Szerintetek egészen biztos, hogy anno nem Tànczos Gábor volt a gyerekgyilkos ? De akkor hogyan is volt ez a sztori , valahogy mégis odakerült abba a házba, ahol ez törtènt.

Szerintem ő volt.

Évekig azzal haknizott az anyja, hogy tuti biztos bizonyítékuk van az ártatlanságára... Azóta várjuk.

Tánczos ellen egy konkrét bizonyítékot tudtak felmutatni.

A lakás ajtaján egy komplett fül lenyomatot, ami állítólag Tánczostól származott.

A füllenyomat nme tőle származott. A hosszú fekete hajszál sem. Egyetlen egy nyom volt mikronyom kereszteződés, ugyanaz az anyag megtalálható volt egy al kaásból származő szőnyegen és Gábor egyik ruhadarabján, de azóta kiderült ,hogy egy zsákban voltak szállítva, tehát ez nme bizonyít semmit.

Amúgy nem ott lakott csak egy haverja lakott egy emelettel feljebb, hozzá ment az Amway bizniszt megbeszélni, ami mindketten be akartak szállni.

Olvassatok el a vadiratot. Nem lesz ketsegetek hogy o a gyilkos.

Az is bebizonyosodott hogy hamisan vadolta a rendoroket bantalmazassal. O maga ismerte be. Majd vonta vissza. Majd beismerte.

Kihallgatas kozben ismerte be a gyilkosságot majd vonta vissza. Szamtalanszor.

Egy beteg elme a csávó.

Idézet Balaton Balázs könyvéből, aho laz ítéletből is idéz:

jelen ügyben megállapítható, hogy Tánczos Gábor vádlottat a megismételt eljárásban az elsőfokú tárgyaláson a bíróság megkísérelte részletesen kihallgatni, ám a vádlott, jogával élve nem kívánt vallomást tenni, hanem korábbi 1998. április 2-ától folytatólagosan a nyomozás keretében, illetőleg a hatályon kívül helyezést megelőzően a bírósági eljárás során tett - nyilatkozatait tartotta fenn.

Mivel pedig a védelem nem jelölte meg, hogy a vádlott indítványozott ismételt kihallgatásától milyen új, - a Be. 239. §-a (2) bekezdésének a/ és b/ pontjában megjelölt okul szolgáló, s ilyen módon a bizonyítás szükségességét megalapozó - adatok várhatóak, a Legfelsőbb Bíróság e bizonyítási indítványt elutasította.

( Tisztelt Bíróság! Ismételem magamat. Ismerni kellene azt a Be.-t! Ugyanis a 239 § a/ és b/ pontjai között van különbség. S ezeket nem kellene összekeverni. Az ügyészségi nyomozóhivatal megszüntető határozatában az a/ pont szerepel. Ami azt jelenti: a kényszervallatás, verés ügyében indított nyomozást bizonyítottság hiányában szüntették meg. Nem bűncselekmény. Tehát nem sikerült a rendőrökre rábizonyítani, hogy megverték Tánczos Gábort. Ettől még verhették, csak nem sikerült bizonyítani. Ez valóban nem új körülmény. Csak nem kellett volna a paragrafusokat és a pontokat összekeverni. Ha már a Legfelsőbb Bíróság nem igazodik ki a törvényeken, s tévesen ír le dolgokat az ítéleteiben, akkor legalább ne verje a mellét. Gratulálok! )

A megyei bíróság a megismételt eljárásban - éppen a hatályon kívül helyező végzésben foglalt iránymutatást követve - a vádlott valamennyi nyilatkozatát értékelés alá vonta, s - figyelemmel arra, hogy a vádlott állítása szerint a nyomozóhatóság, illetve M. Tamás nevű zárkatársa által alkalmazott fizikai és lelki kényszer hatása alatt ismerte be a bűncselekmény elkövetését - részletes bizonyítást vett fel a vallomások megtételének körülményeire, de a vádlott személyiségére nézve is.

( Tisztelt Bíróság! Részletes bizonyítás? Miről beszélünk? Bement három rendőr a bíróságra, s azt mondták: nem vertünk meg senkit. Ez a bizonyítás? Mit vártak, azt fogja mondani a rendőr, hogy igen, megvertem Tánczos Gábort, én írattam vele a vallomást, s én kértem meg zárkatársát, hogy ugráljon a mellén? Ezt várták? Gratulálok! )

Az elsőfokú eljárásban kihallgatott azon tanúk, akik a vádlottat már a cselekményt megelőzően is ismerték - a szakértői véleményekkel teljesen egybecsengve - őt értelmes, jól gondolkodó, jó megfigyelési képességgel és meglehetősen nagy fantáziával rendelkező fiatalembernek tartották, aki a városban állandóan kapcsolatot keresett. Szeretett a középpontban lenni, ugyanekkor csak az őt érdeklő témákról - de azokról viszont zavaróan sokat - beszélt, s eközben sokszor mondott valótlanságokat is. A vele történteket kiszínezte, körülkerekítette, s ezzel a viselkedésével a környezetét fárasztotta, untatta, s emiatt már szinte mindenki kerülte. Többnyire nyugodtnak látszott, de ugyanekkor hirtelen haragú volt, s ha valaki tréfált vele, azonnal indulatba jött. Ha pedig ideges volt, fel-alá járkált.

( Tisztelt Bíróság! Rendben, most már tudom: ha ideges vagyok, nem szabad fel-alá járkálnom, ha felidegesítenek, ha közlik velem, hogy sorozatgyilkos vagyok, akkor nem megy fel a vérnyomásom, nem kezdek kiabálni, nem leszek hirtelen haragú. Mert azonnal én leszek a gyilkos. Gratulálok! )

személyiségi jegyeinek ismeretében vizsgálva, rögzíthető az is, hogy a cselekmény elkövetése utáni percektől fogva tudatosan arra törekedett, hogy magát mentse, és a felelősségre vonást elkerülje.

( Tisztelt Bíróság! Ismét a tények: ha menteni akarta volna magát, akkor nem megy fel a barátjához pár perccel a gyilkosság után, s nem beszélget még vele húsz percig a ház előtt. Nem menekülnie kellett volna a helyszínről? Honnan tudta Tánczos, hogy a barát nem fog semmit észrevenni rajta? Akár egyetlen vércseppet is? Miért ment be másnap önként a rendőrségre? Ennyit a felelősségre vonás alól történő kibúvásról. )

Az elkövetéshez használt eszközt, a kezét még a helyszínen lemosta. Az eszközt gondosan becsomagolva magával vitte, s ezután, mintha mi sem történt volna, felment Sz. Györgyhöz, hogy alibit biztosítson magának.

( Tisztelt Bíróság! Honnan tudjuk, hogy a kezét és a kést lemosta? Van szemtanú? Nincs. Találtak vérnyomot a mosdóban, kádban? Nem. Zsebében a késsel még járkált a környéken? Nem félt attól, hogy kiesik, vagy meglátják? Nem, nem félt Tánczos Gábor semmitől. Ő egy 18 éves profi gyilkos volt négy évvel ezelőtt. Gratulálok! )

A későbbiekben viszont mindezt már úgy próbálta beállítani, mintha erre Sz. Györgynek lett volna szüksége. "Szeretném leszögezni, hogy én azzal a céllal mentem be április 2-án a Körmendi Rendőrkapitányságra, hogy Sz. György barátomnak alibit igazoljak, mert nehezen tudtam volna elviselni, hogy ő kerül ilyen helyzetbe, mint én."

Ami pedig azt az 1998. április 2-i tanúvallomást illeti - amelyet a vádlott és a védő "önkéntes" és "segítő jellegű" jelzőkkel ruházott fel, sem önkéntes, sem segítő jellegű nem volt.

( Tisztelt Bíróság! Ajánlom az értelmező szótár önkéntes szó elemzését. Mi az önkéntes, ha nem az: Tánczos maga sétált be a rendőrségre azzal, hogy segíteni akar a nyomozásban, ott volt a környéken, látott valakit. Nálam ez jelenti az önkéntest. Ha bilincsbe verve visznek be egy tárgyalásra, az nem önkéntes. Értelmező szótár! Gratulálok! )

A vádlott e "segítő jellegű" vallomásainak következményeként a nyomozók őt kocsival az esetleges felismerés végett a Penny Market közelébe is kivitték, ahol a vádlott teljes érdektelenséget mutatott. A nyomozók a szóban lévő üzlet pénztárgép szalagjainak átnézésére is rákényszerültek, aminek az eredménye később egyértelműen cáfolta, hogy a vádlott ott egy liter dobozos tejet vásárolt március 30-án, és az idegent eközben látta volna. Továbbá bizonyítási kísérletet is végeztek, vajon a belülről kiszűrődő hangot hallhatta-e, de közben a vádlott még két grafikust is feleslegesen lekötött.

Miként az a vádlott anyjának, Táncos Istvánnénak a tanúvallomásából megállapítható, a vádlott április 2-án még a kihallgatása után is rendkívül izgatott volt, "s egész éjjel erről beszéltek reggel 4 óráig", ekkor viszont anyjának már úgy mesélte a történetet, hogy "amikor jöttek le a Gyurival, előttük jött le az a férfi", tehát mintha azt bent a házban a lépcsőházban látta volna.

( Tisztelt Bíróság! Nem mindegy, hol látta Tánczos a férfit? Látta és kész. A rendőrségnek nyomoznia kellett volna az ügyben, nem? Az pedig, hogy ?előttünk jött le?, nem azt jelenti, hogy a lépcsőházban látta. Bíró úr, tessék értelmezni a mondatot! )

Ilyen előzmények után került sor arra, hogy amíg Szombathelyen a technikai feltételek meglétére vártak, F. Ferenc hosszabban beszélgetett a vádlottal, hagyta őt beszélni, minek során a vádlott főként azt ecsetelte, hogy ő betegnek érzi magát, félszeg a nőkkel is, barátnője nincs. Majd meglátva F. Ferenc asztalán a sértettről sokszorosított fényképet, abból elvett egyet. De ekkor már olyan zavart volt, hogy verejtékezett, majd arcát kezeivel eltakarva, váratlanul beismerte, hogy a kislányt ő ölte meg.

Mindezt azonban - amint az F. Ferenc tanúvallomásából megállapítható - meglehetősen szenvtelenül tette, a történtek nem rázták meg, hanem ekkor is elsősorban a saját sorsa foglalkoztatta, főként az, hogy mit szól majd Körmend városa, mit szól majd az anyja.

( Tisztelt Bíróság! Sok embernek feltűnt, önöknek nem? Ha öt nappal a gyilkosság után valaki beismeri azt, nem kellene őrizetbe venni? Nem holmi videókra várni, kollégákat keresgélni az éjszakában. Két rendőr - ráadásul egyik a nyomozás vezetője - hallja, amint Tánczos megtörik, s elmondja: igen, ő a gyilkos. Nem furcsa egy kicsit? Csak bent tartottam volna, legfeljebb egy-két nap múlva kiderül, hogy nagyot hazudott a fiú, s elzavarják. Ott, aznap este beismerte Tánczos Gábor a brutális gyilkosságot, s a rendőrök kiengedik. Miért? Erre négy év alatt senki nem válaszolt még! Nincs itt az ideje, tisztelt hatóságok? Senki nem félt attól, hogy Tánczos - miután ugye beismerte - még egy fél tucat gyereket megöl? Hagyták kisétálni a kapun. Nem tartottak attól, hogy elszökik, külföldre megy? Nem, a rendőrök szinte kilöktek egy gyilkost a kapun. Gratulálok! )

Azt a szót azonban, hogy "elvágta" volna a kislány nyakát nem mondta ki, csak kezét nyaka előtt elhúzva mutatta a mozdulatot. A védő érvelésével szemben a vádlottnak F. Ferenc előtti beismerő nyilatkozatát részben dr. K. Endre is hallotta, aki a hosszú beszélgetés közben - nemcsak a saját, hanem még a vádlott vallomása szerint is - többször bement a szobába. Ezt követően azonban, mire a videofelvételt megszervezték, a közben eltelt mintegy fél óra alatt a vádlott meggondolta magát, és visszavonta beismerő nyilatkozatát.

Ekkor F. Ferenc - mintha a szóbeli beismerés el sem hangzott volna -, 1998. április 6-án 23 óra 50 perckor folytatólagosan tanúként kihallgatta a vádlottat, a megelőző beismerésről pedig egy jelentést készített.

( Tisztelt Bíróság! Hogyan működik ez? Mintha a szóbeli beismerő vallomást nem is hallotta volna? Milyen rendőr az ilyen? Ír egy jelentést és kész? Mi lehet abban a jelentésben? El lehet képzelni: Az éjszaka folyamán jelentősebb esemény nem történt. Az öt nappal ezelőtti gyilkosságot a vádlott beismerte, de mi hazaengedtük. Egyébként a szolgálat esemény nélküli volt. Szolgálunk és védünk. Gratulálok! )

A tanú kihallgatási jegyzőkönyv bevezető részéből kitűnik, hogy a vádlott a kései időpont és a néhány percre elhangzó beismerése ellenére már oly annyira rendezte magatartását, hogy a korábbi tanúvallomásairól jegyzőkönyvi másolatot kért és kapott, és annak átolvasása után tett újabb tanúvallomást.

( Tisztelt Bíróság! Rendezte a magatartását. És akkor mi van? Beismerte, vagy nem? Beismerte. Ha én rendőr lennék, felőlem a gyanúsított azt rendezne, amit akar, ki nem engedném a fogdáról. Kiengedték, s csak két hét múlva vették őrizetbe. Gratulálok! )

A vádlott védekezésének központi részét az képezte, hogy beismerő vallomásai bántalmazás, kényszer, illetve pszichikai befolyás hatására születettek, amely a védő felszólalásában is kiemelt hangsúlyt kapott. A megyei bíróság azonban e vádlotti védekezésre nézve is széleskörű bizonyítást folytatott, amelynek eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy a vádlotti előadások e tekintetben valótlanok.

( Tisztelt Bíróság! A vádlott hazudik, a rendőr nem. Rendben. De csak a vádlott hazudhat, a rendőr nem? )

Az elsőfokú ítéletben ezzel kapcsolatban kifejtetteket némileg kiegészítve, a Legfelsőbb Bíróság a peranyagból utal még a következőkre:

A vádlott az egész eljárás során összesen két rendőri bántalmazásra hivatkozott. Az első 1998. április 6-án történt volna, amikor F. Ferenc előtt a fenti szóbeli beismerése elhangzott. A második 1998. április 21. napjára vonatkozott, amikor már őrizetben volt és gyanúsítotti kihallgatásra vitték a sárvári fogdáról Szombathelyre, és az őt szállító "kommandósok" verték meg.

( Tisztelt Bíróság! Valóban nem kell hinni egy gyanúsítottnak! Azonban az ártatlanság vélelme ismerős fogalom, nem? A védekezéshez való jog is? Ügyvéd nélkül kihallgatni valakit, 1998 tavaszán, a demokrácia közepén? Nem furcsa egy kicsit? Nem kellett volna már akkor védőt kirendelni a fiú mellé? Persze, felesleges lett volna. Akkor nem ismeri be a gyilkosságot. Gratulálok! )

Amint azt a Legfelsőbb Bíróság a korábbiakban már rögzítette, a beismerő nyilatkozat visszavonása után F. Ferenc a vádlottat tanúként kihallgatta. E jegyzőkönyvből megállapíthatóan a vádlott hozzájárult a vérvételhez, a hazugság vizsgálat elvégzéséhez, s a jelentésben írtakkal összhangban kijelentette, barátnője nincs, nem is volt, ellenben négy éves korában agyhártya-gyulladást kapott, ezen kívül csak a dereka szokott fájni.

( Tisztelt Bíróság! Ha én gyilkos lennék - még nem voltam - akkor teljesen együttműködnék a hatósággal? Vérvétel, hazugság vizsgálat? Nem furcsa? Nem félnék attól: most fogják rám bizonyítani a gyilkosságot? Dehogynem. Csak ez forogna a fejemben. Kibújót keresnék, magyarázkodnék. Nem, Tánczos nem magyarázkodott. Sőt, még ő kérte a poligráfot, ami őt igazolta. Vagyis: nem gyilkos. Érdekes, ez sem volt elég a rendőröknek? Nem. Gratulálok! )