Miért különbözik szemléletben ennyire egy magánklinika és egy állami klinika?

Állami kórházban is szinte egész nap lehet menni látogatni. Ha jól emlékszem reggel 7-től, este 7-ig a legtöbb helyen. Nyilván nem intenzív osztályra.

A betegért a kórház felelős, ezért nem lehet kijárkálni a városba sétálni. Mint pl. az iskolában az iskola felelős a gyerekért, ezért ott sem lehet csak úgy kimászkálni, és sok helyen ellenőrzik is ezt a portán.

Szerintem annyi a nyitja, hogy az állami kórház túlterhelt + alulfizetett alkalmazottai számára egyszerűbb megtiltani ezt. (Egyébként olyan nincs, hogy megtiltják, saját felelősségre kimehet az ember, pl. tesómmal az első gyereke születésekor közölték, hogy bent kell feküdnie szülés előtt két hétig, majd ő 2 nap után hazajött, csak alá kellett írnia egy papírt, hogy saját felelősségére teszi).

A másik, ami eszembe jutott, hogy egy állami kórházban azért sok hátrányos helyzetű, nem túl értelmes,„fura” ember is megfordul, és nem azt akarom mondani, hogy akik meg tudják fizetnia magánintézményeket, azok mind zsenik, de azért jó eséllyel nagyobb felelősséggel bírnak maguk iránt.

Egyébként szerintem épp a pénz okozza különbségeket, egy magánkórháznak érdeke, hogy „jól tartsa” a betegeket, hogy oda járjanak vissza, és vigyék a jó hírét. Egy állami kórháznak nem az.

Ugyanez megjelenik az állami vs. alapítványi iskolák közötti különbségekben. Utóbbiak sokkal jobban meg tuják válogatni a dolgozóikat, akiktől el is várják, hogy normálisan kezeljék a gyerekeket.

Szerintem ennél összetettebb a kérdés.

Először is, aki ki tud sétálni a városba, azt leginkább haza is küldik. Mert kell az ágy a következő betegnek.

Fogolyként nem tekintenek a betegre, hisz saját felelősségre bármikor hazamehetsz. De pl. tudok olyanról is, hogy márciusban papucsban pizsamában kisétált egy beteg úgy, hogy a portán sem tartóztatták fel. (Nem pszichiátriai osztályról szökött meg.) A felesége vitte vissza este. :DDDD

Ami a látogatást illeti: itt két korlátozó tényező lehet. Egyrészt ne zavarja a dolgozók munkáját, másrészt a többi beteget. Ha Kolompár Józsinál egész nap ott ül a népes rokonság a hatágyas kórteremben, nem biztos, hogy a többi beteg örül neki. Namost, ha egy magánklinikán egyágyas szobában történik ugyanez, akkor az senkit sem zavar.

A dolgozók pedig jobban elviselik, ha nekik kell alkalmazkodniuk, mert a beteg pénzéből élnek.

Tény, hogy van a szemléletben is különbség. Ezt elsősorban a tájékoztatásban látom. Államiban kb. az van, hogy "ne keljen föl estig és vegye be ezeket a gyógyszereket", míg a magánklinikán gondolom részletesen elmondják, mi, miért történik, miért fontos, hogy ne keljen fel, mi történne, ha mégis megtenné stb. Azért ebben már van változás az állami kórházban, de a régi reflexeket még nem mindenhol sikerült levetkőzni. Ha az ember kérdez, akkor azért lényegesen több infót mondanak, de a 80 éves Józsi bácsit lehet, hogy kár is volna traktálni a testünk működésének rejtelmeivel.

Ill. a másik, hogy állami szférában kicsit olyan a szemléletmód, hogy az orvos megmondja, milyen kezelés legyen a betegnek és néha szinte rossz néven veszi, ha a beteg nem akarja. Nos, az orvos csak javasol, a döntés a betegé. Magánklinikán ez nyilván jobban ki van hangsúlyozva. De az állami szféra is mozdul efelé, csak itt generációknak kell váltaniuk egymást, hogy lényeges változást lássunk.

Magánklinikán a betegből élnek, muszáj olyan körülményeket biztosítani, hogy jól érezze magát. Néhány negatív google és Facebookos vélemény után akár be is zàrhatnak. Nagyon fontos, hogy a beteg ajánlja a helyet és maga is visszamenjen.

Illetve az alkalmazottak is jobban meg vannak fizetve és motiváltabbak.

Állami kórházban lehet 1000 negatív vélemény is, ugyanúgy fognak oda járni kényszerből