Mi a szocializmus és keresztény szocializmus álláspontja/hozzáállása a főbb társadalmi kérdésekben/hez?

Ez inkább doktori disszertáció témának hangzik, mint olyan kérdésnek amit itt néhány mondatban ki lehet fejteni.

Bölcsész vagy ?

Azért az sem mindegy hogy milyen társadalmi kérdésekben.

A keresztényszocializmus de inkább keresztényszociális gondolat alapvetően jobboldali és még gazdasági kérdésekben sem ért egyet a szocialistákkal pedig a névegyezés ezt mutatná.

A keresztényszocializmus tehát nem a marxi eszmék bevétele a katolikus tanításba, hanem válasz a marxistáknak és válasz az egyre rosszabb helyzetbe kerülő munkásságnak, akiket könnyen megnyerhettek a szocialisták. A keresztényszocializmus egészen a 19. század közepére, második felére nyúlik vissza és fénykorában a marxizmus legnagyobb riválisa volt, annyira, hogy Marx még a szociális gondolkodású papok halálát is kívánta, mert veszélyeztették az ő eljövendő "földi paradicsomát"

A keresztényszocialisták elutasítják azt a megoldást, amikor a szegények és a gazdagok között ellentétet szítanak, csupán irigységből és eljutnak arra a következtetésre, hogy a magántulajdont el kell törölni. A k. sz. azt mondja - mint a katolikus egyház mindig is - hogy a magántulajdon szent és annak eltörlése a természetjoggal is ellenkezik. A magántulajdon köztulajdonná alakítása a munkások helyzetét is rontja, mert megszünteti, hogy befektetéssel (pl. ingatlanvásárlással) valaki pénzt termeljen magának, ami gyakorlatilag bérnek felel meg.

Az k. sz nem veti el a kapitalizmust, csak azt mondja, hogy az ember álljon a középpontban, a gazdaság szolgálja az embert.

Igazából ebben benne van minden lényeg: [link]

Ez XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum enciklika, mely a keresztényszocialista gondolatok alapjait fekteti le.

Egy kiemelés:

"Hiszen – s ezt könnyű belátni – a munkának, amit azok vállalnak, akik valamilyen kenyérkereső foglalkozást űznek, magától értetődő célja és értelme, ami a munkásnak legközvetlenebbül szeme előtt lebeg, az, hogy magának anyagi javakat szerezzen, és ezeket magánjogon, saját tulajdonaként birtokolja. Amikor ugyanis erejét és szorgalmát másvalakinek a rendelkezésére bocsátja, ezt azzal a céllal teszi, hogy a létfenntartásához szükséges eszközöket megszerezze, s a végzett munkáért teljes jogot nyer nemcsak arra, hogy bérét követelje, hanem arra is, hogy azt tetszése szerint befektesse. Ha tehát kiadásainak megszorításával valamit megtakarít s takarékosságának gyümölcsét ingatlanba fekteti, hogy annak értéket biztosítsa és megőrizze, úgy az ilyen birtok nem egyéb, mint a munkabér más formában, és éppen ezért az így szerzett vagyonnal éppen úgy ő rendelkezik, mint a munkájával megkeresett bérrel. Mármost könnyen belátható, hogy az ingó és ingatlan javak birtoklásának joga teljes egészében ezen az elven alapul. A szocialisták tehát, amikor az egyének javait köztulajdonná akarják tenni, valójában valamennyi bérmunkás helyzetét is rosszabbra fordítják, mert megszüntetik a munkabér befektetésének szabadságát, s ezáltal megfosztják a munkásokat családi vagyonuk növelésének, és a haszonszerzésnek a reményétől és lehetőségétől."

Ezen kívül a ker. szocializmus szerint a szocialisták gondolkodása ellentmond az alapvető emberi jogoknak azzal, hogy meg akarják szüntetni a magántulajdont, és nem tartják szükségszerűnek az osztályharcot.