Miért zavar sokakat, hogy Magyarországon egyre nagyobb igény van (főleg az Y generációtól kezdődően) a jó munkakörülményekre, munkahelyekre?

Nálunk a családban is nagy ezzel kapcsolatban az egyetértés.

Apámmal sohasem volt jó kapcsolatom,hogy is mondjam ő kicsit olyan "proletáros".A munkahelye is, ő egyfajta betanított munkás.Igaz, bérben a magyar átlagbér felett kap, mert azért szorgalmas.

Én, sohasem tudtam elképzelni olyan munkahelyet, mint az övé.Mindig mondtam, én ennél jobb vagyok.

Nem támogatta ,hogy felsőoktatásba kerüljek.Illetve, anyám csak titokban az ő tudta nélkül fizette a magánnyelvtanárt,hogy még gimnáziumi éveim alatt letudjak nyelvvizsgázni.Szerintem az egyetemisták csak buliznak meg csajoznak.

Azóta már külön élek, de amikor mesélek a munkahelyemről, mindig felkapja a vizet.Meg, hogy mi az,hogy a munkavállalók kimászkálnak munkaidőben ebédelni éttermekben/kifőzdékbe, meg fagyizni néha.

Szerinte, mi a munkahelyen a semmiért kapjuk a pénzt, meg amúgy is a diplomások túl vannak értékelve.

Ez nem egy egyedi eset, baromi sokan gondolkodnak így Magyarországon.

Egyszer, egy volt szaktársam meghívott az ő munkahelyére gyárlátogatásra.

Megfigyeltem, hogy az operátori munkakörökben alig találni korosztályomból valókat(25-30) vagy fiatalabbakat, szinte csak 40 felettieket láttam.

Viszont, a jobb munkakörökben, pénzügy osztályon, beszerzésen, HR osztályon, illetve mérnöki munkaköröknél többségben voltak a fiatalok.

Bizony, akik Y generációsak vagy utána születettek, nem érik be kevéssel.Igényesebbek, mint az előző generációk.

Bizony, a fiatalabbaknak mások az elvárásaik, mármint amelyik nem húz egyből külföldre, ahol nem bruttó 350-e vagy 400-e forintos béreket kap, hanem minimum 2400 eurónyit.

Ezt az öregebbek is értékelhetnék, ahelyett, hogy állandóan szitkozódnak.