A tanárok mennyire támogatnák az ellenzék elképzeléseit?

[link] ja elnézést, csak a natból került ki

(összemostam a cikkeket, ugyanis sokan végeztek idén is médiatanárként, akik most a diplomájukat nemigen tudják hasznosítani. volt erről is egy cikk, ahol ezek a hallgatók jogosan adtak hangot a csalódottságuknak.)

A #3-as válaszolóval értek egyet. Én általános iskolás tanárként azt tapasztaltam, hogy úgy jönnek fel a gyerekek ötödikbe, hogy egyrészt:

1. nem tudják magukat kifejezni, ha valami bonyolult dolgot kell mondaniuk, látszik, hogy keresik a szavakat, és ha mondanak is valamit, annak nincs értelme... ezenkívül nem tudnak pl. magázódni, köszönni, nem ismerik a kommunikációs illemet, kivel hogy illik beszélni (sőt, azt sem tudják, hogy van ilyen)

2. nem tudnak írni, de ezt olyan szinten kell elképzelni, hogy arra sem képesek, hogy az írásképük egyenes legyen, hiába van vonal a füzetben, a betűik össze-vissza hömpölyögnek. Ennek következtében az íráskép olyan ronda, hogy alig lehet kibetűzni, nincs különbség az ékezetekben a pont és a vonal között, a betűknek nincs formája, gyakorlatilag egy kivehetetlen paca, amit produkálnak. Nincs bennük semmilyen igény, semmilyen késztetés, hogy ha a kezükbe veszik a tollat, akkor normális dolog kerüljön a papírra. Úgy írnak, ahogy beszélnek. A helyesírásról már szót sem ejtek, gyakorlatilag elemi ismereteik sincsenek, nem tudják a tagmondatokat elválasztani, nem tudják a mondatot nagy betűvel kezdeni, vagy a tulajdonneveket leírni. Ilyen téren semmit nem lehet velük kezdeni, ötödikben már nem az a feladat, hogy azt magyarázza nekik a tanár, hogy mi a különbség a és A között... És látszik is, hogy idegen tőlük ez az egész, fogalmuk sincs, hogy miről beszélek, ha ezekre a hiányosságokra utalok. Úgy áll a kezükben a toll, mint a paraszt kezében az ezüst étkészlet. Kérdem én, mi a fenét csinálnak alsóban?

Úgy fognak érettségit írni, hogy nem tudják a gondolataikat kifejezni, megfogalmazni sem tudják, és normálisan leírni sem. Akkor mi az érettségi értelme? Ez alapkövetelmény kéne, hogy legyen, hogyan akarjuk mérni azt, hogy mit tanultak meg, ha még ennek a kifejezésével is problémáik vannak?

A másik a lexikális ismeretek kérdése. Erről nem akarok sokat írni, csak egy dolgot említek meg. Néha beszélgetek nem tanár ismerőseimmel, és el vannak képedve, sőt, el sem akarják hinni, hogy egy nyolcadikos gyerek, ha lát maga előtt egy Európa vaktérképet, nem tudja rajta megmutatni, hol van Magyarország. Pedig ez számomra már teljesen természetes, mindennapi dolog, én ha ezzel találkozok, teljesen átlagos hiánynak tartom.

Az emberek többsége azt hiszi, hogy az oktatás olyan szinten van, mint akár 10 vagy 20 éve. Hát közel sem, ugyanis ma már semmilyen követelmény nincs, maguk a tanárok is leadták a szintet. Csak arról van szó, hogy átrugdossák a gyerekeket ilyen-olyan indokkal, magyarázattal, hogy miért kapja meg a kettest. Buktatni főbenjáró bűn, a gyereknek semmiért nem kell küzdeni, a tanárnak kell izzadni azért, hogy megmagyarázza, miért ad rossz jegyet. Észre sem vesszük, de lassan bekúszik a magyar oktatás színvonalába az, amiről eddig azt hittük, hogy az amerikai oktatásban van. Mindig magas lóról beszélünk arról, hogy milyen hülyék az amerikai emberek, kb. a világukról sem tudnak. Hát... meghívnám az ilyen embereket egy-egy osztályomba, hogy nézzék meg, milyen tudása van a magyar gyerekeknek.

Nem kell ma már a lexikális tudás. Aha, igen, persze.

#13 Kedves tanárnő, tessen akkor tartani a gyermekek számára kommunikációs órát heti egy magyar óra feláldozásáért cserébe.

Ha tapasztal valahol hibát akkor azt meg kell oldani, csak nem mindegy, hogyan.

Az nem megoldás, hogy gyenge kommunikációs készséget memoriterek illetve költői életrajzok megtanításával próbálja korrigálni.

Tartson olyan órát amelynek keretében a mindennapi kommunikációs készséget gyakorolhatja a gyerkőc játékos formában.