Kikre szokták azt mondani, hogy a rendszerváltás áldozatai?

Azt szokták mondani, hogy a rendszerváltás vesztesei, nem áldozatai.

A kérdésed kicsit már aktualitását vesztette a kifejezés gyakorlatilag a 90-es évek Magyarországán élők többségére igaz volt, a rendszerváltás után egészen 1997-ig zuhant az életszínvonal, teljes iparvidékek szűntek meg, gyáróriások zártak be a piacnyitás után, gyakorlatilag nem túlzás azt mondani, hogy egész iparágakat és egész régiókat vágott taccsra a rendszerváltás.

Ennek nagyon szép példája Észak-Magyarország, ami 28 évvel a rendszerváltás után se tudott észhez térni igazán, és egykori gazdag északi iparövezetből, ma is az ország leglesajnáltabb régiója, Miskolc, ami egykor Debrecennel versengett a vidék fővárosa posztért, pedig általában véve a leglepusztultabb nagyvárosunkká vált.

Tulajdonképpen a mai napig igaz, hogy Észak-Magyarország a rendszerváltás legnagyobb vesztese, és ez az állapot ma is tart, sőt nem is fog változni.

De ugyanezt el lehet mondani az összes bányászvárosunkról, Tatabánya, Komló, Pécs is nagyon megfeküdte a rendszerváltást, ezeken a településeken is irtózatosan magas volt akkoriban a munkanélküliség, és jelentős részben ezen csak az enyhített, hogy az emberek, aki tehette otthagyták ezeket a városokat. Ha már Miskolc, annak a városnak egykor kétszázezernél több lakója volt mint ma Debrecennek most százötvenezer, tehát a lakosságának negyedét elvesztette, mi ez ha nem színtiszta példája a rendszerváltás vesztesének?

A 90-es években mindenki a vesztese lett, akinek köze volt ezekhez a pusztuló városokhoz, iparágakhoz. Ellentétben az előttem szóló "tájékozott és művelt" válaszolókkal, akik eljutottak oda, hogy proliznak meg nyolcosztályosoznak, a valóság az, hogy ha te mondjuk ózdi voltál akkor szar ügy, ott minden munkakör kis túlzással veszélybe került, az utcaseprőtől a főmérnökig, mindenki azt leste, hogy kell-e még másnap mennie dolgozni, mikor pedig megszűnt a kohászat, az emberek, aki tudott menekült, az ingatlanárak bezuhantak, lehettél te akármilyen jól fölpapírozott szaki, sehova nem kellettél a környékbe.

De az egész országban volt egyfajta furcsa tudathasadásos állapot, egyrészről ott volt egy rakás ember, akinek szétcsúszott az egzisztenciája, közben meg volt egy rakás olyan, aki a semmiből vagyonokat csalt, lopott össze, és ne gondold, hogy ehhez multimilliárdosnak kellett lenni a 90-es években egy jó nagy tankkal megáldott kocsi is elég ingerencia volt sok szegedinek, hogy gyakran kiránduljon Jugoszláviába a háború idején. (na aki nem érti miről írok üzemanyagcsempészés és adás vétel) De sok vámos is tudna mesélni izgalmas történeketek, de nem fog mesélni, mert a többségéért még ma is börtön járna olyan pénzek csúsztak ott a fináncok zsebeibe. Tehát ők egyik határon sem voltak a vesztesek közt.

Közben meg ugye az állam bevételei apadtak, így sorra szűntek meg az iskolák, kórházak általában a közintézmények költségvetése csökkent, kevesebb tanár, óvónő, egészségügyis kellett, de még a rendőrséget, honvédséget is durván leépítették. A bűnözők meg köszönték szépen jól meg is gazdulltak ezen, szinte nem volt olyan magyar város, ahol ne lettek volna pokolgépes merényletek, volt ahol több (nyilván Pesten lásd Aranykéz utca) volt, ahol csak egy-két eset.

De nagyon durva bűncselekmények, mint Magada Marinko bérgyilkosi pályafutása vagy épp a nemrég vászonra vitt Ambrus Attila sorozatos bank és postarablásai jellemezték.

Ekkoriban tehát volt egy időszak, amikor már nem volt szocializmus és még nem voltak itt a nyugati multik, a gazdaság összeomlott, és húzott magával mindenkit, kivéve aki elég bevállalós volt, hogy feketézzen vagy szerencséje volt és olyan cégnél dolgozott, ami sikerrel élte túl a rendszerváltást.