A kommunisták azért utálták a keresztyénséget, mert egy nem állami irányítású tényező volt, ami az embereknek közösséget adott?

A kommunisták nem csak a keresztényeket üldözték, hanem minden vallásos csoportot.

Az eredeti kommunista ideológia kizárja a vallásos életet. "A vallás a népek ópiuma."

Az egyház gyakran a burzsoáziával együtt kihasználta a proletárokat. Ezért "utálták" a kereszténységet.

Nem kell bonyolult elméleteket gyártani.

Annak idején a jókeresztények összefogdosták a kommunistákat és az egyéb nem megfelelő elemeket, másképp gondolkodókat, kivitték a faluszéli kiserdőbe, aztán felhúzták őket a fára. Nyissál ki egy háború előtti anyakönyvet, az emberek neve mellé kötelezően be kellett írni egy vallást. (Igaz, hogy a nagyvárosok lakosságának a zöme már rég vallástalan volt, de az mit se számít.) Ha valaki ezt nyilvánosan meg merte tagadni beírták, hogy népfelkelő, aztán könnyen a zsidók közt találhatta magát valamelyik észak felé tartó marhavagonban. Ez persze csak a huszadik század néhány felfokozott pillanata, de az ezeréves középkorban különb esetek is voltak... Nem ok nélkül alakult ki egy réteg, aki nem csípte az egyházat, ami akkoriban nem meggyőződésből választott tevékenység, hanem melegen ajánlott elfoglaltság volt.

Akik a 20. században a szocializmus vezetői voltak, azok messze nem világnézeti különbségek okán nem szívlelték az egyházat, hanem egyszerűen azért, mert börtönben ültek, vagy megcsonkították a családjukat a korábbi (egyházak által befolyásolt) rendszerek alatt.

Több oka is volt.

Egyfelől ideológiai ellenfél. Hiszen előtte eléggé meghatározta a társadalmat a kereszténység. Viszont a marxizmus materialista, ezért szemben áll a kereszténységgel, meg úgy egyébként mindennek, ami "idealista".

Másrészről az is benne van, amit te Kérdező leírtál. Oroszországban még a cár alatt az ortodox egyház gyakorlatilag egy államnak alárendelt intézmény volt. Mikor jöttek Leninék, akkor úgy gondolták, hogy majd az egyház szépen ugyanúgy betagozódik, mint a cár alá. Aztán hát nem ez lett, el is kezdődött az egyházüldözés, mert másképp nem ment. Nyugaton ez máshogy működik, mert a Katolikus Egyház nem az állam alá tartozik, hanem egy szuverén tényező, a Vatikán a központ. Mivel ez egy külpolitikai tényező, ezért nem tudtak vele mit kezdeni, meg kellett próbálni helyi szinten a vezetőket kerékbe törni, hiszen a pápát a Vatikánból nem lehetett elmozdítani. A protestánsoknál meg ugye alulról választás útján nyerik el a vezetők a hivatalukat, ott meg félretették a régieket és beválasztattak újakat.

Aztán persze az egyház által létrehozott közösségeket, pláne a fiatalok közösségei (pl. cserkészet, KALOT) különösen "veszélyesek" voltak, mivel ott a fiatalok nem a megfelelő állami ideológiát kapták.

És nyilván kellett a rendszer fenntartásához egy ellenségkép. Az imperialisták, a klerikális reakció, a kulákok, a burzsoák, stb.

6#

Ha valaki nem volt vallásos, nem írtak az anyakönyvbe vallást/azt írták, hogy felekezeten kívüli. Lásd: bármelyik budapesti polgári anyakönyv.

Az egyházi anyakönyvbe nyilván írtak.

A népfelkelő pedig teljesen mást jelent: [link]