Pontosan mi a menete egy bírósági tárgyalásnak?

Adott esetnek vegyünk egy alapos gyanúval megtoldott minősített emberölést.

Magát a büntetőeljárást két részre lehet osztani: nyomozati és bíróságra szakaszra. A terhelt (az elkövető) nyomozati szakban vagy a vádirat benyújtása után vádlott, addig csak gyanúsított, ha jogerősen elítélték, akkor meg elítélt.

A rendőrség tudomást szerez az esetről, kimennek a helyszínelők, begyűjtik a bizonyítékokat, stb. Ezalatt őrizetbe veszik, ami 72 óráig tarthat maximum, ennyi idő alatt dönthetik el, hogy a büntetőeljárás során indítványozzák-e az előzetes letartóztatást. Mivel ez szabadságelvonó kényszerintézkedés, csak bíró rendelheti el. Az ilyen tárgyalásokon rendszerint elrendelik az előzetes letartóztatást (bár most pontosan nem emlékszem az ügyészségi statisztikákra). Az előzetes letartóztatás ideje alatt a terhelt bv-intézetben van, az eljárási jogaiban nem korlátozható és a jogerősen elítéltektől elkülönítve van.

A bírósági tárgyalás voltaképpen ekkortól indul. A vádirat megérkezik a bírói tanácshoz (mivel elsőfok, ez egy hivatásos bíróból és két ülnökből áll, persze lehetne 2 bíró + 3 ülnök is, de ezt a nagyon bonyolult ügyeknél vagy sok vádlottas ügyeknél alkalmazzák). Minősített emberölés esetén a megyei törvényszék jár el és a megyei főügyészség képviseli a vádat (akinek a jelenléte kötelező mert ebben az esetben a terhelt fogva van). A tanácselnöknek meg kell vizsgálnia hogy egyébként az ügy áthelyezése indokolt-e (megállapítja a saját hatáskörét), egyesítés vagy elkülönítés lehetséges-e és azt, hogy a vádiratban foglalt cselekmények mi másként minősülhetnek még. (Ez nem nyilvános.) A tanácselnök a vádiratot kiküldi a vádlottnak és a védőjének azzal, hogy 15 napon belül jelöljék meg a védelem bizonyítékait, mivel fognak védekezni. És itt jön egy kis csavar, ugyanis ilyenkor jön az előkészítő ülés, ahol elrendelik az előzetes letartóztatást, de ez mind a vádirat benyújtása előtt, mind utána megtartható. Ezen az ülésen határoznak még sok másról is, minthogy indítványoz-e valaki zárt tárgyalást vagy hogy elrendeljenek valaki számára tanúvédelmet. Továbbá határoznak a tárgyalási napokról, a bizonyítási indítványokról (Magyarországon szereti maga a bíróság beszerezni a bizonyítékait), kiküldik a szükséges idézéseket, értesítik a szakértőket, sértetteket, egyéb érdekelt feleket.

Nos, tárgyalásra kerül sor, ha bizonyítást vesznek fel. (Akad olyan ügy is, amikor az iratokból megállapítható a tényállás, a vádlott lemond a tárgyalásáról vagy a tárgyalást mellőzik.) A tanácselnök felkéri a hallgatóságot a csend és a rend megtartására, rögzítik a megjelentek nevét. A tanúkat egyenként hallgatják ki, aki még nem tett vallomást, annak kinn kell várakoznia, azonban ha végzett, akkor távozhat, nincs arra kötelezve, hogy végig jelen legyen. Az ügyész felolvassa a vádiratot(akinek akkor kötelező a jelenléte, ha a vádlott fogva van vagy 5 évnél súlyosabb szabadságvesztés is kiszabható), a tanácselnök a sértettől megkérdezi, hogy érvényesít-e polgárjogi igényt (például sikkasztás esetén ilyenkor visszakövetelhető a pénz) és az ilyen sértett ha egyébként tanúvallomást is tesz, akkor szintén elhagyja a tárgyalótermet. A tárgyalás során végig jelen kell lennie a tanács tagjainak és a jegyzőkönyvvezetőnek, különben automatikusan érvénytelen az ítélet, amit hoznak.

A tanútól megkérdezik a nevét, születési helyét, foglalkozását, a sértetthez vagy a vádlotthoz fűződő viszonyát és hogy az ügyben valamelyikük javára elfogult-e. Ezeket a kérdéseket akkor is meg kell válaszolnia, ha egyébként a vallomástételt megtagadja (például a vádlott közeli hozzátartozója nem köteles vallomást tenni). A tanúvallomások közül a vádlotté (több vádlott esetén szintén egyszerre csak egy tesz vallomást, a többit kiküldik a teremből) az első, aki szintén megtagadhatja a vallomástételt, és ha így tesz, ezt ellene szóló bizonyítékként nem hozható fel. A tanúkat figyelmeztetni kell az igazmondási kötelezettségükre és a hamis tanúzás jogkövetkezményeire, hogy ezeket érti-e, és a választ jegyzőkönyvezni kell, különben a tanúvallomás nem vehető figyelembe. A kihallgatás során először a tanácselnök kérdez, aztán az ügyész, a védő, a vádlott, a sértett, a magánfél és végül az egyéb érdekelt (ez a sorrend). A tanúvallomások esetében a nyomozás során és a tárgyaláson tett vallomások közti ellentéteket tisztázni kell, ezeket az eltéréseket jegyzőkönyvezik is. Fontos megtudni, hogy a tanú miként szerzett tudomást mindarról, amiről tanúskodik. Ha a tanú nem tesz vallomást, a nyomozati szakban tett vallomását felolvasással teszik a tárgyalás anyagává.

A tanácselnök mutatja be a tárgyi bizonyítékokat (vagy az azokat ábrázoló fényképeket), lehet hogy az elkövetés helyszínén is tartanak ülést, figyelembe veszik az okiratokat, objektív szakvéleményeket, mindent, ami a konkrét tényállás megállapításához szükséges, sok lehetőség van a bizonyításban.

Az ügyész az, aki módosíthatja vagy kiegészítheti a vádat az ülés lezárásáig. Ejtheti is, de azt indokolni is kell, ilyenkor beléphet egy pótmagánvádló az ügybe (rendszerint a sértett jogi képviselője). Ha nincs újabb bizonyítási indítvány, akkor jön a vádbeszéd, a védőbeszéd, a sértetti felszólalások. Ezek félbe nem szakítható beszédek, csak ha a beszélő azzal bűncselekményt valósítana meg, az ügyész nem indítványozhatja a büntetés mértékét. Az utolsó szó joga a vádlotté.

A bíróság tanácsülésen hozza meg az ítéletét, szavazattöbbséggel. Először mindig a fiatalabb szavaz a bűnösség kérdésében, az utolsó szavazatot az elnök adja le. A határozat rendelkező részét nyomban írásba kell foglalni és alá kell írni és azonnal kihirdetni (zárt tárgyalásnál csak a rendelkező részt, az indokolás újra zárt ülésen történik). Bonyolult ügyeknél 8 vagy 15 napra elnapolható a határozathozatal. Ítélet csak felmentő vagy marasztaló lehet, egyéb esetekben végzést hoz a bíróság (ilyenre akkor kerül sor, ha a vádlott időközben meghalt, ejtették a vádakat, a cselekményt már elbírálták vagy a vádlottat korábban már elítélték más néven). Magának az ítéletnek az indoklással ellátott írásba foglalására egyébként 30, kivételesen 60 napjuk van.

Ezután jogorvoslati kérelmeket lehet beterjeszteni (fellebbezés), ügyész, pótmagánvádló, magánfél, vádlott és védő sorrendben. Ők a teljes ítélet ellen is fellebbezhetnek, mások csak a rájuk vonatkozó rendelkezései ellen, ezt be lehet terjeszteni azonnal, 3 nappal később, azok pedig, akik csak írásban kapják meg az ítéletet 8 napon belül.

Nos, ha van fellebbezés, akkor az ítélet nem jogerős. Mivel törvényszéki ügyről beszéltem, a másodfokú bíróság az ítélőtábla lesz (ebből összesen 5 darab van Magyarországon: Budapest, Debrecen, Szeged, Pécs és Győr). Bejelentett fellebbezés esetén még az elsőfokú bíróság határoz arról, hogy a korábbi kényszerintézkedést (itt előzetes letartóztatás) fenntartja-e, ezután rekesztik be az elsőfokú tárgyalást.

A másodfokú eljárásban nem vesznek részt ülnökök, csak hivatásos bíróból álló tanács jár el, rendszerint 3 taggal, bonyolult ügyeknél 5 tagból áll. A másodfokú eljárásban nincs bizonyítás, csakis akkor, ha olyan bizonyíték merül fel, ami alapjaiban változtathatja meg az ítéletet (lényegesen enyhébb büntetés vagy felmentés illetőleg elítélés vagy súlyosabb büntetés indokolt). Itt az egész eljárást felülvizsgálják és a másodfokú eljárásban érvényesül a súlyosítási tilalom: ennek értelmében csak akkor lehet a vádlottal szemben súlyosabb büntetést kiszabni vagy bűnösségét megállapítani, ha az ügyész a vádlott terhére fellebbezett. Másodfokon hatályon kívül helyezhetik az ítéletet és új eljárásra utasíthatnak, megváltoztathatják az ítéletet vagy helybenhagyhatják (illetőleg el is lehet utasítani a fellebbezést). A másodfokú határozat jogerős, ha a bűnösség kérdésében megegyezik mindkét vélemény, harmadfokú eljárásra akkor kerül sor, ha a vádlottat először felmentették és másodfokon elítélték vagy fordítva. Ebben az esetben a harmadfokú bíróság a Kúria lenne.

Ez a harmadfokú fellebbezés csak annyiban függeszti fel az ítélet jogerejét, amennyiben a fellebbezés függőben van, a harmadfokú bíróság ugyanolyan határozatokat hozhat, mint a másodfokú bíróság. A harmadfokú eljárásban a bizonyítás teljesen kizárt.

Arra, hogy utána mi történik, pontosan hogyan zajlik a végrehajtása a szabadságvesztésnek, mikor vonul be, stb. már nem tudok válaszolni.

"Az ügyész felolvassa a vádiratot(akinek akkor kötelező a jelenléte, ha a vádlott fogva van vagy 5 évnél súlyosabb szabadságvesztés is kiszabható)"

itt valami nem stimmel. én még magánvádas idézéseknél is láttam olyat, hogy kötelező a vádlott megjelenése, mert különben így-úgy elővezetés stb ...

most akkor melyik az igaz?