugor/ugor korból”, azért nem mérvadó, mert:

1. Az eredetet SOHA SENKI sem bizonyította (az, hogy a szótár mégis úgy veszi, az a szótárról nézve árul el sokat)

2. A feltételezett eredet nem cáfolja az a TÉNYT, hogy ezek a szabályos különbözőségek megvannak. Viszont innentől a szótár azon állítása, hogy ezek a szavak finnugor eredetűek lennének, nem hangzik túl meggyőzőnek.

„Diszlexia? Vagy csak lassan olvasol?”

Nem magadból kell kiindulni.

„De bizony be kell másolni, hogy még a lusta olvasók is - akik lusták kattintani linkekre – lássák a tartalmát.”

Aki egy linkre kattintani is lusta, az elolvasni még lustább. Persze értem én, hogy neked jóval egyszerűbb bemásolgatni, mint önálló gondolatokat megfogalmazni....

„Ebben kételkedek, hiszen láthatóan meglepetésként érnek téged...”

Nyilván ezért tudok mindenre adekvát módon válaszolni, meg aztért idézgetem magam is ezeket a műveket.

„Lehet hogy csak te érzed így.”

Lehet. De lehet, hogy nem. A második a valószínűbb, mivel sok ember él a földön.

„Tehát még finoman sem fejtheti ki a véleményét a cikk író az áltudományos sületlenségekről.”

Ha tudja, cáfolja meg. Minősíteni nem kell, mivel ha tudná cáfolni, azzal rámutathatna, hogy „áltudományos sületlenség”.

„Szerintem te is akkor feleslegesen utánozod őt (és stílusát) ebben.”

Hol utánzom?

„Igen, te majd eldöntöd , hogy nem igaz.”

Nem én, hanem a tudományos érvek és a logika.

„Az állatnevek nem feltétlenül tartoznak az ősi alapszókincsbe.”

Ezt Fejesnek mondd, mivel ő érvelt azzal, hogy a vadon élő állatok az alapszókincsbe tartoznak. Én pedig az általa felhozott kategóriákból idéztem (mivel ő azt állította, hogy a vadon élő állatok között NINCSENEK altaji nyelvekkel rokonítható alakok), sehol nem írtam, hogy ezek az „ősi” alapszókincsbe tartoznak-e vagy sem.

„Te kevered a tágabb alapszókincs fogalmát, az ősi alapszókinccsel.”

Csak szeretnéd, ha már jobb „érved” nincs.... De azért szvsz a személyes névmásoknál nem sok „ősibb” alapszókincs van. Még a számok sem.

„Ennyiből a magyart az angol nyelvel is lehet rokonítani, hiszen az angol szavak legalább 20%-a tartalmaz egy hasonló betűt mint a magyar megfelelőjük.”

1. Ez a probléma minden összehasonlító nyelvészeti eredmény kapcsán fennáll, a finnugor rokonságnál is.

2. Az összehasonlító nyelvészetben nem betűkről, hanem hangokról beszélünk.

3. A megfelelések általában nem korlátozódnak 1-2 hangra, hanem gyakran a teljes szóra kiterjednek.

4. Látom, még mindig nem esett le, hogy nem az számít, hogy mi mennyire „hasonló”.

5. Azért annak a valószínűsége, hogy az alspszókincs egy adott szókészleti csoportjában számos ilyen szót találjunk, ha mindez csak a véletlen műve lenne, minimális. Meg erre találták ki a kontrollcsoportot, bár a legtöbb nyelvész számára ez a fogalom sajnos ismeretlen. Pl. a magyar és ausztrál törzsi nyelvek között kb. 1-2% az ilyen „megfelelések” aránya (ha a 207 szavas Swadesh-listát tekintjük „alapszókincsnek”), a véletlen szerpe tehát maximum ekkorára tehető). Az uráli nyelvekkel ez kb. 60-65% (ha a hantit és a manysit nem számítanánk, jóval kevesebb lenne), altaji nyelvekkel 65-70% (tehát még úgy is több az urálinál, hogy a hantit és manysit az uráliak közé soroltuk). Dravida nyelvekkel 30-35%. Indo-európai nyelvekkel 25-30%.

„Te mégis miről beszélsz? Tehát a nyelvészek nem hallottak róla, de te .... meg igen.”

Mint a példák mutatják, valóban.

„Erre nekiállsz hangmegfeleléseknek, amik nem szabályos különbözőségek.”

De, pontosan azok. A szabályos különbözőségek egyébként a hangmegfelelések egyik alcsoportja, és attól, hogy „hangmegfelelést” írok, attól még az értelmes ember számára nyilvánvaló, hogy a példáim nagy része „szabályos különbözőség”. Nehezen tudom eldönteni, hogy tényleg ennyire nem érted a fogalmakat, vagy csak azért írod ezt is, hogy kötekedj.

„Ráadásul többségében finnugor eredetű szavakat idézel.”

Majd ha sikerül végre belinkelni, amit már mióta kérek, hogy szerinted HOGYAN BIZONYÍTOTTÁK, hogy ezek a szavak finnugor EREDETŰEK, akkor érvelj ezzel.

„Ja hogy te nem használsz teljes értékű etimológiai szótárat, ahol leírják a szavak régi alakját, rokon nyelvek és/vagy az szóátvétel eredeti nyelvének megfelelő szavait.”

A Starling szótárában is leírják. De neked ez nem is fontos, csak az, hogy kifogásokat keress.