Azok a gyanúsítottak/vádlottak, akik tagadják azt amit a hatóságok a terhére rónak, tényleg igaz, hogy előbb-utóbb mindenki megnyílik, azaz beismerőt mond?

Neten egy cikkben olvastam, hogy egy bűnügyi oszályvezető rendőr alezredes egyszer volt a tv reggeli műsorába, meghívták a stúdióba.

A bűnügyi és vagy felderítési dolgokat kérdezgette tőle a riporter.

Az osztályvezető beszélt arról, hogy mindenképp a bizalmába kell férkőzni valakinek, aki érintett egy ügyben, hogy elkövette, hogy elismerje a tettét. Azt is mondta, hogy meg kell találni a közös pontot. Azt mondta, hogy egyszer mindenki megnyílik, nincs olyan terhelt aki nem ismerné el a tettét, a végén elismeri, mert addig faggatják. Ő azt is mondta, hogy az a legjobb a munkájában, azt szereti, ha egy terhelt szájából elhangzik, hogy "Igen, én voltam".

A szóban forgó osztályvezető tényleg igazat mondott, hogy előbb utóbb mindenki megnyílik és közli, hogy "Igen, én voltam" vagy nem kell elhinni neki, hogy mindenki megnyílik.

Én ismerek olyan embert, hogy végig tagad, ha törik, ha szakad, és ha meggyanúsítják nincs olyan hülye, hogy ilyet mondjon, sőt nem is mond semmit, a vallomást megtagadta. De ez azért van, mert valszeg nem követte el az adott cselekményt.