A testvérem gyámság alá akarja helyeztetni apánkat. Megteheti a beleegyezésem nélkül? Apánk velem él.

Ahhoz nem szükséges a te hozzájárulásod, hogy ő megindítsa az eljárást a gyámhivatalnál.

Viszont ez nem olyan egyszerű.

A beadványban le kell írnia, hogy miért látja indokoltnak a gondnokság alá helyezést. Az iroda ilyenkor környezettanulmányt végez, orvosi szakvéleményeket kér be stb. Ezek alapján döntik el, hogy megindítják-e a pert a bíróságon.

Tehát előfordulhat, hogy meg se indítják. (Nem írtál bővebb infót, hogy mi a helyzet apukáddal, így tippelni sem tudok.)

Ha viszont indokoltnak látják, akkor benyújtják a keresetlevelet, itt is két lehetőség van: cselekvőképességet kizáró és cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést lehet kérni.

A bíróság igazságügyi orvosszakértőt rendel ki, aki megvizsgálja az orvosi papírokat, plusz az érintett személyt is (beszélgetésből pl. kiderül, mennyire tájékozott valaki, milyen szellemi állapotban van, képes-e az ügyei vitelére önállóan stb.)

Plusz természetesen a perben az alperesnek is kell védőügyvéd, aki evidensen a kereset elutasítását fogja kérni.

A bíróság a szakértői vélemény és egyebek alapján dönt. - A döntés ellen persze lehet fellebbezni, másodfokon új szakértői véleményt kérni stb. Szóval jó pár évig elhúzódik egy ilyen ügy.

És ami még fontos lehet: gondnokot első körben a családból keresnek; tehát ha van önként jelentkező, aki elvállalja, akkor ő lesz a gondnok. Családtag (vagy esetleg ismerős) jelentkező hiányában hivatalos gondnokot szoktak kirendelni.

Szívesen, és most megint részletes leszek. :D

Sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy. :(

De amúgy pusztán az alkoholizmus miatt nem szoktak gyámság alá helyezni senkit. Max. akkor, ha már nem tudja fenntartani magát (rezsielmaradások, eladósodás stb.), mivel akkor már világos, hogy képtelen a saját ügyei vitelére, a saját életének a menedzselésére.

Otthonba bekerülni meg évek... Szóval a gondokság alá helyezési per is hosszú, meg még a várakozási idő is, szóval ebből nem egyhamar lenne valami. De még egyszer: ilyen "könnyebb" esetekben nem valószínű, hogy bármit is tenne a gyámügy. Ha minden alkoholistát gondnokság alá helyeznének, akkor ma Magyarországon kb. 800 ezer ügyet kellene nagy hirtelen elindítani...

Szerintem ha nem olyan vészes a helyzet (és gondolom, nem az, hiszen akkor te is egyetértenél a tesóddal), szóval akkor azért meg lehet tenni néhány lépést, hogy javuljon... Apád persze jól érzi így magát, gondolom, és nem is ismeri be, hogy függő - addig meg azt sem fogja fel, hogy segítségre van szüksége. És hiába vannak csoportok (pl. az Anonim Alkoholisták) meg bentfekvős rehab intézmények (állami és privát is), mindenhol csak akkor fogadják az alkoholbetegeket, ha saját önszántukból jelentkeznek. (Jó, persze lehet egy kis ráhatás, pl. AA-gyűlésre elkísérni, vagy a Honvédban van a Támasz segítő szolgálat, ott ambuláns összejövetelek is vannak. - De a szakemberek is ismerik azt a jelenséget, amikor csak a család szeretné, ha a "berángatott" beteg meggyógyulna, viszont az alkesz meg köszöni, jól van, és csak azért adta be a derekát, hogy ne nyúzzák tovább ezzel, aztán az első alkalom után közli, hogy "ez hülyeség, semmit nem ér", "hülye az orvos, amúgy is milyen kövér/sovány/magas/alacsony már", szóval bármit, ami szerinte releváns kifogás (pedig nem az); és utána hónapokig ez lesz az érve bármiféle további kezelési lehetőség ellen...

Tehát akkor működik a dolog, ha ő maga belátja, hogy a jelenlegi állapot nem fenntartható; és mivel önerőből nem tud változtatni, külső segítség kell.

Ehhez az állapothoz viszont az is szükséges, hogy te és a családod SEMMIBEN ne támogassátok, ami az alkoholhoz kötődik. Ez most kemény lesz, de ha te kifizeted a háromszoros áron hozatott piát apád haverjainak, akkor ezzel támogatod őt; ha kifizeted helyette a kocsmában vagy az italboltban felhalmozott hitelt, azzal is támogatod; ha megadod az általa kölcsön kért pénzt valamelyik cimborájának, azzal is támogatod... Ha mindezeket ő a saját pénzéből fizeti, akkor mondhatnád, hogy ez így okés. De nem biztos; mert ha a pia miatt neki másra már nem (vagy alig) marad pénze, ezért te fizeted a rezsit, meg az ő kajáját satöbbijét, akkor megintcsak ott vagyunk, hogy tulajdonképpen az alkoholizmusát támogatod. :(

Szóval első körben én azt javaslom, hogy bármilyen kemény is, de ezeket a pénzügyi dolgokat rendezzétek: nincs többé helyette fizetés. Ha elissza a pénzét, akkor utána éhezzen... (Jó, persze ne hagyd éhen halni, de érezze, hogy nincs luxus tovább, max. vajas kenyeret vagy ilyesmit kaphat. És minden egyes alkalommal éreztesd vele, hogy már megint szívességet tettél neki, akár ki is mondhatod... Többféle reakcióra lehet számítani, legrosszabb esetben "ellentámadásba" megy át, de nyugodt, normál hangerejű beszéddel gyorsan le kell zárni a vitát; normál esetben csak morogni fog, meg megpróbálja sajnáltatni magát (és jönnek az érzelmi manipulációk, hogy "bezzeg én mit tettem érted, amikor kicsi voltál", meg "az én házamban élsz, blablabla", meg "hogy lehet így bánni a saját apáddal" stb. Optimális esetben pedig erősödni fog a lelkiismeret-furdalása, ill. fokozatosan rá fog jönni, hogy vége az eddigi kényelmes, felelőtlen életvitelnek, és kénytelen lesz lépni. Persze ilyenkor jönnek a fogadkozások, hogy majd kevesebbet iszik jövő hónaptól, vagy majd akkortól, ha túllesz a mostani stresszes helyzeten (ne dőlj be, nekik mindig minden helyzet stresszes, és mindig találnak ürügyet az ivászatra; és a "jövő hónap" is mindig a következő hónap marad - ha meg egy-két napig tartják is magukat, olyan elvonási tüneteik lehetnek, hogy tényleg nem bírják ki pia nélkül). De ezen a folyamaton át kell mennie, hogy ráébredjen, hogy egyedül nem megy...

Plusz vezess be kötelező érvényű szabályokat: pl. fürdés minden nap, ruhák tisztán tartása stb. Ez kemény meccs lesz valószínűleg, de ha elég kitartó vagy, akkor te fogsz nyerni.

És végül, ajánlom figyelmedbe az alábbi oldalt; nagyon sok hasznos tanácsot kaphatsz, ha feliratkozol a levélsorozatra (háromnaponként küldik őket, teljesen ingyen); és volt alkoholisták történeteit is olvashatod (eleve a honlap tulajdonosának a férje is az volt).

Szóval ezen az oldalon tudsz feliratkozni:

[link]

És itt van a főoldal, sok olvasnivalóval:

[link]

ON: sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy :( Remélem, rendbe jönnek a dolgaid!

OFF: gyönyörű a válasz a kérdésre! :D igazából gratulálni is jöttem, mert nagyon tetszett a kimerítő segítőkészség (már ha létezik ilyen szókapcsolat xD), ráadásul az is látszik, hogy nem csak légből kapott dolgokat írsz. Érthető, érdekes (furán hangozhat, de tényleg érdekesnek találtam ahogyan kifejtette/d/ a választ) és látszik, hogy értesz hozzá. Szóval GRATULÁLOK! :D Egyébként azért is akartam ezt feltétlenül leírni, mert manapság GYK-n sokszor látni, hogy nemigen válaszolnak érdemben a kérdésre.

ON: Kívánok még egyszer minden jót mindkettőtöknek! :)

Köszi. :)

Nagyon régen voltam rokon gondnoka (nagybátyámé, agyvérzése után engem kérdezett meg a gyámügy, mivel a gyerekeivel nem tartották a kapcsolatot, más "jelölt" meg nem volt a családban); meg azóta egyéb okból is van valamennyi rálátásom erre a területre, innen a "tudás".

Az alkoholizmussal kapcsolatban pedig a fent linkelt honlapról szedtem össze én is a sok "okosságot", meg az említett levelekből, illetve saját tapasztalatból is; mivel sajnos az akkori párom néha nagyon túlzásba vitte az ivászatot, és próbáltam kiutat találni. (Ő nem az a tipikus alkoholista, megismerkedésünk után egy bő évig egyszer sem láttam inni; aztán jött egy ilyen időszak, amikor pár napig sokat ivott, utána megint hetekig, hónapokig semmit. Ennek ellenére ezekkel a több napos ivászatokkal mindig adósságba verte magát, mert rengeteget ivott, és "minőségi italokat"; meg hát ez amúgy sem okés.)

Kétszer volt a helyi AA-csoportban (elsőre én kísértem el), ill. egyszer voltunk a Támasznál is, ott egy nagyon jó fej doktornő volt, kb. ránézésre levette, hogy "az én kedvemért" mentünk el, de a párom el is mondta, hogy csak azért adta be a derekát, mert ellenkező esetben szakítanék vele... :D

De persze mindkét hely ellen megvoltak a kifogásai, az AA-nál az, hogy tulajdonképpen neki nem ugyanaz a problémája, mint a többieknek (akik ugye akár éveken át ittak előtte - nem semmi történeteket meséltek amúgy, hogy ki hogyan próbálta titkolni évekig a családja előtt, hova dugdosták az üvegeket stb.; meg az egyik férfi csutka részegen aláírt egy kétmilliós szerződést, amit aztán fizethetett évekig...); a Támasznál meg az, hogy "óóó, ott milyen súlyos esetek vannak (tényleg voltak, volt drogosok is), ő sehol sincs hozzájuk képest, így semmi keresnivalója nincs ott", meg "messze van, és a munkahelyéről se tudna elkéretszkedni minden héten egyszer", meg "a doktornő sem szimpatikus"... :D

Pedig szerintem tök jó sztorikat meséltek a többiek, érdemes lett volna többször is elmenni.

És persze mindig ment az ígérgetés, hogy "ez a nap az utolsó", aztán ezt rengetegszer megszegte, másnap reggel valami kifogást találva, hogy miért is "kell" még aznap innia ("de most már tényleg csak ma, holnap már nem, tutibiztosszázszázalék", ahhaaaa....) Tulajdonképpen az esetek többségében addig ivott, amíg tudott rá pénzt szerezni bárhonnan is, ha már a sajátja elfogyott; nem egyszer még engem is levett, pl. egyik este azzal, hogy még egy üveg x meg y ital kellene már csak, és az lesz az utolsó, másnaptól józan életet fog élni; ezt volt, amikor betartotta, de olyan is volt, hogy az utolsó sörbe már csak belekortyolt, a többit kiöntötte, mert már nem bírta, de aztán másnap reggel újrakezdte... De legombolta az anyját is, meg a kollégáit is nem egyszer...

De aztán szerencsére megint - tehát már nem először - magától abbahagyta ezeket a kilengéseket, tavaly augusztus elején ivott utoljára ilyen módon. (Úgy tudom, kb. havonta egy dobozos sört vagy hasonlót szokott meginni; az biztos, hogy részeg azóta nem volt, és ilyen többnapos ivászat főleg nem volt neki, arról tudnék.)

Egyébként a rokonságban van ún. "szociális ivó"-ból lett alkoholista is; ő nem veri magát adósságba, meg nem tajtrészeg minden nap, de akárhányszor találkozunk, mindig érezni rajta a piaszagot. Vagy húsz éve biztos iszik, ha nem több, de rendesen dolgozott a munkahelyén és otthon is mos-főz-takarít-stb. (pedig férfi); ad magára (öltözködés stb.), szóval ilyen szempontból nem nagy gáz. De úgy két évvel ezelőtt kórházba került gyomorvérzéssel, és megmondták neki, hogy hagyja abba. Akkor pár hónapig nem ivott, mert meg volt ijedve, de aztán újrakezdte. :(

A gyerekei már rég kirepültek, nem tudnak rá hatni, a felesége sem tudott, míg élt; van egy nője, nem élnek együtt, de az is iszik, szóval reménytelen helyzet.

Szóval kemény dolgok ezek, és az alkeszek "ravaszak", bármit ki tudnak találni és meg tudnak tenni a piáért, és nem sokan tudnak kijönni ebből. De azért hátha a kérdezőnél legalább javul a helyzet valamennyire... :)

Valóban remek, összeszedett és alapos a válasz, öröm volt olvasni de ez azért nem egészen így van:

"a perben az alperesnek is kell védőügyvéd, aki evidensen a kereset elutasítását fogja kérni."

Az efféle perben nincs védőügyvéd, mert az csak büntetőügyben létezik, itt max. jogi képviselőről beszélhetünk.

A másik, hogy a jogi képviselő, ha lelkiismeretes, akkor newm evidenciaként kezeli az elutasítást, hiszen azért a gondnokság alá helyezés nem büntetés, hanem a gondnokolt érdekében történő intézkedés, és ha a jogi képviselő úgy látja, hogy szükség van erre, akkor nyilván nem fog a megbízója érdekei ellenére tenni.

Oké, akkor "jogi képviselő", de az átlag embernek úgyis csak "ügyvéd". :D

A védőügyvéd meg tényleg csak büntipereknél van, rosszul írtam.

A lelkiismeretességről inkább nem írok hosszú véleményt, mert nagyon negatív lenne. Persze biztos vannak kivételek, de én még nem találkoztam olyan ügyvéddel, akinek nem a pénz számított volna, és hogy az ügyfele nyerjen "bármi áron". - Olyanról viszont már hallottam, akinek a bíróság előtti megszólalása "kirendelt jogi képviselőként" (pont gyámsági ügyben) kimerült annyiban, hogy "elolvastam a valamilyen beadványt, és kérem a nem-tudom-milyen díjam megállapítását"... (Nem tudom a pontos nevüket, így már félek leírni bármit is. :P)