Ti mit gondoltok a hajléktalanok, most törvénybe lépő szankcionálásáról?

Pénzbírság hülyeség. Mi a frászból fizetné ki?

Nem vagyok semmilyen pártnak a tagja.

Soha nem tudhatjuk mit hoz a sors. Amit nem irányítunk magunknak. Sok a külső körülmény ami bármely állapothoz segít.

Hajléktalan leszel, bármi okból.

Szállókon hogy lehetne megoldani ne lopják meg egymást? Testi fenyítés se legyen?

Nem tudom.

De azt se szabad hagyni hogy megfaggyon.

Nem tudom hogyha felvennék Őket olyan helyre ahol van munkás szálló, És saját méretű 2 váltás ruha, több váltásnyi fehérneműt adnának neki elfogadná - e.

És persze már is van ruhája. Nem jár büdösen. Bejár dolgozni.

Aki frissen kerül ebbe a helyzetbe, könnyebb neki. Talán.

De akik már évek óta így kell éljenek, nehezen szoknák meg.

Talán ez lehetne az első lépés, utóbbiaknak. És persze valami foglalkoztatóba dolgoznának. Vissza illeszkedés miat.

Halvány gőzünk sincs arról ki miért került oda, az utcára.

Könnyen írunk a lakásból.

Gyanítom válás, közös lakás elhagyása miatt kerül oda. Vagy az utcán találja magát. Adósság miatt.

Itt a közös lakásba maradt félnek is van felelősége, szerintem.

Főleg ha család apának kell mennie.

Mert a kiskorú közös gyerekünkre nem lesz így tartásdíj.

Nem lesz kapcsolata az apjával.

( ezt egy számító hozzáállásnak is lehetne értelmezni )

Az hogy ki miért vált el, azt nem kellene hogy a gyerekei érezzék. Pl azzal hogy apádat hajléktlanná teszem....

Az öltönyös munka helye után koszos a ruhája stb. Nem lesz munkája.

Azt hiszem sokkal tágabb ez a probléma mint az hogy benyomják egy ilyen szállóra. És boldogulj ahogy tudsz.

Szerintem nem " kilátástalanság, elkeseredettség".

A szenvedélybetegségek oka a személyiségben keresendő. Mindig is voltak, mindig is lesznek, a probléma csak az, hogy mára vagy manapság a nagy individualizmus és a szabadosság -a műliberalizmus- fegyvernek használja a mindenféle személyiségzavarokat.

És ebben rokon a szocializmus szemléletével, mert ott meg valami olyasmit mondtak, hogy nem lehet az embereket akaratuk ellenére "boldogítani"; vagy valami ilyesmit.

Most meg azt mondják a műliberálisok, hogy nem szabad akaratuk ellenére segíteni, javítani a szenvedélybetegeken, mert azzal az önrombolás szabadságát vesszük el tőlük. A lassú öngyilkosság joga mindenkit megillet szerintük.