A hajóbaleset egyfajta lebukás volt magyar részről?

Azért tisztázzunk dolgokat. Mi a turizmus lényege? Az, hogy elmegyek a jól ismert otthonomból egy olyan helyre, amit nem ismerek. Azért megyek oda, mert meg szeretném ismerni!

Most akkor mi abban a lebukás, ha az adott hely MÁSMILYEN, mint az otthonom?

A turista a megismerési vágy által hajtva, a saját felelősségére látogat meg más helyeket és alapvetően azt várja tőlük, hogy azok igenis legyenek másmilyenek, mint ahonnan eljött. Ezzel vállalja, hogy esetleg az adott helyen 50 fok az átlaghőmérséklet, hogy komoly fertőzéseket kaphat, kirabolják az utcán, nem iható a csapvíz, skorpiók buliznak a hálószobában, nem lehet kártyával fizetni, nincs mindenhol térerő, megbámulják a helyiek, nem mehet be fürdőruhában az étterembe, lelőhetik egy utcai konfliktusban, rovarokat tálalnak fel ebédre, fizetni kell az orvosi ellátásért, csak időszakosan van áram, sztrájkok miatt állandóan lebénul a fél ország és még sorolhatnám. Végtelen számú pontban különböznek egymástól országok, kultúrák, földrészek. Az azért eléggé nagy részben a látogató felelőssége, ha váratlanul érik a különbségek.

Ezeket kritizálni ennek fényében meglehetősen fura. Kellően művelt és világlátott ember egyáltalán nem is ragadtatja ilyenre magát, hiszen ahogy egy másik személyt nem lehet megítélni, hogy a saját adottságaival a saját körüményeiből mit hoz ki, úgy egy országnál is nehéz kívülről ítélkezni erről, még történelmi ismeretekkel is. Összehasonlítani másokkal meg nonszensz, annyira sok tényező határozza meg egy ország/ társadalom állapotát, működését. Egy ilyen "kritika" egyedül a kritizáló csőlátásáról ad képet.

Egyébként meg ha ugyanilyen bénán, a körülmények figyelmen kívül hagyásával ítélkezne is valaki az otthonához képest itt tapasztalt negatívumokról, nyugodtan lajstromozhatja a pozitívumokat is, amiket ugyanúgy egészen biztosan lehet találni. Magyarországon sok, nálunk jobb módú országból származó, magasan kvalifikált ember él. Miért? Kényszerből? Nagyon nem. Saját döntésből. (Pl. mindjárt egy dél-koreai példája: azért él itt az illető, mert otthon gyakorlatilag egyáltalán nincs magánélete, még felnőttkorában is akkora a családi befolyás, hogy mindenben a felmenői akaratát kell teljesítenie, a párválasztást is ideértve...)

Budapest egy csodaszép város. De tény, hogy én is csak azután kezdtem el igazán értékelni, hogy körbejártam Európát és láttam, mit nyújtanak a földrész felkapott városai, fővárosai. Budapest valóban fényűző és ez nem csak talmi csillogás. Egy karakteres múlttal, megingathatatlan kulturális elköteleződéssel bíró, értékeit állhatatosan őrző, mégis folyamatosan megújuló, kreatív város a magyar főváros. Pedig nem egyszer kényszerítette térdre a történelem...