Miért nem tudnak sokan túllépni Trianonon? Miért népszerű a revizionizmus?

Kedves 26-28-as, karakterszámban nem akarok veled versenyezni, mert - csak...

Jobban szeretnék olyan világban élni, ahol az országhatár jelentősége annyi, mint a megye- vagy járáshatáré. Ahol nem nevezik oláhnak, bozgornak, tótnak a szomszéd népet. Ahol, ha nem értik egymás szavát, akkor keresnek és találnak egy közös harmadik nyelvet. Az ország neve meg tökmindegy, lehet Nagy-Magyarország, Római Birodalom vagy akármi.

Én vagyok a (kedves) 27-es, aki magyar anyanyelvű, magyar állampolgárságú - és az itt hozzászólók szerint bizonyára - a magyar nemmagyarok népes halmazának eleme. Ha Trianon kerek évfordulójára valami ízléstelen megemlékezést terveztek, akkor egy hétre elhagyom a hazámat, hogy ne rontsam az ünnepet.

31.

Mondtál egy politikailag korrekt - nagy semmit.

Kedves 31.

„Kedves 26-28-as, karakterszámban nem akarok veled versenyezni, mert - csak...”

Ahogy érzed, de nem verseny. :)

„Jobban szeretnék olyan világban élni...”

Szerintem sokan, én is. Nem rajtunk múlik, elhiheted.

„Én vagyok a (kedves) 27-es”

Ezt nem gondoltam volna, mert ott nincs %-od, itt meg 54%-os vagy. De akkor már ezt is tudjuk :)

„aki magyar anyanyelvű, magyar állampolgárságú”

Ezzel nincs semmi probléma.

„...és az itt hozzászólók szerint bizonyára - a magyar nemmagyarok népes halmazának eleme.”

Nem mondtunk rád semmi ilyesmit. Még a kérdezőre sem mondtuk, hogy nem magyar, mindössze annyi hangzott el vele kapcsolatban, hogy tájékozatlan, rosszindulatú, hergelő és magyarellenes, aki hazudik és provokál, és ezekkel eddigi megnyilatkozásai után nehéz is volna vitatkozni... Rólad pedig eddig annyi derült ki, hogy előítéletes vagy, mert mi biztos nem tartunk téged magyarnak, holott senki semmi ilyet nem írt...

„Ha Trianon kerek évfordulójára valami ízléstelen megemlékezést terveztek, akkor egy hétre elhagyom a hazámat, hogy ne rontsam az ünnepet.”

Ha szervezünk is megemlékezést, nem lesz ízléstelen (de megint előítéletes vagy, mert te már előre eldöntötted, hogy az lesz). Eljöhetsz te is, vagy ha nem akarsz, otthon is maradhatsz. Vagy ha azt szeretnéd, akkor azt is megteheted, amit írtál, tehát el is hagyhatod egy hétre a hazádat, ha ennyire szégyelled azt, hogy valaki megemlékezik a múltról. Viszont innentől kezdve nem a mi gondolkodásunkkal van baj, hanem a tieddel.

Kedves 33,

ezzel a békülékeny (pol-korrekt) hangnemmel meggyőztél. Nem megyek mindenáron külföldre arra a pár napra, ha békésnek ígérkezik a megemlékez.

A kérdezőt viszont nem kellene gyalázni.

Engem is zavar, amikor a Király-hágón szűrdolmányos magyarokat látok kihívóan fényképezkedni, vagy amikor egy állami főméltóságunk Nagy-Magyarország matricával a kocsiján megy hivatalos látogatásra a "tótokhoz".

A saját tapasztalataim mást mutatnak. Nemrég román fiatalok segítettek (idegen nyelven) eligazodni Kolozsvár belvárosában, miközben a kocsink rendszámáról ordított a magyarság. Hasonlót éltem át Pozsonyban is, a különbség csak annyi, hogy ott nem románok, hanem szlovákok segítettek. Békés kezdeményezéssel a Benes-dekrétumokról is lehetne tárgyalni. Trianonról, az aradi 13-akról, a karlócai békéről, a mohácsi vészről már nincs értelme tárgyalni, elég csendben és kulturáltan megemlékezni, úgy, hogy az érintett országok élő lakóit ne sértse.

34

Inkább arról mesélj, hogy miért van két reged?

Mert nem tiltja semmi. Nem akarom minden műfajban ugyanazt a felhasználónevet, e-mailt, nicket használni, bár néha eltévesztem, mint ahogy most is lebuktattatok.

Kellemes hétköznapokat kívánok neked is a fárasztó ünnepek után.

36

Dehogynem tiltja... Olvasd el a szabályzatot!

Remélem a moderátorok törlik mindkettőt!

#34:

Örülök, hogy konszenzusra jutottunk, bár korábban sem voltam ellenséges, és most sem voltam békülékenyebb, mint eddig. Politikailag meg mindig igyekszem korrekt lenni, de attól még elmondom a véleményem.

„A saját tapasztalataim mást mutatnak.”

Ennek szintén örülök, de szerencséd is volt. De ismerek olyat, akinek nem volt.

A kérdezőt meg ne védd, nem érdemli meg. Ennek ellenére barátságos vagyok vele, bár nem értem a hozzáállását...

Kérdező (#38):

„A válaszokat olvasva reménytelen a helyzet.”

Én nem így látom, szerencsére az emberek többsége még tisztában van a történelemmel, és a jelen helyzettel.

„Ez a magyar mentalitás.”

Gondolom, ezt negatív értelemben akartad használni, bár én pl. örülök, ha a magyar mentalitás olyan, hogy nem feledi a múltat, tájékozott a történelem eseményeiről, tájékozott a jelen helyzetről (és nem hagyja magát félrevezetni), ugyanakkor a jövőbe is tekint. Ez a mentalitás kellett ahhoz is, hogy még mindig itt vagyunk, pedig elég sokan munkálkodtak rajta az elmúlt 1000+ évben, hogy ez ne így legyen.

„Tudjátok mit mondok? A határon túli magyarok szerencsések...”

Annyira azért ne irigyeld őket. Én sem vagyok oda a mostani rendszerért, de a felvidéki és erdélyi magyaroknak sokkal rosszabb.

„Én nem vagyok magyargyűlölő...”

Ahhoz képest eddig folyton úgy nyilatkoztál meg, mintha a magyarok valamilyen kollektív felelősség elve alapján lennének felelősek mindkét világháborúban az összes köryező nép szenvedéséért, de amit mi kaptunk (pl. délvidéki vérengzések), az csak bosszú volt a mi bűneinkért. Most meg a mentalitással jössz. Nem mondom, hogy magyargyűlölő vagy, de magyarellenes dolgokat írsz (viszont ha nem vagy magyargyűlölő, akkor nem értem, hogy miért), kifejezetten rosszindulatú vagy (pl. amikor kollektíven leminősíted a hozzászólókat, akik vették a fáradságot, hogy válaszoljanak a kérdésedre), és kettős mércét is alkalmazol (ezt korábban kifejtettem). Valamit ezen a begyepesedett álláspontodon nem vagy hajlandó változtatni. Pont olyan vagy, ami ellen szót emelsz, kicsit „a más szemében a szálkát is” elve alapján. De szerencsére a többség nem olyan, mint te.

„én pont, hogy segíteni szeretnék...”

Pontosan hogyan segítenél? Ez a kérdés pl. hogyan segítene? Vagy az, hogy félre próbálod vezetni az embereket, miben segít?

”...ezzel a hozzáállással azonban ez lehetetlen.”

Ezzel a hozzáállással valóban nem segítesz (inkább ártasz), de még fiatal vagy, változtass a hozzáállásodon. :)

A linkelt „zeneművek” szintén jó példák, alkotóik hozzáállásával szintén lehetetlen segíteni (gyűlöletet kelteni viszont lehet, mert nem mindenkinek ilyen magas az iróniaküszöbe, és nem is lehet az emberektől elvárni). De talán majd egyszer ők is rájönnek (reméljük, még időben). Egyébként kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha valaki Szlovákiában vagy Romániában írna ilyen dalokat a saját népéről. Meg hogy te mit szólnál hozzá. Mi viszont megtűrjük, mert alapvetően nyitottak és befogadóak vagyunk. Ha szomszédaink is nyitottak és bfogadóak lennének, nem lenne semmi probléma.

Egyébként (gondolom), ha valakinek nem tetszenek ezen „zeneművek”, az szerinted „begyepesedett”, de az, hogy téged meg az zavar, hogy egyesek pl. megemlékeznek trianonról, meg őrzik a hagyományokat, az bezzeg rendben van. Ismét a kettős mérce. De nem baj, inkább az legyen a magyar mentalitás, amit mi képviselünk, mint a tiéd, vagy az említett zenészeké. Mert ezzel a hozzáállással valóban nehezen tudom elképzelni, hogy bármiben is segíteni tudnátok. Csak a széthúzást erősítitek, mivel úgy állítjátok be, mintha teljesen vállalhatatlan lenne minden, ami magyar, vagy hogy szégyellni kellene magunkat a „többi” magyar hozzáállása miatt, butának, sikertelennek érezni magunkat, bűntudatot éreznünk a múlt vélt bűneiért, vagy sajnálkozni azon, hogy minden bajunkat magunknak köszönhetjük (holott ez egyáltalán nincs így), stb. Csupa negatív gondolat (bármiféle pozitív üzenet vagy iránymutatás nélkül), nem értem, miben segítene ez. De nyilván velem van a baj...

Más zeneművek inkább az összefogásról szólnak, abszolút pozitív üzenettel:

https://www.youtube.com/watch?v=PgzlbyiolR0