A Kádár rendszerben szégyennek és közmegbotránkoztatást-okozónak számított-e az, ha egy nő karriert épített, tanult, jogosítványt szerzett? (részletek és kifejtés lent)

#2

Igen, fontos volt a női egyenjogúság, de a társadalom még mindig a régi elveket vallotta.

Nem volt szégyen. Senki sem botránkozott meg azon, ha egy nő tanult akár az egyetemen is. Voltak kimondottan női szakmák. Védőnő, óvónő, szülésznő.

Sőt a kormányban is sok női képviselő volt, az én körzetemnek is egy nő volt a képviselője, és egész jól helyt állt.

1. A szocializmusban nem igazán szoktak karriert építeni. Nem nagyon illett és nem is sokan tudtak, csak ha benyaltál.

2. A szocializmusban KÖTELEZŐ volt dolgozni, nőnek-férfinak, bár lehettél hivatásos háztartásbeli. Voltak kimondottan nőies szakmák (óvónő, védőnő, szülésznő), de ezekhez nem kellett annak idején diploma.

3. Inkább arról volt szó, arra volt a panasz, hogy a nőknek egyrészt ott volt a napi 8 órás meló + a háztartás vezetése.

4. A Kádár-rendszer pont arról volt hírhedt, hogy erkölcsi fölénybe helyezte a fizikai munkást a szellemi munkát végzőkkel szemben. Illetve, a mindennapokban nem, de volt az egyfajta ideológia, hogy a fizikai munkás az alfa és az omega.

5. Az az üvegplafon nem igazán a nemekről szólt, hanem a falu-város ellentétről. Hogy a falusi nagyságának hívta a városit, közben meg utálta őt, mert elkényelmesedett uraságnak tartotta. Ha nyolcosztályt végző földművesek között éltél, tényleg botrányos volt, ha egy nő továbbtanult vagy jogosítványt szerzett, de nem csak azért mert nő volt, hanem mert az ilyen nem volt szokás. Viszont az apai nagyapám 77 éves, közgazdász diplomája van, a gimnáziumi volt osztálytársai között több nőnek is volt diplomája (igaz, általában tanári), illetve az első felesége szaktársa volt.