Az Unióban miért nem kap nagyobb hangsúlyt a bérek közelítése tagországok között?

A probléma ott kezdődik,hogy a magyar vállalkozó sem akar sok helyen többet adni,mint a minimálbér.

Akkor miről beszélünk?

Viszik itt,hogy mekkora munkaerőhiány van,meg milyen nagy gazdasági fellendülés egyszerre,de a lényeg,hogy a dolgozót nem akarja megfizetni senki.

Akkor mi ebből az igazság?

Ahhoz, hogy bérunió legyen, teljes gazdasági, pénzügyi, monetáris unióra volna szükség, egy egyforma erős közös pénznemmel, közös gazdaságpolitikával, ami nagyobb egységesülést kíván.

Az olyan illiberális kleptokráciák, mint Magyarország ezt nem akarják, mert akkor az EU-mák nagyobb döntéshozói és főleg ellenőrző szerepe kellene legyen. Ez nem érdekük sem a magyaroknak, sem más posztkommunista népeknek, mert akkor az EU visszaszoríthatná a korrupciót, a nepotizmust, az intézményesített lopást, amire a társadalmaink épülnek.

Ezért hangsúlyozzuk a szuverenitás fontosságát és a „nemzetállamok Európáját“. Külön pénznemmel, szuverén gazdaság- és monetáris politikával, nemzetállami gazdasági szabályozással NINCS BÉRUNIÓ, NINCS KÖZÖS EURÓPAI MINIMÁLBÉR, ÉS NEM IS LEHET.

Így mindenik szuverén állam a saját GDP-je, valutájának értéke és szuverén gazdaságpolitikája szerint alakítja ki a bérezési rendszerét.

Jó hír viszont a külföldön élő magyaroknak, hogy az EU-ban egyre népszerűbb a kétsebességes EU gondolata: azaz hosszú távon létrejöhet egy erős belső mag, egyforma erejű közös euróval, közös gazdaságpolitikával és monetáris politikával, közös európai minimálbérrel és közeledő átlagbérekkel.

A külső karéjban maradnak a posztkommunista illiberális kleptokráciák, élve az emberi hülyeséghez való szuverén jogukkal, nemzetállami gazdaságpolitikával, lejjel, levával, forinttal, zlotyval, és nemzeti korrupcióval.