3D modellezést meglehet tanulni?

Csak átpörgettem a videót, de meg. Ez a szint még messze nem üti ki a plafont. Érdemes lett volna egy saját próbálkozásodat is bemutatnod, ennyiből ugyanis egyáltalán nem megítélhető a probléma lényege. A modellek elkészítése nyilván a szoftver használatának a függvénye, tehát nem játszik. A kompozíció elképzelésében és összerakásában segíthet, ha sokat (és főleg tudatosan) fényképezel, rajzolsz. A többi – legalábbis a videóban – egy kis fénybeállítás meg némi köd.

Javaslom, hogy mutass néhány képet a saját munkásságodból, illetve valahova (pl. Google Drive) rakd fel egy modelledet valami általánosabban használható formátumban (pl. OBJ, 3DS), hogy kipróbálhassuk, mire megyünk vele.

@#2:

Igazad van, ezt a részét annyira magától értetődőnek vettem, hogy eszembe sem jutott, pedig lehet, hogy Kérdező pont erről beszél. Remélem, kapunk valamit, amiből kiderül.

A képek alapján én nem látom hogy bármi gond lenne a modelljeiddel, annyi hogy stilizált, nem realisztikus, de ez csak ízlés dolga. Azt javaslom, hogy első körben ne egy egész járművet csinálj, csak egy részét, de azt annyira részletesen amit már megfelelőnek tartasz(már ha jól értem hogy az a problémád hogy túl egyszerűek a modelljeid). Pl a repülő motorját, vagy akár csak a kerekét(a szerkezettel/csavarokkal együtt ami tartja), így nem tűnik úgy hogy sosem érsz a végére, és nem is kapkodsz az egyes részekkel.

Attól függ mit modellezek, ha autót, fegyvert vagy ehhez hasonlót az az első az első hogy a blueprintet amilyen pontosan lehet megcsinálom. Ha pontosan le akarsz másolni valamit ez teljesen elengedhetetlen, simán szemre dolgozva feleslegesen bonyolítod az életed, órákkal később észreveszed hogy pontatlan valahol azon a ponton meg már rémálom javítani. Találsz erről ezer tutorialt, pl ez teljesen jó

https://www.youtube.com/watch?v=1GWGZvfB-zg

Itt találsz rengeteg korrekt minőségű(és sok esetben ingyenes) anyagot

[link]

Ha olyasmit amihez nem kell pontos blueprint, vagy nem találok hozzá akkor csak kirakok egy rakás képet a másik monitorra(ha csak "valami ilyesmi" kell).

„annyi hogy stilizált, nem realisztikus”

„Kb. gyerek szinten van, a repülő is, vagy hogy fogalmazzam.”

Elnézést, a hétvégém valamivel sűrűbbre sikerült a tervezettnél. A kolléga nagyon jól elmondta a teendőket, én csak a megközelítés problémáját bontogatnám még egy kicsit. A mai nyugati kultúrának, sok egyéb gondja-baja mellett, van egy, a téged érintő kérdésben kifejezetten tehertételt jelentő jellegzetessége: Kora gyerekségedtől arra treníroz, hogy a saját megfigyeléseid helyett szimbólumokban gondolkozz. Ma egy mesekönyv vagy egy rajzfilm a legritkább esetben engedi meg magának, hogy mondjuk az állatfigurái ténylegesen hasonlítsanak a természetben fellelhető modelljeikre. Nézd meg ezt a néhány képet:

[link]

Félretéve, hogy viszonylag gyakorlott kezű, de alapjában véve sekélyes tudású rajzolókról van szó, a képek láttán akkor is megmondanád, hogy medvéket ábrázolnak, ha történetesen nem volna odaírva. Miért? Mert a mackók tényleg így néznek ki? Nem, hanem azért, mert egy hosszú idő alatt végbement össznépi tanulási folyamat során kialakult egy társadalmi közmegegyezés abban, hogy a medvék a gömbölyded alkatukról, a bumfordi orrukról, a 3 illetve 10 óra irányában elálló kis kerek fülükről ismerszenek meg. Ha ilyen figurát látsz, akkor is nyomban tudod, honnan fúj a szél, ha még az életben nem láttál valódi medvét. Magyarán: Nem a létező állatról vannak ismereteid, hanem az azonosítását lehetővé tevő jelképekről. Érdemes felidézni, milyen volt Mackó úr, amikor még sem a rajzolókban sem a gyerekekben nem volt meg ez a kulturális előkép, egyszerűen csak önértékben elfogadták a tényeket:

[link]

Az az érdekes, hogy a dolog működött, a könyvsorozat számtalan kiadása bizonyítja, hogy a gyerekek imádták, mellékesen szerintem jobban ki is domborodott a történet kissé groteszk humora. Ehhez képest ma kinek jutna eszébe, hogy egy ilyen idomtalan ősvilági szörnyeteget, vagy a nyurgább, de semmivel sem emberszabásúbb loncsos pereputtyát szerepeltesse egy mesekönyvben – hiszen ezek veszedelmes fenevadak! Ma a gyerek lelke szent, csak nehogy megzavarja a kis agyát az, ha a nyers valót kendőzetlenül a szemük elé tárjuk.

A te repülőgéped is hasonló szemléletről tanúskodik. Minden attribútumot felsoroltál rajta, ami szükséges a felismeréséhez: Van két nagy szárnya, két kis szárnya, egy függőleges vezérsíkja vagy mi, légcsavarja és kerekes lábai. Attól, hogy mindez úgy van beletűzködve, mint a tortaszeletbe az ostyák, 𝑗𝑒𝑙𝑧𝑒́𝑠𝑘𝑒́𝑛𝑡 még tökéletes a maga nemében, legalábbis nincs a Földön olyan félig-meddig civilizált ember, aki ne vágná rá, hogy ez bizony repülőt ábrázol. Te azonban ennél többet szeretnél tőle, azt, hogy ne csak jelezze, kifejezze, hogy ez repülő, hanem olyan is legyen, mint az igazi. Ehhez viszont már nem elég a felszínes tudás, hiteles arányok, a szerkezet megértése, egy egész viszonyrendszer felmérése szükséges. Erre valók a referenciaképek. Számomra furcsa, de nap mint nap tapasztalom, hogy többé-kevésbé felnőtt emberek mennyire nem használják a látásukat. Tudják, hogyan „kell” lerajzolni egy almát vagy egy mobiltelefont vagy egy tehenet, ezért azt rajzolják, nem pedig amit látnak, akkor sem, ha akarják, akkor sem, ha kétméteresben eléjük vetítve üti ki a szemüket, és kifejezetten az a feladat. Neked azt javaslom, hogy ilyen esetben ne 𝑎𝑘𝑎𝑟𝑗 repülőgépet modellezni, vagy legalábbis ne siettesd azzal, hogy gyorsan ráaggatsz mindent, amiről tudod, hogy rajta kell lennie. Pontról pontra figyeld meg és mérd le, hogy minek, hol és miért kell ott lennie, és bízzál benne, hogy ha mindent lelkiismeretesen végigcsinálsz, akkor abból repülő lesz, ha fene fenét eszik is, mert nem lehet más – sőt, nem csak az, hanem egy bizonyos típus. Kellő tapasztalattal azután már saját magad is találhatsz ki akármit, mert nem csupasz jelképeket akarsz használni, hanem ráérzel a törvényszerűségekre. Mellékes érdekesség: Egy madagaszkári törzs (mahafaly) bizonyos okokból temetkezéskor a fejfáira faragja az elhunyt vagyontárgyait is – legtöbbször az évszázadok óta begyakorolt zebumarhákat, de ott is akadnak tehetősebb emberek, azoknak a sírján autók, buszok, vagy éppenséggel repülők is megjelennek. Érdemes felfigyelni arra, hogy a népi faragók hogyan birkóznak meg ezekkel a nyilvánvalóan hagyományidegen elemekkel. Khm, úgy tűnik, előbb alaposan megnézik őket, és csak aztán veselkednek az alkotásnak:

[link]

„próbáltam modellezni, de annyira rosszul nézett ki, hogy az leírhatatlan”

Ez egy más természetű, de rokon eredetű galiba. A lemásolt űrjármű eredetije sem sokkal bonyolultabb, mint a te változatod, aztán mégis mennyivel jobban mutat... A bibi ott van, hogy miközben a formai megoldásokra összpontosítasz, figyelmen kívül hagyod a dolog agyusztálását. A te modelled egy kiszínezéssel 𝑗𝑒𝑙𝑧𝑒𝑡𝑡 ábrázolása annak, hogy hogyan kell elképzelni a tárgyat: Ez a karosszéria, ez az alváz, emez meg az üzemanyagtartály, stb. A linkelt képen viszont a modell kidolgozott anyagminőségekkel, az arányítást lehetővé tevő, önmagában is látványos környezettel, rafinált atmoszféra- és fényviszonyok között van bemutatva, tehát mindent megtesznek az alkotók, hogy a zsúfolt illúziókból rakott érzékletes körítéssel feledtessék annak viszonylagos egyszerűségét. Ezekre is figyelj tehát oda, és mindjárt kevésbé ágrólszakadtnak látod majd a modelljeidet. Erre jó gyakorlat lehet, ha néha félreteszed a szerkesztést, és a töménytelen mennyiségű letölthető modellből raksz be a programodba, azután csak az anyagokat, fényeket, kameraállásokat próbálgatod, hogy mit tudsz kihozni belőlük.

Csináltam néhány képet Blender 2.79b-vel (a 2.80-ban még nem ismerem ki magam) a kis mértékben átalakított modelledről, más megvilágításban, módosított anyagokkal. Az igazi a Cycles renderelővel lett volna, de abból csak két elvetélt kísérletre futotta. A gépem ugyanis nem bírja, ezek is csak többszöri leállás után, világcsodájaként születtek meg. Neked nyilván jobb géped van, aknázd ki a képességeit. A többi a Blender hagyományos renderelőjével készült:

[link]