Szükség van egyáltalán ilyen létező baloldali pártokra a világban?

"Mit csinált az MSZP pl., segélyeket meg 13. havit adott 2002 és 2010 között"

Az én 13. havi fizetésemet nem az MSZP adta, hanem a munkáltatóm.

"A Fidesz meg nem adott, de nőtt a nemzetgazdaság, és a szegényeknek is több munkalehetősége volt, és nem tették tönkre az országot még 10 évre. Ezért jobb a jobboldal a szegényeknek is."

Ez így nem teljesen igaz. A növekvő nemzetgazdaság (gondolom GDP-re gondolsz), az nem csak a Fidesz alatt volt meg. A több munkahely esetleg, de nem ismerek pontos statisztikát. Az államadósság-csökkentés (a törlesztések csökkentése és ezáltal több megmaradó pénz) pedig hosszútávú folyamat, nem 1-2 év alatt lenne igazi eredménye.

"így hosszú távon mindenki jól jár vele."

Jól betanultad a szöveget, mondhatom -.-

Egyáltalán nincs szükség ilyen "baloldali" pártokra és személyiségekre. Nem csak Magyarországon nincs ilyenekre szükség, hanem Európában sem. Lásd Daniel Cohn Bendit.

Jó nagy balodali gazember és a többi moslék. Szívük szerint sztálini vagy jakobinus diktatúrát vezetnének be egész Európában, ha tehetnék.

"Jól betanultad a szöveget, mondhatom -.-"

Te is a magadét. Majd az idő eldönti, kinek van igaza.

A kérdező nagyon jó kérdést tett fel. A baloldali pártok igazából nem is politikai pártok, hanem pártoknak álcázott bűnszövetkezetek. Hasonlóan a szektákhoz, amelyek pedig vallási szervezetnek álcázott üzleti vállalkozások.

Most már csak az kérdés, létre tud-e valaki hozni üzleti vállalkozásnak álcázott politikai pártot :-)

A baloldal, illetve a jobboldal társadalmilag alulról jövő kezdeményezések. Egyes, egymással szemben álló társadalmi érték,-illetve érdekcsoportok törvényhozásban betöltött képviselete a fő funkciója. A politikai törésvonalak a társadalomban jelen levő konfliktusok( értékrendbeli szembenállások, érdekellentétek jellegzetesen két nagy csoport között) mentén alakultak ki. Azok a konfliktusok, amelyek a társadalom, az ideológia és a pártok szintjén egyaránt jelen vannak, bírnak politikai törésvonal erejével. A fő, függőleges politikai törésvonal az osztálytagoltság, melyet a Kádár-rendszerhez fűződő viszony határoz meg. Egyik oldalán az egykori káderelit, a múlt rendszerben presztízzsel bíró gyári munkások, bányászok, panel lakótelepeken élők, másik oldalán a Kádár- rendszerben államilag korlátozottak, őstermelők, kis,-és középvállalkozók, egyházi személyek állnak. A baloldal társadalmi hivatása egy rendszer veszteseinek képviselete, a jobboldal társadalmi szinten egy rendszer nyerteseit képviseli. Ezt a fő politikai törésvonalat keresztbe metszi, ezáltal gyengíti annak hatását a város-vidék ellentét: a baloldal városi kultúrát hordoz, a jobboldal vidéki kultúrát: az érdek,sőt: urbánus, individuális contra népiség, kollektivista ideológiából adódóan értékrend-beli különbség jelen van a párt, az ideológia és a társadalom szintjén is. A másik fő politikai törésvonal, mely szintén keresztbe metszi az osztálytagoltságot a vallás törésvonala. Egyik oldalon állnak a szekularizáció hívei, az egyház-ellenesek, másik oldalon az egyház-pártiak: a baloldal egyházellenes, a jobboldal egyházpárti

Summázottan elmondható: két nagy érdek,értékcsoport áll egymással szemben az előző politikai rendszerhez fűződő viszonya, a város-vidék, urbánus-népiség, egyházpárti, egyházellenes ellentét alapján. Egyes személyek általában az egyik,ill. másik párt által képviselt érték,-s érdekcsoportok valamennyijébe el tudja magát helyezni, hiszen aki a szekularizáció híve, óvakodik az egyház előnyben részesítésétől az liberális gondolkodásából adódóan városi kultúra, az individualizmus híve, s aki konzervatív világképéből adódóan a vidéki kultúra híve, kollektivista, az urbánus-népiség vitában a népiség oldalán foglal állást, az általában egyházpárti is.

A bal, s jobboldal tehát nem önmagáért van, hanem valamely, egymással szemben álló társadalmi érdek,-ill. értékcsoportok parlamenti, jogalkotásban való képviseletét hivatott képviselni a maguk egységes világképével. A politikai váltógazdálkodás, a mindenkori kormány leválthatóságának, a demokratikus kontroll feltétele a fent felsorolt politikai törésvonalak egyik, illetve másik oldalán álló csoportok közel egyenlő súlyú képviselete. A parlamentáris demokrácia, a köztársaság feltétele is, hogy demokratikus középpártok versengjenek egymással. Város és vidék, individualizmus és kollektivizmus, egyházpártiság és egyházellenesség, munkavállaló és munkaadó pártiság, a rendszer vesztesei és nyertesei. Végső soron a konzervativizmus és a liberalizmus világképe. Közös felelősségük azonban, hogy a mindannyiukra, a demokráciára, a politikai értelemben vett Nyugat világára veszélyt jelentő erők ellen küzdjenek. Ennek elejét a költségvetési hiány csökkentésével lehet venni. Mert ha nincs gazdasági hiány, akkor megelőzhető a válság, következésképpen a demokráciára veszélyes szélsőségek helyzetbe jutása. Ez pedig, mármint a költségvetési hiány csökkentése demokratikus elkötelezettségtől vezérelve akár az életszínvonal rovására is, a blairista, harmadik utas politika gondolkodása, vagyis a baloldalé!!!!!!