Linux rendszeren van valami hátránya másodlagos NTFS partició használatának adattárolásra?

Papírforma szerint performanciában is rosszabb (mérési eredmények alapján), de normál használat közben szerintem ezt nem lehet érzékelni.

Én használtam sokáig NTFS-t, szintén hasonló okokból, és nekem nem volt vele negatív tapasztalatom. De tény, hogy az exFAT jó kompromisszum lehet. Otthoni felhasználás esetén a fájl szintű jogosultságoknak amúgy sincs nagy jelentőségük (többnyire) főleg ha szimpla film/zene tárolás a cél.

A Linux natívan nem támogatja sem az NTFS-t se az exFAT-et (még). Mindkettőhöz külön (utólag) eszközkészletet (drivert) kell telepíteni.

Tehát kb jelenleg egyenrangú a kettő linux alatt.

A linux kernelbe (5.7) belekerült tavaly az exFAT támogatás (Mivel a MS vállalta hogy nem perli ezentúl a Linuxot az exfat miatti jogdíjkiesése miatt), de ez még évekbe tellik amíg a disztribúciókba is bekerül az új kernel..

Mivel úgy kérdezted, hogy "valami hátránya", én is felhoznám a Linux-os fájl-attributumokat, amiket az NTFS nem támogat. De amúgy enélkül is használható.

Illetve a töredezettséget nem tudom, hogyan kezeli a Linux NTFS partíción. Erre kíváncsi lennék, hátha valaki tudja, vagy van ilyen tapasztalata.

15 éve van NTFS (FUSE driver) Linuxra (honfitársunk, Szakacsits Szabolcs jóvoltából). Teljesen jól működik, megbízható, semmi gond nincs vele. Olyan "noname" cégek használják, mint pl. a Sinology. Bár valóban lassabb, mint pl. egy ext4, de ezt otthoni körülmények közt nem fogod érzékelni.

exFAT támogatás FUSE révén 2009 óta van Linuxban, a nativ driver valóban az 5.4-ben jelent meg, de ez nem sokat jelent.

Viszont Linux által kezelt NTFS meghajtóra _NEM_ telepítünk Windowst, mert a kettő nem fér össze. Esetleg úgy, ha a fastboot ki van kapcsolva a Windowsban, de még úgy sem ajánlott.

#2: Ez nagyjából 10-15 éve volt igaz. Akkor mondjuk tényleg nem volt böncs döntés NTFS-t használni Linuxon, csak amolyan "szükségmegoldás volt", ha egy NTFS partíció adataihoz hozzá kellett férni. Sőt, jó ideig írni sem lehetett, csak olvasharó módon lehetett elérni.

De azóta rengeteget fejlődött. Évek óta használok dual bootos rendszert (bár igazából az utóbbi egy évben a Windows már csak "dísznek" van ott), az adatpartíciómat pedig hagytam NTFS-nek. Illetve pontosítok: két adatpartícióm volt/van, egy FAT32, meg egy NTFS. Mindkettőt meghagytam, hátha Windowsból is el kell érni. (Bár Windowsból is külső driverrel elérhető az ext2/3, meg talán a 4 is.) Na, de a lényeg: semmi baj nem volt vele. ExFAT-nál még volt, hogy belefutottam hibába, áramszünet után csak olvashatóvá vált; de NTFS-nél semmi ilyen, vagy más rendellenességet nem tapasztaltam.

Hátrány talán csak annyi, hogy nincsenek rajta linuxos jogosultságok.

Ahogy láttam, többen is az exFAT-ot javasolták inkább. Nos, fentebb írtam, én ezt kicsivel megbízhatatlanabbnak találtam eddig. Logikusabb választás lenne, hiszen direkt egy adatcserére kifejlesztett, jogosultságkezelés nélküli fájlrendszerről van szó, csak hát kicsit még instabil. Majd egy 5 év múlva már bátran merem ajánlani. ;)

A töredezettség meg ma már egy csúnyán túlmisztifikált dolog. A mai szemmel nézve döglassú 25-30 évvel ezelőtti merevlemezeknél, FAT fájlrendszernél még volt létjogosultsága, de ma felesleges. Az újabb fájlrendszerek eleve igyekeznek optimálisan elhelyezni a fájlokat, egy átlagos mai HDD pedig egyrészt gyors, másrészt tele van gyorsítótárazva, meg sem érezni némi töredezettséget.

"másrészt tele van gyorsítótárazva, meg sem érezni némi töredezettséget"

A gyorsítótárnak pont a folytonosan tárolt fájloknál van értelme, a töredezettség agyonvágja. Arról pedig nem halottam, hogy a Windows már kernel szinten kezelné a töredezettséget, és még az NTFS is támogatná ezt bármi módon. Mondjuk ettől még lehet, hogy csak én maradtam le a hírről.