Az alaptörvény nem valami hasonlót valósít meg? (lent kifejtem)
Az alaptörvényt a nép közvetlen hatalomgyakorlás útján tudja módosítani, e jogát az alaptörvény is tartalmazza, de ez az emberi jog anélkül is megvan:
Az alaptörvény, és minden egyéb emberi alkotás (az alkotás nem magasabb rendű, mint az alkotó).
Érhetőbben: képzelj egyenjogú embereket, akik közül EGYESEK szeretnének szerepjátékot játszani (klubot alakítani, szerencsebarlangot nyitni, stb.) - a TÖBBIEK nem.
1. Nevezzük az EGYESEK kitalációját "játéknak" a továbbiakban.
2. A játék szabályait, rangjait (szerepeit, pl. napisten, császár, király, közteherviselő...) kitalálják EGYESEK.
3. A játékban a saját nevüket használják, csak végig nagybetűvel írják ("játékos-azonosító").
4. A játék nem a valóság, hanem a képzelet, de a tétjeit, fizetni valóit valóságos javakból, és munkavégzés útján kell a játékosoknak betenni a nyereményalapba, ahonnan a játék szerinti rang alapján lehet kivenni.
5. Annak érdekében, hogy a TÖBBIEK is játszhassanak, vagy nem teljeskörű tájékoztatásuk mellett ráutaló magatartás lehessen belőlük kicsikarni, az ő nevük is bekerül a játékba, a játék szabálya pedig alapvetőnek tekinti, hogyha bárki egy játékoshoz szól, azt játékos szerepben teszi.
6. A játék szabályai szerint a játékosok kötelesek a játékvezetőkkel közölni, ha a valóságban (játékon kívül) gyermekük születik, hogy az mielőbb megkaphassa a játékra jogosító azonosítót, a szülők pedig, míg a játékbeli szerepükben vannak, kötelesek a játékos-gyerekekkel kapcsolatos szabályoknak is eleget tenni, vagy akár a gyerekük el is vehető.
...
Most hagyjuk a játékot, vissza a valóságra, AHOL MINDEN EMBER EGYENLŐ:
0. EGY EMBER SEM KÉNYSZERÍTHET (stb.) EGY MÁSIK EMBERT SEMMIRE.
1. Ha EGYESEK többen is vannak, mint a TÖBBIEK, nem jelenti, hogy a játszani nem kívánókat kötelezhetik a játékra. (Természetesen jó lenne a jó szerepet betöltő egyeseknek, ha a többiek közül beszállnának, hiszen a nyereményük növekedne.)
2. Ha TÖBBIEK pl. beszélgetni akarnak EGYESEKkel - akik épp játszanak -, akkor nem árt tudniuk, hogy a játékba EGYESEK már annyira beleélik magukat, hogy automatikusan azt feltételezik, a másik szintén játékosi minőségében szól hozzájuk. A játékban magasabb szerepet betöltők a tévedések elkerülése érdekében "játékos-azonosító"-t kérnek, átnyújtásával ráutaló magatartást tesz az illető arra, hogy játékosként, résztvevőként cselekedett/cselekszik. Külön azonban nem tájékoztatják a játékos-társakat, hogy van mód a valóságba is visszatérni.
...
( helyesírási hibák lehetnek )
válasza:Vannak dolgok, amikről kicsit másképp vélekedem. Éppen ezért nem igaz, hogy minden ember egyenlő. E kijelentés sok félreértésre adhat alkalmat (és ad is bőven!). Nem egyenlő minden ember. Vannak vakok, és mozgássérültek. Gyomorbajosok és depressziósak. Vannak agresszívek és visszahúzódók. Vannak tehetségesek és kevésbé azok. És nem illet meg minden embert azonos tisztelet sem. Akik többet tettek a köz asztalára, azokat több tisztelet illeti.
Az viszont egy másik kérdés, hogy egyenlő JOG illet-e meg mindenkit? Ha nem, akkor ezért küzdeni kell.
Az is más kérdés, egyenlő bizalom, egyenlő hit, egyenlő elfogadás illet-e meg mindenkit! Nem illet! Aki több okot ad a bizalomra, annak jobban hiszünk. Aki az összetartozást, az együttműködést szorgalmazza, jobban elfogadjuk. De nem mindenki. Vannak emberek, akik ezt nem szeretik, mert abban a közegben nem érvényesülnek igényeik szerint. Igényeiket viszont nem kívánják a képességeikhez, és a lehetőségekhez igazítani.
Alaptörvényre szüksége van egy közösségnek. De amelyik alaptörvény azt állítja, hogy a közösség EGYÖNTETŰEN alkotta, az hamis alaptörvény. Mivel hamisságban fogant, érdektelen, mennyi igazság van utána, mert a hit már megrendült iránta (kivéve azoké, akiket előbb idéztem az igényekkel kapcsolatban). Olyan nincs, hogy egy közösség mindenben egyetértsen, ez következik abból, hogy minden ember különböző. Olyanra viszont törekedni kell, hogy - ha a döntés néhány személyre káros is - az adott lehetőségek mellett a legtöbb egyén számára, így a közösség számára hasznos legyen. Nyilvánvaló trivialitás, hogy tökéletes rendszer nem létezik, de ha ismerjük mi az, akkor mindig hozhatunk olyan döntéseket, amelyek az adott feltételek mellett a legjobban közelítik azt. A gyakorlatban azonban ennyire jó együttműködés nem létezik. A nagy kérdés, a józanabbak mennyire képesek átlátni és érvényesíteni a többség számára jó megoldásokat, akár a többség ellenére. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a mélyebb megértése a feltétele annak, hogy egy közösség hosszú távon képes legyen fejlődni. Most látszólag nem állnak fenn ilyen feltételek. De bármikor megteremthetők.
válasza: válasza:Az alkotmányoknak, alaptörvényeknek egyébként a legkisebb közös többszörös elvén kéne felépülniük (és normális országokban így is van), azaz a benne foglaltakkal a polgárok túlnyomó többsége egyetért, extrém kivételektől eltekintve.
A mi jelenlegi Alaptörvényünkkel pont az a baj, hogy a társadalom közel-nagyjából fele nem ért egyet több pontjával.
#2: Minden ember egyenlő: ezt a "0."-ban kifejtettem, lényegében úgy gondoltam, ahogy mondod:
"egyenlő JOG illet-e meg mindenkit?" IGEN.
Jogot formálhat másvalaki pl. segítségére? NEM
Az elv gyakorlatilag a természet törvényeire menne vissza: az életképtelen egyedek életben maradását (vagy az életképesek kakukk-módra való felnevelését) kizárja. Azt is, hogy azért, mert egyesek közösségbe tömörülnek, elvehessék más egyének jogait pusztán a létszám, vagy erőfölény okán. Ha mégis tehetik ezt, egyfajta civilizáltság köpenyébe bújtatott módon, akkor máris minden pillanatnyi kisebbség jogfosztása is megtehető, egyúttal megszűnt az egyenlő jog.
Ilyenkor jön a "De a közösség...!" ; "De a közös terhek...!" stb. , vagy épp ahogy fogalmaztad:
"ha a döntés néhány személyre káros is - az adott lehetőségek mellett a legtöbb egyén számára, így a közösség számára hasznos legyen"
Erre, és a "De..." egyének számára a válaszom: ha Pisti, Józsi, Jakab, stb. és én = "a közösség" bemegyünk az otthonába/otthonodba: a közösségünk "legtöbb egyéne" kanos, és ez ellen hatásos az első és sokadik éjszaka joga minden családtagoddal szemben, hiszen ez "a döntés néhány személyre káros is", ÁM: "az adott lehetőségek mellett a legtöbb egyén számára, így a közösség számára hasznos"? Hiszen a "közösségnek" jó... JÓ?!
A megfogalmazásod szerint nálad a közösség definíciója kb.: azonos földrajzi területen belül élő egyének halmaza, függetlenül az egyéni érdekeiktől.
Az én definícióm viszont az, hogy a közösség olyan egyének halmaza, akik azonos érdek mentén tömörülnek úgy, hogy közben nem sértik a többi egyén jogait. Mert ott a sorompó, az egy fal, amin nem léphetnek át JOGOSAN. Ergo az nem közösség, ahol a hangyákéhoz hasonló dolog érvényesül: a dolgozók összeadják a kirótt köz(ös)terheket, amibe belemarkol az uraklodó, hogy kifizesse a saját fáradalmait, de a szájakat befogandó valamennyit visszatesz, mondván, ő is visel a terhekből...
Az sem, ahol pl. Sopron és Kőszeg közé autópályát lehet építeni a debreceniektől beszedett adóból "közösségre" hivatkozással.
#3 "Ha a jog azt mondja"
"Ha valaki ennyire nem ért hozzá, minek szól bele?"
Te értesz hozzá? Mert akkor kérdezek tőled (egyébként mástól) az általad felvetettről:
1. Kinek a joga "mondja azt", azaz ki ennek a jognak a teremtője?
2. Honnan van a hatalma a jog alkotására?
Fordítsunk: Isten-ember : Teremtő-teremtmény : eredeti-másolat : .... (hierarchia)
1. Parancsolhat-e a teremtmény a teremtőjének? (alkothat-e törvényt, amit a teremtőjének is be kell tartania?)
2. Parancsolhat-e a Tteremtő teremtményének teremtménye (műve) a Teremtő egy másik teremtményének?
Fordítsunk: alaptörvény is állítja (de más is teheti, erre való hivatkozás nélkül), mintegy megnevezve a hatalmának eredetét:
"A közhatalom forrása a nép." ("A nép a hatalmát választott képviselői útján, (!!)kivételesen közvetlenül gyakorolja(!!)."
1. Lehet-e az Alaptörvény hatalmasabb, mint a nép, azaz: lehet-e nála több hatalom, mint amennyit kapott?
2. Megtiltja-e a hatalom közvetlen gyakorlását? (aki nem választott képviselőt, és ezt hivatalosan közli is a képviselőkkel, annak a hatalmát hogyan gyakorolhatná bárki más helyette?)
válasza:1. Erre a legegyszerűbb válasz az, hogy akit az adott állam politikai rendszere erre feljogosít. Végső soron viszont, ahogy a 2. kérdésed is utal rá a jog a hatalom intézményesített formája.
2. Javaslom, hogy tanulmányozd Max Weber a hatalomról és az uralomról szóló műveit.
válasza:A másik 2 kérdéshez pedig:
1.Az Alaptörvényt a Parlament változtathatja meg, tehát közvetlenül az állampolgároknak nincs rá befolyásuk, csak a választott képviselőik által. Ez szerintem is aggályos etikai szempontból.
2.Aki nem megy el szavazni, az tettlegesen beleegyezik abba, hogy őt nem fogják képviselni, ergo ilyen szempontból lemond a hatalmáról. Állampolgár közvetlenül különben is csak népszavazás útján gyakorolhatja a politikai hatalmát.
Annak érdekében, hogy a kérdés lényege el ne sikkadjon, megfogalmazom másképp is:
Az alaptörvény ugye egy adott halmazon (Magyarország, mint nem földrajzi hely, hanem jogi személy) belül való szabály.
Amely szabály az adott helyen belül többé-kevésbé a jogszabálypiramis csúcsa, azaz a legmagasabb "rangú" szabály, a többi szabálynak összhangban kell lennie vele a halmazon belül.
Tehát a megközelítésem lényege, hogy az ezeket létrehozó emberek bizonyos célok érdekében a valóságot egyfajta nyilvántartásban lemásolták.E célok egyike nyilvánvalóan az egyébkénti egyenjogúságból fakadó korlátok feloldása: az általuk létrehozott jogban (mesterséges valóságban, jog-világban) is vannak adott címek, amelyeket betöltve az egyébként egyenlő jogú emberek alá/fölérendeltségi viszonyba kerülnek egymással, mint ahogy a valóságban pl az emberi faj felette áll a kutyának és szolgálatra vagy épp kedvtelésből tarthatja. Pl. az állam jogosult adóztatni az általa osztott címek, jogok használóit. Ezt ugye lehetne úgy is üzemeltetni, mint egy ideális családot, ahol mindenkinek jut, de lehet úgy is, mint egy rosszat, ahol a dolgosok eltartják a henyélőket.
Az állampolgárság újszölött emberek részére való létrehozása az alapjog biztosítása arra, hogy adott feltételek (kor, stb.) megléte esetén az illető e másolt, jogi világban is operálhasson.
Tehát nem az a kérdés, hogy az állam "isten"-e a saját halmazán belül, hanem az, hogy miután az állam egyenjogú emberek egy részének az alkotása-teremtménye, miért kézenfekvő az, hogy az egyszeri ember a veleszületett jogait félredobva elfogadja azt a szerepet, amit a halmazon ("játék") kínálnak neki: jogok ÉS kötelességek ?
Aki képtelen elfogadni, hogy egy ember más címen is operálhasson, mint amit az államtól kapott, az gondoljon bele: a külföldiek, vagy diplomaták, stb. sem tartozik az alárendeltjei közé az államnak, akkor sem, ha a területén tartózkodik. Magyarán a jognak van olyan része is, ahol az állam nem a "piramis csúcsa". Értelemszerű, hogyha az állam adót vet ki pl. a megadottnál gyorsabb haladásra, akkor azt be szeretné szedni, de előtte meggyőződik a hivatalnoka az azonosítással, hogy alanya-e az illető az ő szabályának? Magyarán az állam hatalma, feljebbvalósága "attól függ..."
Az állam ugye emberek alkotása. Ha a magyar állam a magyar emberek (közösség) alkotása, és e közösség képzeli: alkotása minden egyénnél hatalmasabb, akkor a magyar állam a világ ura - és rajta keresztül a teremtője, a közösség. Ami ugye nevetséges felvetés. Redukáljuk a létszámot 10-re. Ha ebből kilenc (túlnyomó többség) ember kitalál egy játékot, amiben minden ember látszólag önmagát játssza (név azonos, de a cím eltérő), de immáron szabályok szerint (amik behatárolják az egyes címek jogait és kötelezettségeit), kell-e JOG SZERINT a tizediknek akarata ellenére játszania, ha nem akar? (az természetesen más, ha ismeri a szabályokat, szerepeket, azok összefüggését és beáll a játékba, és elkezdi az adott szerepet betölteni - jogi létezésünk egy-egy jogviszony)
Ez azért lényeges kérdés, mert nem az a fontos, hogy az állampolgár írhasson alaptörvényt: az a fontos, hogyha a közösség csorbítja a jogait, és egyéb módon is hátrányos a számára, akkor kiléphessen belőle, mintegy abbahagyva a játékot. Mert ekkor azok, akik a játékot, vagy alaptörvényét úgy írták meg, hogy elnyerjék az értékteremtők munkáját, miközben maguk csak újraosztják a javakat, kénytelenek lesznek a játékukat kiegyenlítettebbé tenni, hacsak nem akarnak arra eszmélni, hogy a többiek vagy önmagukat, vagy egymást szórakoztatják.
Az egyenlőségre nagyon jól mutat, hogy te állampolgárként nem vagy JOGosult BTK-ba ütköző cselekményre velem, mint másik állampolgárral szemben. De amint változik a címed, pl. olyan hatósági személy címén teszed, aki élhet az erőszak monopóliumával, az állampolgárként illegális cselekedet immáron legális, nem esik a BTK hatálya alá: szerepeink, címeink nem egyenlők.
De ezek címek amiket ember testesíthet meg, ahogy az állam is életképtelen, kell hozzá emberi "szereplő", aki "eljátssza".
Ha azt állítja valaki / állítjuk, hogy ez a fikció immár a valóság, és elfogadhatatlan az emberek egyenlő joga, játékon kívülésege, akkor azt is állítjuk, hogy a többség/közösség, és annak alkotása/teremtménye hatalmasabb, mint az ember/egyén, méghozzá számbeli fölényére való tekintettel. Ez esetben a jog összeadódik (10 emberes példa): kilencen közösséget alkotnak, a tizedik egyedül. A tizedik azt mondja, nem akar játszani. Ekkor szavazással kijöhet az, hogy a tizedik 9/1 arányban úgy döntött, él a játékra való jogával? Mert ezzel az erővel akkor 9 állampolgár (egyenlő jog) elvihet egy tizediket pl. a közjegyzőhöz, és annak akaratával ellentétes dolgot bejegyeztethet, mind annak akaratát. Képtelenség. Egyébként ezzel az erővel Ádám és Éva űzhette volna ki a Teremtőt a Paradicsomból 2/3-os többséggel, de az, hogy a teremtmény (legyen az jog vagy kötelezettség) fölé kerüljön, nagyobb legyen, mint az / annak a joga, aki azon a szinten van (hierarchia) amin teremtették...
"1.Az Alaptörvényt a Parlament változtathatja meg, tehát közvetlenül az állampolgároknak nincs rá befolyásuk, csak a választott képviselőik által. Ez szerintem is aggályos etikai szempontból."
Ez annál is aggályosabb:
"(2) Országos népszavazás tárgya az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó kérdés lehet."
Magyarán a képviselők által hozott szabály szerint a képviselt nem dönthet úgy, hogy maga gyakorol hatalmat, és közvetlenül dönt.
"b) a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, központi adónemről, illetékről, járulékról, vámról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvény tartalmáról"
Tehát azokról a dolgokról, amik meghatározzák az ország élhetőségét, és megfelelő (monetáris) rendszer alkalmazása esetén kizárható az ilyen mértékű eladósodás, amit a jelen szabályok és intézmények kifejezetten elősegítettek.
"c) az országgyűlési képviselők, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint az európai parlamenti képviselők választásáról szóló törvények tartalmáról;"
Tehát nem a képviselők nem járulnak hozzá pl. olyan, a "nép" érdekét szolgáló törvény népakarat általi megalkotásának, ami őket igazmondáshoz, hű kezeléshez, stb. köti, vagy egyéb módon javíthatna a jelen: a farok csóválja a kutyát helyzeten.
(csak, ha valakit meghatalmazok, akkor jogilag nonszensz, hogy hatalmasabbá váljon ezáltal, mint én, aki a hatalmat adta neki, ergo a nép visszaveheti a hatalmat - más kérdés, hogy erre természetesen azt a szabályt alkották, ami által akár lövethetik a tömeget, hiszen egy olyan esetben már nincs mit veszíteniük)
"i) katonai műveletekben való részvétellel kapcsolatos kérdésről;"
Tehát, ha úgy döntenek a képviselők, hogy az állampolgár be kíván állni a ringbe egy profi nehézsúlyú ellen (ők meg otthonról nézik), akkor az majd beáll, vagy ők büntetik, nevezik árulónak? Vagy a világ másik felén katonáskodtatnak magyar katonákat olyan ügyekben a közpénzekből, amikhez az országnak semmi köze?
Ezek "kissé" túlmutatnak azon, hogy az országgyűlés képviselné vagy épp szolgálná a közt.
"2.Aki nem megy el szavazni, az tettlegesen beleegyezik abba, hogy őt nem fogják képviselni, ergo ilyen szempontból lemond a hatalmáról. "
Aki nem megy el szavazni, az NEM tesz ráutaló magatartást arra, hogy képtelen/alkalmatlan önmaga kormányzására, illetve a közvetlen hatalomgyakorlásra.
De, ha a választás győztese kihirdeti az "uralmát", és a nem szavazók ekkor nem jelzik számára, hogy ők nem mondtak le a hatalomgyakorlás jogáról az ő javukra, akkor a hallgatásuk a ráutaló magatartás, hogy a nevükben is kormányozhat az adott párt.
"Állampolgár közvetlenül különben is csak népszavazás útján gyakorolhatja a politikai hatalmát."
Ez nem igaz / pontosabban, példával: ha te cselekvőképességedet kizáró gyámság alá kerülsz, mert kicseleznek egy, a teljes körű tájékoztatásodat mellőző szerződés elfogadásával (ami által az érvénytelen, ahogy akkor is, ha a hátrányod sokkal nagyobb, mint a másik előnye), majd 4 évente arról van csak jogod dönteni, hogy ki legyen a gyámod: a strici, a szadista, a drogkereskedő, stb., akkor mondhatni, szarban a haza...
válasza:Kérdező! Te alapvetően félreértettél sok mindent. Mindenekelőtt, hogy egy véleményt nem úgy kell olvasni, hogy formális logikával bele tudom-e erőszakolni a saját - idegen - véleményemet. Nem, ez önmagában hamis, sérti az "ártatlanság vélelmét", vagy másképp, a rosszindulat motivál benne. De ha akarom, azt is mondhatom, hamis logika.
Az ember a természet része, mégis, az különbözteti meg tőle, hogy gondolkodik, ezért nem érvényes a "pusztuljon a gyengébb" elve. És nem érvényes a "kanosok" gondolatmenete sem. Az pusztán a hatalommal való visszaélés. Megtehetitek, de ezért súlyos árat fogtok fizetni, mert a közösség nem ti és mi vagyunk, hanem mindannyian.
ha a logika mentén akarsz érvelni, akkor tudnod kell, a logika vastörvényei nem teszik lehetővé a saját érdekeid (nézeteid) szerinti gondolatmenetet. A te "közösséged" hamis, zárt közösség, amely működésképtelen. Igen, lehet a debreceniek pénzéből autópályát (sőt komplett várost) építeni onnan 500 km-re. De még mennyire, hogy lehet, éppen ez a hosszútávú fenntarthatóság lényege. Csak ezek az építők nem állnak le a te logikádnál, mert tudják, hogy lesz holnap is. Amikor Debrecennek lesz szüksége valami nagy dologra, de nincs rá módja. És a soproniak nem feledékenyek, menni fognak kérés nélkül, ez az együttműködés lényege.
Kérdező, a te örökös ellentmondásba botlásod oka egyszerű. Van egy fals elképzelésed. Mindenki más gondolatmenetére rá kívánod húzni. Ha nem megy, ráfogod, hogy hibás, vagy hiányos. Ez a hely nem alkalmas hosszas eszmefuttatások írására, arra ott vannak a különféle, e témával foglakozó filozófiakönyvek. HA érvelni akarsz, kénytelen leszel mások megfogalmazásába beleérteni a le nem írt részeket, mégpedig az ő logikája és nem a tiéd mentén.
Az alaptörvénnyel kapcsolatos polémiád fő problémája, hogy nem ismered a konszenzus fogalmát, és nem érted, hogy minden dolognak van értelmezési tartománya. Az alaptörvény, mint "legfelső jog", a maga nemében isten, mert konszenzussal jött létre. Az a mostani legfőbb hiányossága, minden más már jogszakmai, vagy erkölcsi probléma. A másik dolog, hogy az alkotmány igenis rendelkezik a külföldiek jogairól Magyarország területén. Ha nem tenné, úgy tenne, mintha nem létezne rajta kívül más. De tudja, hogy létezik, hogy ott is van jog és alaptörvény, hogy ott esetleg mások a szokások, éppen ezért e tekintetben "összehangol". Konszenzust teremt, e részben a külfölddel. Európával, Amerikával, és a többiekkel is. Ez időnként nehéz. Nem mindenki akar konszenzust. Ekkor a kérdés nyitva marad. És érvényesül a többségi elv. Jelesül, egy konkrét másik ország esetében a többi környező ország véleménye.
Már csak egy apróság, amely mutatja gondolatmeneted tévedését. A #9 vége felé idézel egy szavazásról szóló véleményt: "2.Aki nem megy el szavazni, ..." és értelmezed tévesen: ráutaló magatartás a képtelenségre. Erről nincs szó, mindössze, aki nem megy el szavazni, nem élt a jogával, akármilyen oknál fogva, ezért a döntést a többiekre hagyta, elfogadva azok véleményét. Ha utólag tiltakozik, akkor egyszerűen nem érti a szavazás folyamatának lényegét, amihez joga ugyan van, de hatása a folyamatokra nem lesz. Hasonlóan hibás az utolsó bekezdésed gondolatmenete. Kifelejted a többieket. Akik figyelnek (ettől közösség) és nem tűrik el a "kicselezést". És a hasonlat rossz is, mert figyelmen kívül hagyja a "közvetlenül" jelentését a hatalomgyakorlás viszonylatában (ami más, mint egyéb viszonylatban, lásd értelmezési tartomány).
Tehát röviden: az alaptörvény a legfelső jog. Ezért a következő tulajdonságokkal kell rendelkeznie (sok más mellett): 1. konszenzussal jött létre, amely előzőleg megállapodott mértékű döntő többséget jelent. Nem mindenkit, mert az működésképtelen. 2. lehet téves, ezért van erre alkalmas szerv, amely meghatározott módon a tévedést orvosolja (ezzel elismerjük az ember tévedéshez való jogát). 3. keretszabály, ami azt jelenti, hogy egy ország minden lényeges működéséhez törvényt rendel, és kijelöli benne a fő célokat és elveket. 4. ugyancsak a tévedéshez való jog miatt szabályozza, hogy miként kell eljárni egy menet közbeni probléma esetén (ki jelezhet kinek, milyen módon, mik a kötelezettségek, stb.)
Tehát az alaptörvény lényege, hogy egy ország minden előforduló folyamatára keretet ad, célokat és elveket fogalmaz meg, beleértve önmaga javíthatóságát is. És még sok mindent, amit részben itt nem lehet leírni, részben egy alkotmányjogász szabatosabban fogalmazna meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!