Most akkor tényleg kiszúrtak velem?

Hasonló szitu.

Februárban elváltam a férjemtől. Hazaköltöztem anyámékhoz. Ekkor 11 hónapos volt a gyerek.

Agyaltam, hogyan teremthetném újra mindazt, amit a kedves exem elvett tőlem, mert úgy döntött, hogy inkább egy másik csajt költöztet oda.

3 hónapnyi agonizálás és vergődés után eljutottam oda, hogy muszáj lesz visszamennem dolgozni ősszel, hogy ki tudjak venni egy lakást, és ugyanazokat a körülményeket biztosítsam a gyereknek, amiben addig nevelkedett. (Anyáméknál 6-an voltunk 2 szobára...)

Júliusban lemondtam a gyedet. Lett volna belőle még fél év. Maximum gyedre voltam jogosult, de sehogy nem jöttem volna ki abból sem, tekintettel arra, hogy rajtam maradt egy havi 40ezer forintos személyi kölcsön, amit még annak idején a gyerek apjával együtt vettünk fel, de mivel az én nevemen volt, szarik rá, fizessem én.

Szóval gyerek bölcsibe be szeptemberben.

Sikerült egy viszonylag rugalmas munkahelyet találnom, 8 órában felvettek, közel van, szép kis lakást kivettem, minden szép és jó.

Nem örülök neki, hogy vissza kellett mondanom a gyedet, ami ugye még 7x87 ezer forint lett volna. Helyette kapom a gyest. Egyedülálló anyaként semmi mást támogatást nem kapok, mivel az egy főre eső jövedelem nagyobb, mint harmincvalahány ezer forint. De nem is kell. ELvagyok én azzal, ami alanyi jogon jár.

Most meg, mire végre kezdenék talpraállni, újrakezdeni az életemet, és kezdem felépíteni mindazt, ami már egyszer megvolt, csak kirángatták alólam, meg a gyerek alól, ezt közli velem a kormány:

"Egyedülálló vagy, lemondod a gyedet, hogy megélhess, de nem jár neked a gyes se, ha 8 órában dolgozol."

Éljek meg 25 ezer forintból?

Nekem nem jár, aki egyedül kénytelen vergődni, de annak, aki életében egy percet nem dolgozott, neki alanyi jogon?

Köszönöm, és gratulálok.

Csak így tovább.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, mert biztos, hogy egy-két válasznál kinyílna a bicska a zsebemben....

Megértelek és én is nagyon igazságtalannak találom ezt a fajta "családpolitikát". Ha nem mégy vissza dolgozni, akkor a munkahelyed veszik el, bár együtt lehetsz a gyerekkel (hozzáteszem: éhbérért és nekem senki se mondja, hogy ezt érdemeljük. 1 gyereket is fel kell nevelni, ruháztatni-etetni. Szégyen, hogy a munkavállalókból váló anyukák ugyanolyan "megbecsülésben" részesülnek, mint az, aki soha egy fillért be nem fizetett az államkasszába).

Ha visszamégy, mindenki kígyót-békát kiabál Rád, pedig a gyerekért teszed (!), és nem azért, mert "fontos" akarsz lenni.

Fizetheted a családi napközit (60 ezerért, ami egy "normális" fizetés fele legalább), helytállhatsz otthon és a munkahelyeden is. Ezt sem becsülik meg. Ha nincs bölcsöde, miért nem adnak elszámolási kedvezményt azoknak, akik kénytelenek ilyen intézménybe járatni a gyereket?

Nem sokan tehetik meg azt, hogy a munkáltató felé nemet mondanak, hiszen senki sem garantálja, hogy a 3 év után visszavesznek (max. 1 hónapra, de lássuk már be, ez egy baromság és ezen sem változtatnak törvényileg).

És mielőtt mindenki belém (is) rúgna, csak közlöm: építkezünk + gyereknevelünk + dolgozunk. Mindezt egyszerre, olyan nagyszülők mellett, akikre nem nagyon számíthatunk.

Nem a GYES fog hiányozni, hanem az egygyerekes családok (mert szintén lássuk be, ma Mo-on ebből van a legtöbb) meg-nem-becsülése.