Mit lehet tenni a barbár emberek ellen, akik ki akarják sajátítani a közterületet, és önbíráskodva fenyegetnek, rémisztgetnek mást? Lassan már nem lehet az utcákon nyugodtan sétálni?

Csak nagyon hosszan tudom leírni.

A minap szörnyű dolog történt, de lehetett volna sokkal rosszabb is a vége. Sétálni szoktam a lakóhelyem környékén, egy lakótelepről van szó. Meg szoktam állni többször is pihenni, többek között egy félreesőbb részen is, ahol egy óvoda is van, meg egy pár ház van ott is. Lényegében azt csinálom, mint akik futni szoktak, csak én nem bírok futni.

Ezen ominózus alkalommal is kitértem erre az említett részre, általában maximum 10-15 percet szoktam itt tölteni, illetve már csak múlt időben kell érteni. Szoktak itt kutyákat is sétáltatni, meg gyerekekkel szülők is vannak itt gyakran, emellett gyér gyalogosforgalom, olyan, mint egy park. Ahogy szokás szerint haladtam erre pihenni, láttam, hogy ott áll egy ember, középkorú, elég erős testalkatúnak tűnt, de nálam talán alacsonyabb volt. Az arcát nem tudtam megjegyezni. Miután elhaladtam előtte, egy pár másodperc múlva rámszólt elég nyersen, hogy álljak meg. Már rosszat sejtettem.

Megálltam, és megkérdezte hasonló bicskanyitogató stílusban, hogy mit ólálkodok itt az óvodánál. Elkezdtem válaszolni normálisan, meg azt is mondtam, hogy nem foglalkozok az óvodával. De ezt meg sem várta, hogy kifejtsem, rámkiabált fejvesztve, hogy menjek el innen azonnal, és meg ne lásson itt többet, mert különben ellátja a bajomat. De ez utóbbit sokkal durvábban fogalmazta meg. Miközben ezt mondta, már elindult felém, szerencsére nem túl gyors tempóban, én pedig csak annyit tudtam mondani, hogy megyek. Ahogyan bírtam, menekültem. Eleve pihenni sem tudtam, pont ott akartam volna. Sokkos állapotban értem haza.

Szemmel láthatóan nem megbeszélni akarta ezt, hanem engem akart elüldözni onnan és durván megfenyegetni. Úgy beszélt velem, mint egy bűnözővel, holott innentől kezdve neki van elszámolnivalója én felém.

Szerintem bűncselekményt követett el, személyes szabadság korlátozása, önbíráskodás, agresszív fenyegetés. Nyilván nem vártam meg, hogy mit csinálna velem, ha ott maradok. Ha esetleg nagyon meg akart ijeszteni, de nem bántott volna fizikailag, akkor is ugyanott állunk, mert sajnos elérte a célját túlzottan is. De nekem nem úgy tűnt, mintha nem akart volna bántani. Amerikában talán már lőhetnek is egy ilyen helyzetben, amikor valakinek a testi épsége forog veszélyben. Nem tudom, hogy fizikailag erősebb-e nálam, de fényévekkel bátrabb, sőt, ez már vakmerőség a részéről, mert óriási szerencséje van, hogy velem találta magát szembe. Nem tudom, hogy minden száz emberből hány maradt volna ott felvenni vele a kesztyűt, de bizonyára vannak olyanok, akik ennyire bátrak, és akkor ő is pórul járhatott volna, vagy mind a két fél. De ez szerintem a legrosszabb döntés lett volna ebben a helyzetben.

Nyilvánvalóan valami totális félreértés lehet ennek az egésznek az oka, valószínűleg az óvónők nagyon sokszor láttak ott a közelben járkálni meg pihenni, meg a házak ablakából. Neki meg kötődése lehet az óvodához, vagy oda jár a gyereke és ott lakik a szomszédos házban, vagy az óvodában valami gondnok vagy őr, ha van ott ilyen, esetleg az egyik óvónő férje is lehet. Bárki is legyen ezek közül, az óvónők ugyanilyen gusztustalanul viselkedtek, mert ahelyett, hogy megbeszélték volna velem szemtől szembe, inkább a hátam mögött sumák és aljas módon rámküldtek egy vadállatot. De igazából semmi érvet nem tudnának mondani ellenem, mert nem tettem semmi törvénybe ütköző dolgot, ez egy közterület, mert mindvégig az óvoda kerítésén kívül voltam. Ugyan már, miért is mentem volna oda be?

Végleg bebizonyosodott a számomra, hogy az ilyen agresszív barbárok okozzák a Földön a bajok nagy részét. Az ilyenek ellen csak lőfegyverrel lehet védekezni, hacsak valaki nem bunyózik vagy karatézik nagyon jól. Mert beszélni velük nem lehet. Ha viszont pusztán el akart ijeszteni végleg, de nem bántott volna, ahogyan említettem, ez nem szépítene a dolgon. Hogyha teszem azt, netalán összeestem volna az ijedtségtől és meghaltam volna, az az ő lelkén száradt volna.

Vajon mit lehet tenni ebben a helyzetben? Félek már kimenni az utcára, oda erre a részre már nyilván nem megyek, ami nagyon zavar, de nem tudok mást tenni. És mi van, hogyha esetleg valahol máshol szembejön velem, és belémköt? Én nem igen ismerném meg, ahogyan írtam, de ő engem valószínűleg igen. Ekkor már rendőrséget lehetne hívni, de ez újabb bonyodalmakhoz vezetne. Hogyha meg az óvodát hívnám fel, ha megtudnám a számukat, akkor meg lehet, hogy tagadnák a dolgot, ki tudja. Egyelőre csak valószínűsíteni lehet, hogy oda vezetnek a szálak, hogyha már ez a vadbarom annyira félti az óvodát.

Azóta tehát nem megyek arra. Kinek mi erről a véleménye? Tényleg követett el bűncselekményt, és mi az ésszerű megoldás, esetleg volt valakinek hasonló tapasztalata? Nagyon hosszú lett, de muszáj volt kiírnom magamból.