Orbán Viktor lelépett a Szent Istváni útról, hagyományoktól és a keleti diktátorokat nevezi Magyarország barátainak hozzájuk közeledik? Rendben lévő egy 1000 éves értékválasztást egy jobboldali miniszterelnöknek lábbal tipornia?

Ez nettó marhaság.

Kezdjük ott, hogy István egy pedofil volt, aki egy tíz évest vett el, felnégyelte a saját testvérét, él ólmot öntött Vazul fülébe, és halálra kínozta az ősi tudást hordozó táltosainkat. Tehát nem volt más mint egy vérszomjas pszichopata tömeggyilkos.

Tehát igazából az nagyon is jó lenne, hogy letérne erről az útról. Viszont szó sincs erről. Nagyon is hű a hazaáruló hitehagyott Vajkhoz, amikor ő is a zsidó keresztény vallást akarja ránk erőszakolni.

5: Akkor Scholz miért akar tárgyalni Putyinnal?

[link]

Összességbén igen, lelépett.

Mo utóbbi 50 évének legjelentősebb történelmi eseménye az EU csatlakozás.

És ov ezt ássa alá, csak azért hogy számonkérhetetetlen maradjon az Össze lopott vagyona.

És ami szégyen minden magyarnak, hogy 1 EU ellenes hazaáruló, magyar embereket meglopó ember a miniszterelnök.

"Van ez a közhely arról, hogy már I. István is a nyugatot választotta a kelet helyett. Különösen ma szoktak rá léptek-nyomon

hivatkozni, minden kontextusból kivéve az egész ügyet.

Nem akarom a témát mélyében elemezni, bár érdemes lenne valamikor ezt megtenni, most csak pár gondolat.

Először is: az egész kérdés álkérdés volt a X. sz. végén. A harmadik – azaz a nagy – egyházszakadás 1054-ben volt, amikor István már régóta halott volt. Azaz István és édesapja, Géza idejében a kérdés nem ugyanazt jelentette, mint 1054 után, amikor ez már két külön, egymást kiátkozó egyház közti választást jelentett.

De mit is jelentett akkor a nyugati és a keleti egyházrész közti választás? Egyházilag csupán a szertartásrendet és az enyhén eltérő adminisztrációt. Akkoriban a nyugati egyházrész a latin szertartásrendet jelentette (a mai katolicizmus ma már nem 100 %-ban azonos vele, de ma is 95 %-ban a latin szertartásrendet jelenti), a keleti egyházrész meg a bizánci szertartásrendet

jelentette. A kettő között akkor a fő eltérés a nyelv volt, míg a latin rend kötött volt a latin nyelvhez, addig a bizánci rend akkor 3

nyelvet jelentett: görög, grúz, szláv, s új nyelvek is lehettek. (Ma már a latin rend is lehetséges számtalan nyelven, de ez már

modern fejlemény.)

Felhívom a figyelmet: a közhiedelem ellenére akkor még a cölibátus se volt eltérő jellemző, a nyugaton csak a XI. sz. végén lett

bevezetve a minden papra kiterjedő kötelező nőtlenség.

A két egyházrész között a legnagyobb eltérés a hierarchiában volt, míg a latin rend esetében volt egy egyértelmű központ: a

római pápa, addig a bizánci rendben ilyen nem létezett: a konstantinápolyi pátriárka csak első volt az egyenlők között, de

hatalma nem terjedt túl saját részegyházán túl. Azaz központosított egyház nyugaton, s nemzeti egyházak szövetsége keleten. De ez csak elmélet. Ugyanis a XI. sz. 70-es évei előtt az elmélet és a gyakorlat erősen eltért: a római pápa hatalma formális volt, a gyakorlatban az egyes országokban a helyi uralkodó nevezte ki a helyi főpapságot, mely neki volt lekötelezve.

Azaz István idejében ez a szempont fel se merülhetett. Ha a keletet választotta volna, lett volna egy formálisan is önálló magyar egyház, de a nyugatot választva is neki alárendelt lett a gyakorlatban a magyar egyház, a Rómában székelő pápa hatalma nem volt több jelképesnél abban a korban. Ezt alátámasztandó emlékeztetnék Istvánék határozott egyházjogi harcára: a Dunántúlon már jóval a magyarok előtt is létezett egyház, ezek ugyan megszűntek később, de a jogutódlás a későbbi salzburgi érsekségre száll, így a kereszténység Géza általi felvétele idején jelentkezett is a salzburgi érsek, hogy akkor a megszervezendő új magyar egyháznak hozzá kell tartoznia (különösen, hogy a IX. sz. során létezettek pannóniai szláv fejedelemség még egyházjogilag Salzburghoz tartozott!), mire azonban Géza és István ezt elutasítva, a közvetlenül Rómának alárendelt esztergomi érsekséget szervezték meg, amit Salzburg kénytelen volt elismerni.

Mit látok esetleg relevánsnak? A nyelvet. Egy bizánci magyar egyház a magyart használta volna egyházi nyelvként, s abban a korban a magyar jobban kötődhetett az Istvánt ellenző párthoz. Míg a latin nyelv – melyet a lakosság 99 %-a nem értett – nem jelentett veszélyt István hatalmára.

Továbbá, a politikai szempont. Szerintem ez lehetett a fő tényező. A nyugati kereszténység fő támasza a korban a Német Birodalom volt, a keleti kereszténység fő támasz pedig a Római Birodalom (népszerű nevén: Bizánc). Mindkét állam éppen felmenő szakaszában volt. A kérdés az lehetett: melyik a nagyobb veszély a magyar független államiságra, hiszen akkor érdemesebb a másikkal szövetkezni. Akkoriban egyértelműen Konstantinápoly volt gazdaságilag az erősebb, s éppen második legnagyobb csúcsát érte el: a X. sz. 80-as éveiben magához csatolta Szerbiát (a tartomány székhelye a mai Vajdaság területén volt), majd Horvátország is bizánci függő állam lett. István uralkodásának második felében Magyarország déli határán mindenhol a Római Birodalom lett a szomszédos állam.

Esetleg kulturált nyugat és elmaradott kelet között választott? Nos, István idejében a nyugat elmaradottabb volt a keletnél, a nyugat ezt a XII. sz. elején kezdi behozni.

Szóval dehogy civilizációs választás, meg nyugat-kelet harca! Szimpla reálpolitika." (bircahang)