Mi miért nem a keleti blokk éléskamrája lettünk?

Szerintem ezt Hofi már nagyon jól elmagyarázta, de itt a hivatalos leírás:

"A II. világháború idején a termelőágazatokat ért károk 53%-át a mezőgazdaság szenvedte el. A károk az ágazat 1938. évi nemzeti jövedelmének kétszeresét tették ki. A legnagyobb veszteség az állattenyésztést érte. A nagybirtokok termelőeszközei – kevés kivételtől eltekintve – megsemmisültek vagy használhatatlanokká váltak. Vetőmag, vonóerő nélkül maradt a termőföld 30–40%-a.

A II. világháború után a négyszázezer nincstelen mezőgazdasági dolgozó földhöz juttatása, s további negyedmillió kevés földű kisparaszt birtokának kiegészítése hatalmas, jórészt kihasználatlan munkaerőt szabadított fel. Az önálló gazdálkodást a földhöz juttatottak százezrei felemelkedésük zálogának tekintették. A kisparaszti mezőgazdaság történelmi teljesítménye, hogy néhány esztendő alatt a termelés színvonala megközelítette a háború előttit. Külföldi, valamint számottevő belső segítség nélkül, ipari termelőeszközök hiányában 1950-ben a termelés csak 11%-kal maradt el az 1938-as évitől.

A földosztás előidézte termelési lendület azonban gyorsan megtört az egyoldalú, az ipart preferáló, a mezőgazdaságot háttérbe szorító gazdaságpolitika hatására. A stabilizációs árrendszer a mezőgazdaságban megtermelt jövedelemből mintegy 40–50%-os elvonást rejtett magában. A kedvezőtlen árrendszeren kívül a mezőgazdaság terheit jelentősen növelte, hogy évről évre több lett a beszolgáltatásba vont, a termelési ráfordításoknál alacsonyabb áron átvett termékek köre és volumene. A tervgazdálkodás megindulásakor (az első 3 éves terv idején) a mezőgazdasági termelés az ország összes termelésének valamivel kevesebb mint 40%-át adta, ugyanakkor a beruházásokból csak 17%-kal részesedett. A nemrégiben megszerzett föld további birtoklását kétségessé tette a Magyar Dolgozók Pártjának 1948. évi irányelve, miszerint „Magyarországon a mezőgazdaság szocialista fejlődése a termelőszövetkezeteken keresztül visz”.

Az 1950-es évek első felében – az erőltetett iparosítás, a parasztságra nehezedő terhek, a tagosítások, az 1949 őszétől kezdődő tömeges kollektivizálás nyomán – a mezőgazdasági termelés nem érte el az évtized elejének teljesítményét, azaz alacsonyabb volt, mint a II. világháború előtt. Ennek a szintnek tartós meghaladását csak az 1956-os forradalmat követő években regisztrálták.

A mezőgazdaság szerepe az ország teljesítményében (a bruttó termelésben) 20–23% közötti arányra süllyedt. A beruházásokból való részesedése még az 1947–1949-es évekénél is alacsonyabb volt (14%). Ugyanakkor ez a gazdasági ág foglalkoztatta a keresők több mint 40%-át.

A begyűjtési rendszer 1956 novemberi eltörlése, az erőszakosnak és elsietettnek minősített szövetkezetszervezés és ennek elismerése a szövetkezetek feloszthatóságáról szóló rendelkezésben 1957-től kezdődően újabb lendületet adott az agrártermelésnek. Ez a periódus sem tartott hosszú ideig, megszakította a második tömeges kollektivizálás. Az 1961-ben befejeződött szövetkezetszervezés éveiben a mezőgazdaság kibocsátása ismét mérséklődött."

Forrás: [link]

"Hagyjuk már ezt a Magyarország a világ éléskamrája népmesét..."

Na ezt magyarázhatnád akár évtizedeken keresztül az okos széljobbereknek, akkor sem értenék meg.

Ahogy azt sem fogja fel az agyuk, hogy egy fejlett ország nem épülhet mezőgazdaságra.

Nem hogy most nem, de már a 19. század második felében előretört a szekunder gazdasági szektor (ipar) a fejlettebb államokban és háttérbe szorult a primer szektor (nyersanyag-kitermelés).

De az ő világképük még itt sem tart.