Miért rosszabb a kétkamarás parlament, mint az egykamarás?

3# az USA-ban például a Képviselőház tagjait 2 évente választják, minden páros évben és 2 éves mandátumra. A képviselők számát a lakosság aránya szabja meg. Ugyanakkor a szenátus tagjait 6 évre választják, viszont 2 éves csúszásban. Tehát 2 évente választják a szenátorok harmadát, 6 évre és minden államban 2 szenátort választanak.

Ezáltal jelenleg a Képviselőház 435 képviselőből áll, míg a szenátusban 100 szenátor ülésezik.

5# viszont ez esetben egyetértünk abban, hogy tényleg felesleges a két kamara. Nem arra van szükség, hogy az egyik kamara papíron felügyeli a másikat, gyakorlatilag pedig bólogat.

Ennél még akár a Magyar Királyságban lévő rendszer is jobb volt. Az első világháború után felállított felsőház tagjai közé egyrészt méltóság vagy hivatal alapján lehetett bekerülni. Ide sorolhatók a főbb vallásfelekezetek képviselői: az összes katolikus püspök, a szerzetesrendek főnökei, a református, lutheránus, unitárius egyházak vezetői, a budai görögkeleti püspök és az izraelita hitközségek által választott két rabbi (összesen 32 személy), továbbá a koronaőrök, a zászlósurak, a főbb bíróságok vezetői, a Nemzeti Bank elnöke és a hadsereg főparancsnoka (1927-ben 13 fő). A következő főbb kategóriát a választott tagok alkották. Így biztosították intézményes formában, erős korlátok között az arisztokrácia képviseletét. A főrendi arisztokrata családok meghatározott számú tagot küldhettek a felsőházba: mindig feleannyit, mint a törvényhatóságok (1927-ben 38 főt). Esetükben a tagság további feltétele az évi kétezer pengő egyenes föld-, illetve házadó volt.

A régiók és a helyi elitek nagyobb fokú részvételének biztosítására a városi és vármegyei törvényhatóságok is küldtek tagokat a felsőházba, annak arányában, mint amennyi képviselőt az illető törvényhatóság a képviselőházba küldött (76 személy). Őket minden esetben a közgyűlés választotta meg. Ezen felül képviselethez jutott többek között a Magyar Tudományos Akadémia, az egyetemek és főiskolák, a közjegyzői, mérnöki, ügyvédi, valamint a mezőgazdasági, a kereskedelmi és iparkamarák (38 fő).

A korrekció miatt az államfő maximum 40 főt küldhetett a Felsőházba. Ezáltal lehetett korrigálni a különböző érdekcsoportok egymáshoz viszonyított súlyát, egyes – gazdasági szempontból fontos, de a fenti kategóriából kimaradt – intézményeket képviselethez juttatni.

A ház 230-240 tagot számlált és 35 évnél idősebb emberek indulhattak a választáson, ahová 10 évre szólt a mandátumuk.

A túloldalon az Alsóház volt, ahol kisnemesek, polgári képviselők és egyéb küldöttek foglaltak helyet.