A szocializmusban a technikai fejlődéshez innovációhoz miért úgy álltak, hogy "ami jó, ahhoz ne nyúljunk"?

Tudományos fejlődés a szocialista országokban is történt, csupán a piacgazdaság és az egymással versengő cégek hiányában ez nem jelent meg az állami termékek gyártásánál?

Miért eröltesse magát az Eisenach-i Wartburg-gyár egy négyütemű, injektoros Wartburg kifejlesztésén, ha Zwickauban a Trabant semmit se fejlődött, a keletebbi országokban meg még nálunk is fosabb autókat gyártanak?

A szocializmusban "hiánygazdálkodás volt. Ami azt jelentette, hogy nem túltermeltek, hanem amit kerestek azt készítették, tehát gyakorlatilag mindenből kevés volt. Ha pedig a nép a wartburgot keresta azt gyártották, nem pedig a fejlesztéssel bajlódtak.

Mivel az autószalonban nem állt 50 különböző típusú és képességű jármű, nem kellett attól tartani, hogy rájuk rohad a szánalmas járművük, mert nem volt más.

A fejlesztés pedig mint tudjuk,az egyik legdrágább dolog.

"Amikor megjelentek az első Ladák, Wartburgok.Nem számítottak elavultnak.Nem voltak rosszabbak, mint a nyugat-európai autók. "

Ugyan, mar akkor elavultak voltak, amikor megjelentek.

'Ugyan, mar akkor elavultak voltak, amikor megjelentek.'

Nem is tudom, a keleti blokk autói az akkori nyugati típusok kópiái voltak, akkor a megjelenésük idején csak nem lehettek elavultak...

Nem úgy álltak hozzá. Más volt a probléma. Országot vezetni, innovációs hajlamot kihasználni nem egyszerű dolog.

A dolog nem elrontással kezdődött, sokkal inkább egy nagyon komoly, megoldhatatlan probléma jelentkezett (lásd 1989).

Vegyük azt, hogy egy régóta működő rendszerről át kell állni egy másikra. Ekkor egyfelől a régiek tudják, hogy működik egy országirányítás, másfelől ők megbízhatatlanok. Ha leváltjuk, sok hibát követünk el, ha nem váltjuk le, úgy fogják csinálni, ahogy nem akarjuk. Mit tegyünk, és milyen fokozatban? Ha eltaláljuk, működik, ha nem találjuk el, nem működik.

Mire felnő egy új (szemléletű) értelmiség, nagyon sok idő. Márpedig addig nem értünk hozzá elegendően, tehát nem merünk változtatni. A szocializmus ráadásul egalitáriánus volt, a "feltaláló", újító nem volt kellően megbecsülve, mi hajtotta volna? Nagy dolgok mindig akkor történnek, ha sok ember úgy érzi, ha megerőlteti magát, kiugorhat. A szocializmusban nem létezett kiugrás. Ezért következett be szép lassan a lemaradás, nálunk negyven év kellett, hogy ez nyilvánvaló legyen.