Magánbeszélgetés jogtalan rögzítéséért milyen büntetésre kell számítsak, milyen revansra számíthatok? (ha érdekel, kérlek VÉGIG olvasd el)

Önkéntesként, majd közfoglalkoztatottként dolgoztam össz. majdnem egy évet egy kisebbségvédelmi egyesületnél. Előző héten járt le a legutóbbi hosszabbításom, s bár ismét próbáltak befűzni, nem hosszabbítottam.

Az előző 6-9 hónapban egyre fokozatosabban már nagyon elmérgesedett a viszony a sima ill. kult. közfog.-ként alkalmazottak és a főnök (egyéni vállalkozó) ill. az őt manipuláló projektkoordinátor között:

Engem, majd más kollégámat is rendszeresen térítetlenül túlóráztattak - volt rá alkalom, hogy 15 órát voltam benn, másnál volt, hogy hétvégén vagy ünnepnapon hívták be, de ezzel arányosan csak részben, vagy esetleg egyáltalán nem adtak szünetet, s a beleszólásunk nélkül; Egyre rendszeresebben otthoni munkára "köteleztek", felbújtásokat, széthúzásokat csináltak köztünk (kollégák között), szembeötlően figyelmen kívül hagyták a munkaköri leírást, stb-stb.....

Voltak kollégák, akik elmentek, amint csak tudtak, voltak, akik inkább felbontották a szerződést, vagy szervezetten egyik napról a másikra leléptek (pl. kapcsolatok megszakítása, telefonszám csere, stb.) Persze ezek helyett mindig befűzött a főnök máshonnét embereket fals ígéretekkel és kerítéssel, volt, hogy szervezetten (rokonai általi befűzéssel). És volt/van sajnos, aki nem tudott, vagy nem mert elmenni, többek között mindenkivel elhitette a főnök, aki már aláírta a szerződést, hogy ennél jobbat úgy sem talál, vagy ép burkoltan fenyegette jogilag és/vagy lelkileg (többnyire az utóbbi).

Emellett persze mindig voltak engedmények, pont annyi, hogy ne merjünk/akarjunk felszólalni vagy tenni a helyzet ellen, de ezek nem voltak arányosak a jogtalan s szerződésen kívüli követelésekkel/követelményekkel, s ebben nem volt beleszólásunk, hogy akarjuk-e vagy sem.

Év elején voltak olyan projektjeink, ahol óhatatlanul is egyeztetések/szervezések céljából megbeszéléseket tartottunk. Az egyik ilyen alkalomnak a végét nem vártam ki, mert aznap fontos volt suliba mennem - kezdetben meg lett ígérve, hogy mindig mehetek suliba (levelezős tagozat), ez heti 2 munkanapon lógott bele 1 órával a munkaidőmbe, de december és március között sokszor mégse engedtek el, s helyette estig benntartottak csomó, a munkakörömön kívüli dologgal.

Mivel én írtam akkortájt az belső megbeszélések jegyzőkönyveit - annak ellenére, hogy fokozott nehézségeim voltak a kézírással, amit általában észre is szoktak venni -, ezért elindítottam egy diktafonfelvételt - ezt mindenki akkor látta, tudta -, erről szóltam is, majd kértem, hogy a végén majd állítsák le és mentsék a felvételt, hogy majd később leírjam róla a feladatkiosztásokat és egyeztetéseket, és elmentem.

Másnap a főnök egyből kezembe adta a diktafont és mondta, hogy úgysem fontos végighallgassam, nem maradtam le lényeges dolgokról, stb-stb. Nekem ez azért kicsit feltűnő volt és végighallgattam a felvételt. Ennek a végén érthetően hallani, ahogy a - már akkor ott furkálódó, aki akkor egyébként még más egyesülethez volt bejelentve közfogisként, s az (is) fizette - projektkoordinátorral együtt az egyik kollégám szintén közfoglalkoztatottként ott felvett 17 éves lányának magánéletét érintő dolgokba akarnának belenyúlni. A diktafont erre rá 2 percre észreveszik, s leállítják, de ugye a hangfelvételt nem tudták törölni, s bár így tényszerűen nincs bizonyítható dolog a felvételen, az egyértelműen megállapítható az elhangzottakból, hogy a főnöknek s a hajcsáraként működő projektkoordinátornak érdekében állna a lány és az önkéntesként akkor még ott dolgozó élettársának párkapcsolatának újbóli szétválasztása, miáltal így külön-külön magánszemélyként kevésbé határozottan mernek fellépni érdekeik ügyében, s párkapcsolati magánélet hiányában a tapasztaltak szerint jóval készségesebbek lennének.

Bár érthetően s természetesen eléggé felháborított amibe így belehallottam, nem beszéltem róla az érintett kollégámnak se (akinek mint írtam, a lányáról s annak ott önkéntes barátjáról volt szó). Ugyanakkor mivel a jegyzőkönyvet is a projektszervezési körülményeknek megfelelően szükséges volt rögzítenem, elkezdtem legépelni az egy órás NYILVÁNOS megbeszélést, s ezért megmaradt a felvétel.

A közelmúltban, az utolsó napokon mielőtt a szerződés szerint elmentem volna, az ottani körülményekről felháborodva s megtörve többször is panaszkodtunk egymásnak a kollégáknak. A pénzügyes kolléga az én példámra szintén tervbe vette, hogy Ő szó nélkül fog lelépni - bár én nem így tettem, mégis megpróbálkoztak azzal, hogy a tudtomon kívül további egy hónap hosszabbítást jelentettek le a munkaügyi központnak, s amikor nem voltam hajlandó aláírni, lelkiismeretfurdalást próbált a főnök bennem kelteni -, s ugyanakkor a kollégám, akit érintett a fentebb kifejtett diktafonon elkapott magánbeszélgetés, szintén próbált titokban munkahelyet keresni. Ekkor az egyik négyszemközt vele folytatott beszélgetésem során említettem neki a három hónappal azelőtt rögzített kompromittáló felvételt.

Akkor már nagyon erős vívódásokkal küzdött, s ebből fakadó kiábrándultságában határozottan (bár ez egyáltalán nem értendő agresszíven) megkért, hogy próbáljam meg visszakeresni a felvételt. S mivel ugyebár a felvétel még meg volt őrizve, így kivágtam belőle a kompromittáló részletet, s a részlettel és a teljes, eredeti módosítatlan felvétellel együtt egy borítékban személyesen átadtam neki egy microSD kártyán.

Bár a felvételt senki másnak nem mutattam meg, nyilvánosan nem publikáltam s a pénzügyes (másik, nem érintett) kolléga csak hallomásból tudott a dologról, s először Ő javasolta, hogy az érintett kollégának adjam oda a felvételt hogy a lánya is halhassa, s ennek hatására ha akar, mondjon fel, a tegnapi napon az önkéntesként jó ideje ott dolgozó szerverkarbantartó, akit a barátomként ismerek, FaceBook-on üzenetet írt, amiből egyértelműen írja, hogy tud a felvételről, bár az a hiányos mondataiból nem vehető ki tisztán, hogy tudja-e, hogy a felvételt érintő kollégámnak én adtam át a felvételt.

Azt nem tudhatom, hogy honnét tudta meg, avagy honnét tudódott ki a felvétel - TALÁN vagy a pénzügyes kolléga, aki erről még tudott, kétfelé hajlott és (szvsz. a bizalmunkba férkőzéshez s a főnök és társának rendszeres elítéléséhez képest aljas módon) feldobott minket, vagy az érintett kolléga lánya kezelte hanyagul a felvételt és/vagy a benne hallott információkat.

Részint én is sajnálom az esetet, akármennyire is mostoha és manipulatív volt az egyesület vezetője, s én akármennyire is felebaráti igazságfeltáró szándékkal ill. érdekvédelemből jártam el, jogilag, a polgári törvények alapján én vagyok elítélhető.

A helyzeten utólag mégkevésbé tudok változtatni, így most azt kell felmérjem, hogy mikkel kell szembenézzek!

Az önkéntes társam bármennyire is a barátomnak tartott , labilis s érzelmileg heves ember, s a főnök korábbi manipulációi által elkötelezetten pártfogolja az egyesület "főembereit" (pl. a főnök, politikai ismerősei, kegyeltjei, kisebbségvédelmi politikai vezetői, stb.), így arra kell számítsak - s ezt írja is -, hogy feljelentést fog tenni.

Bár Ő lehet, hogy ellenségének fog tekinteni, meglátásom szerint manipulálva van, így barátként való feljelentését semennyire nem tudom a vétségeként tekinteni ='(

Valószínűleg milyen eljárásra és büntetésre kell számítsak?

Gondolok itt elsősorban a következőkre:

- milyen nagyságrendű pénzbüntetésre kell számítsak ; ilyen precedensekben megadják-e a lehetőséget, hogy a pénzbüntetést közmunkával ledolgozzam

- milyen vétségbe/vétségekbe, törvénysértésbe/-sértésekbe sorolható(ak) az általam közvetlenül/közvetetten elkövetett tényezők

- kereshető-e olyan pont, ami számomra az átlagos visszaélési precedensekkel szemben enyhítő körülménynek számít (pl. szándékosság helyett gondatlanság, stb.)

- személyes dolgokkal (azaz a hangfelvétellel) való visszaélés, avagy a felállítható vétségek esetén milyen időre veszik el az erkölcsi bizonyítványt, a vétség nagyságrendje megengedi-e az erkölcsi bizonyítvány későbbi tiszta kiadását; Ha igen, kb. hány évre kell számítsak

- hány hónap/év szabadságvesztésre számíthatok a megállapítható vétségek (jelenleg "valószínűsíthető") fajsúlyának függvényében? börtön, vagy fegyház a valószínűbb? van-e bármi reális esély felfüggesztésért való fellebbezésre

- OKJ-s tanfolyamot végzek, a záróvizsgák alig egy hónap múlva kezdődnek. Ha az illető pár napon belül ismeretlen tettes ellen való feljelentést tesz, elhúzható-e az eljárás bármivel is addig, hogy a vizsgákat letegyem, vagy már gyanúsítottként is előbb felfüggesztik a tanulmányaimat.

Lehet, hogy esetleg vannak a kérdéseim között értelmetlenek, rosszul megfogalmazottak, vagy szakmailag esetlenek; De eddig semmilyen jogi konfliktusban, szabálysértésben, vétségben nem volt részem, s ezekben szakmailag egyáltalán nem vagyok - sajnos még alapműveltség szintjén sem - jártas.

Szüleimmel élek együtt, 23 éves vagyok - tehát felnőttkorú. Legmagasabb kvalifikációm érettségi, matekból s infóból emelt, de emellett papíron semmilyen szakmám vagy képesítésem sincs. Egyetemre jártam, de (még) nem fejeztem be, az OKJ miatt egy évre passziváltam a jogviszonyom. A jelenleg szóban forgó munkaviszonyom volt az első, közfogisként végig nettő 51.000 HUF bérrel, papíron 8 órában (mint említettem gyakorlatban ritkábban 5-6 óra tényleges munkavégzéssel, gyakrabban átlag 12 órában); azelőtt pár hétig volt egyszer diákmunkám még egyetem alatt.

Ha bárki bármit tudna mondani az ügyben ismert precedensek, tapasztalatok, vagy jogismertség alapján, nagyon szépen kérem, segítsen!

Ezenfelül köszönöm annak, aki odafigyelve végigolvasott!