Eljuthatunk valamikor egy olyan pontra, mikor sokkal jobban fogják büntetni a gyermek bántalmazókat?

értelek kérdező. Ez nagyon szomorú és nehéz dolog, mert sok esetben ezek a bántalmazások ki sem derülnek, mert egyik sem (bántalmazó, áldozat) nem beszél róla. És igen, az ilyen mély kisgyermekkori traumák tudják az embert egy igen veszélyes mentális személyiséggé tenni, ami ellen már sokszor még a szakorvosi kezelés is kevés.

Ahhoz, hogy időben fel lehessen ismerni ezeket, azt kellene sugallni a médiában, hogy MERJÜNK erről beszélni. A gyermek felismerje, hogy amit vele tesznek, az nem jó és MERJEN segítséget kérni és legyen olyan, aki segít.

Először a felismerést kellene javítani, hogy a gyermekekkel foglalkozók, családtagok meg maguk az áldozatok is észrevegyék, hogy valami nem normális történik. Jelenleg a csendes, visszahúzódó gyerekkel nem törődnek, mert legalább nincs gond vele; míg az agresszívvel meg csak ordibálnak, s a szülőknek szólnak, hogy jól "neveljék" meg.

Saját tapasztalat, hogy amikor a diszlexiámat vizsgálták, az elbeszélgetésen a nő kérdezett tőlem valamit, amire én tudhattam a választ; anyám viszont felülordibált az első mondatom legelején, s a nő szerint én voltam a rossz, amiért próbáltam volna legalább egy mondatot befejezni. Ez valójában verbális erőszak egy formája, mindkét szülőm ilyen, rám is nyomta ez a bélyegét. A nő meg teljesen dilettáns, nem ért a munkájához, nem kellett volna ott dolgoznia.

Egyébként gyakori, hogy a környezet is elősegíti a bántalmazó kapcsolatokba kerülést, mert a féltékenykedésre azt mondják, hogy csak nagyon szeret és félt (valójában birtokolni és uralkodni akar), ha meg kikel magából vagy bántalmazni kezd a másik fél, akkor az áldozat megkapja a "tudod, hogy milyen, minek tetted" szlogent.