Milyen rendszer lenne a jó hazánk számára?

ma 20:17

Wartburgot kifelejtetted :D

A magyaroknak nem kell a jólét, ahogy eddig észrevettem életem során. Nekik a végtelen, nagy harc kell, a szenvedés és kínlódás, hogy tudják döngetni a mellüket, hogy ők mekkora kemények, mert még a jég hátán is megélnek.

Ebbe a világképbe nem fér bele a jólét, mert az csak gyengévé, puhánnyá és lipsivé tesz.

Hogy 0%-ot kaptam, azoknak az Orbáni-diktatúra a legmegfelelőbb hazánkban...

Szegénységi bizonyítványuk, hogy lenullázták a kommentem!

1-es vagyok.

#14

Teljes mértékben egyetértek veled.

Nincs hagyománya a köztársaságnak nálunk. Teljesen bukott eszme és ráadásul olyan emberekkel próbáljuk használni, akik a 89 előtti pártállamnak része volt. Ameddig a volt kommunisták játsszák a jobboldalit, a liberálist, a konzervatívot és a szociáldemokratát, addig esélytelen az előre lépés.

Nem kellett volna 89-ben ilyennel próbálkozni, hanem visszaállítani a régi államformát és a Szent Korona tanra épülve egy alkotmányt. Az bevált nekünk. Ez többször is bebizonyosodott, hogy nem.

#16

Az nagyon be. :D

#18

De ha a magyaroknak nem kell, akkor mit tudsz velük tenni?

#10 Há' én meg eztetet a Tudásalapú izét kezdem komálni.

Még nem az igazi, de mán kezdik becsülni az Igazi Tudást. Messze nem eléggé, de hogy is lehetne megfizetni egy orvost, aki hat másik helyett dolgozik, három állásban? Fél fizetésért. Azt az alázatot, ahogy a szenvedőknek szenteli az életét!

Többé-kevésbé leráztuk a kommunista igát és mondhatom, hogy jó irányba haladunk! Tessék csak megnézni a GDP-t! --- vagy az ügyészasszony kulipintyóját. Bármennyire is irigykedik az a sok élhetetlen lumpen! Tanulni hülye, a munka meg büdös. Proletárdiktatúra kell neki. Hogy a Kádár-rezsim megbukott, most meg rendőrnek állna! Ilyenek ezek mind: agresszívek!

Sokba került ám a diploma - mert kérem én nem akárkinél vizsgáztam ám! Egyenest az isteni Lajos bánál. Hát a Bokros professzor úrnál --- a CEU-ban! Az ő IQ-ja 286. Az enyém 285. Kérem én három nyelven beszéltem már az anyám hasában is! Szerencsére a nagybátyám, akarom mondani a tekintetes jegyző úr nem hagyta elveszni a tehetségemet.

Őt is megnyomorította az Átkos Diktatúra. A TSZ-ben volt könyvelő szegény. Borzalom, min ment keresztül.

Hát nagynehezen mégiscsak én kaptam az ösztöndíjat. Igazságos mérlegelés után. A várostól. Azóta is kemény irodai munkát végzek ám! --- Heti két órában. De így is megszereztem mellette a píícsdít.

Arra meg jön a rengeteg szakértés, utána meg a képviselőtestület. Késő estig. Hiába no, az a borzasztó álláshalmozás! A rengeteg gürcölés. Az élet nem habostorta! Szaros a Verseny, nehéz a pályázatnyerés.

Azért megvan végre az én kis házikóm. Házicseléddel, meg úszómedencével. Sorompóval az utca végén. NÉha telik erre-arra: szafarira, Malajziára, zsenge prostira. Ami jár az jár. Te meg miért nem tanultál?! Csak mán ez a válság véget ne érne!

Az asszonynak is van ám csillogó talárja, meg olyan kacifántos címe, hogy ki se tudom mondani.

Én meg csak egy csóró, meg nem becsült értelmiségi vagyok.