Linux esetén mit jelent hogy KDE alapú vagy Gnome?

linux disztró pl.: debian, ubuntu, linux mint, fedora stb., rengeteg van és van amivel már nem foglalkoznak

Nehéz lenne elmondani/összefoglalni egy-két mondatban.

Mindegyiket más más emberek/csapatok rakják össze, a saját szájízük szerint, erre ott a wikipedia cikke: [link]

KDE, GNOME stb. (xfce, lxqt, cinnamon ...) pedig desktop environtment (DE), a grafikus felhasználói felület

ezt gondolom nem nagyon kell magyarázni

aztán ott a további kérdés, mi a Kubuntu, Xubuntu, Lubuntu stb.

ezek mind ubuntu-k, csak más a grafikus felületük (+ a default alkalmazások), a kubuntu KDE, a Xubuntu XFCE, a másik meg lxqt

most hogy ezt mért kellet? mert az ubuntunál valamiért úgy döntöttek, hogy nem lehetnek egyben a dolgok, míg pl. a debiannál kitudod választani telepítéskor, melyiket akarod, ubuntunál ez külön van

" Ugyan az a program lehet nem is képes futni ugyan azon? Mit jelentenek ezek?"

futni képes mindegyiken, itt azon csúszik el a dolog, hogy mibe van csomagolva

pl. a debian és ubuntu, linux mint .deb csomagokkal dolgozik

míg a fedora .rpm csomagokkal

aztán a másik dolog az alkalmazásnak a függőségei, most mélyebben nem akarok belemenni

aztán vannak itt más lehetőségek mint pl.:

AppImage, csak letöltöd, futtatod (esetleg futtatási jogot kell neki adni)

flatpak, snap, ezek viszonylak új dolgok, a snap-ot leginkább ubuntunál erőltetik

ezeknél nem kell foglalkoni a függőségekkel*, mert minden egybe van csomagolva

* bár amúgy se kell foglalkozni vele, csak azoknak, akik ezeket a csomagokat összeállítják, karbantartják

még lehetne részletezni, de már így is hosszú lett és remélem nem csak jobban összekavartalak

A Linux - eltérően pl. a Windowstól - olyan rendszer, ami nagyon szélsőséges mértékben testreszabható. Windowsnál ilyen nincs. Ott azt kapod, amit Redmondban összeállítottak, neked csak nagyon minimális beleszólásod van, hogy mi települjön a rendszeredre.

Ezzel szemben Linuxnál - persze, csak ha akarod - a legapróbb részletekig szabályozgatod, hogy a rendszer melyik része milyen legyen.

Kezdve attól, hogy a kernel kiválasztásánál is van választási lehetőséged. A kernel ugyebár a rendszermag, ami a rendszer legalapvetőbb működéséért felel. Többek között például a memóriakezelésért. Csak egy példa: ha valami oknál fogva 32 bites rendszert használsz, választhatsz, hogy a "hagyományos" kernelt telepíted, ami csak max. 4 (valójában 2, 3, vagy 3,5) GB RAM-ot tud kezelni, vagy választhatsz úgy, hogy a PAE-technikát alkalmazó kernelt használod, ami 64 GB-ig tudja a memóriát kezelni. Vagy egy másik példa: ha megjelenik egy új verziója a kernelnek, anélkül lecserélheted azt, hogy a rendszer többi részét módosítanád.

A Linux úgy is tekinthető, mint többé-kevésbé különálló, egymásra épülő alrendszerek összessége, amik egymással együttműködnek. A felhasználó joga eldönteni, hogy melyik alrendszereket kívánja telepíteni, illetve hogy melyikből milyet akar használni. Ha én mondjuk egy beágyazott rendszernek, vagy szervernek használom a Linuxot, akkor dönthetek úgy, hogy a grafikus felület nekem nem is fog kelleni. Hiszen úgysem használnám, akkor meg minek telepítsem fel, és minek foglalja feleslegesen mind a háttértáron, mind a memóriában a helyet? Meg természetesen azt is meghatározhatom, hogy milyen programok települjenek fel a több ezer lehetőség közül. Windowson ilyen nincs. Ott esetleg megszabhatod, hogy a néhány alapértelmezett program közül melyik települjön fel, és melyik nem, de sok választási lehetőséged nincs.

A kernelre, és a rá épülő alaprendszerre települ fel a grafikus asztali környezet. (És/vagy az ablakkezelő. Most nem akarok nagyon belemenni, hogy mi a különbség asztali környezet és ablakkezelő között, ha érdekel, Youtube-on találsz róla számtalan videót.) Az asztali környezet magába foglalja a grafikus felhasználói felületet, és a hozzá tartozó programokat. Asztali környezetek például a Mate, Cinnamon, KDE, Gnome, XFCE, LXDE. Ez nagyrészt meghatározza a grafikus felület kinézetét (természetesen ez is nagy mértékben testreszabható), valamint az alapértelmezésben hozzá tartozó szoftvereket. "Teljesen másik operációs rendszer?" Dehogy. ;) Csak a rendszernek a grafikus felülete lesz más. Habár az alapértelmezett alkalmazások az egyes asztali környezetben különböznek, ettől még szükség esetén a másik asztali környezet programjai is feltelepíthetőek. (Csak ez sokszor azzal jár, hogy az adott asztali környezet több komponensét is ezzel együtt fel kell telepíteni, ami normális körülmények között nem jelent problémát, de ha mondjuk extrém kicsi a tárhely, akkor azért macerás lehet.) Sőt, egy rendszerre több asztali környezet is telepíthető, és bejelentkezéskor választani lehet, hogy melyiket szeretnéd használni.

Én például Matét használok, viszont DVD-írónak a K3B-t használom, ami a KDE-nek a része. Szóval az, hogy egyik asztali környezet mellett döntöttél, még nem jelenti azt, hogy csak és kizárólag annak a programjait futtathatod.

Meg aztán asztali környezettől függetlenül is rengeteg program van, amik közül te magad válogathatod össze, hogy miket akarsz telepíteni, és miket nem.

Hogy ez így kaotikus? Akinek nincs benne rutinja, annak valóban az, és a felhasználók többsége nem is akarná a végletekig testreszabni a rendszerét. Ezért (is) jöttek létre az úgynevezett disztribúciók, vagy magyarosan: kiadások. Egy-egy Linux-kiadásba előre összeválogatják az egyes rendszerösszetevőket: kernelt, alaprendszert, ablakkezelőt, asztali környezetet, és felhasználói szoftvereket, így a felhasználó komoly háttérismeret nélkül is fel tudja telepíteni azt. Nem kell azzal törődnöm, hogy vajon melyik kernel került bele, vagy milyen asztali környezetet telepítsek, mert az fog feltelepülni, amit az adott kiadásba beletettek. Tulajdonképpen arról van szó, hogy helyettünk összeválogatják, hogy mi kerüljön a rendszerbe. Hogy ettől elveszik-e a testreszabhatóság előnye? Nem. Ugyanis a feltelepített rendszer igény esetén tetszőlegesen módosítható. Ilyen disztibúciók például a Debian, Mint, Fedora, CentOS, Manjaro, Arch, Gentoo, OpenSUSE, stb.

"Teljesen másik operációs rendszer?" -- Pont, hogy nem. Bár ez kicsit filozófiai kérdés is, hogy két rendszert mikor tekintünk különbözőnek, vagy mikor ugyanazon rendszer különböző változatainak, de én azt mondom, hogy ezeket nem kéne külön rendszernek tekinteni.

"Ugyan az a program lehet nem is képes futni ugyan azon?"

De! Pont ez az előnye ennek a fajta felépítésnek. Attól, mert én itthon Linux Mintet használok, Mate asztali környezettel, a munkahelyen szintén Mintet, csak Cinnamonnal, munkatársam pedig CentOS-t XFCE-vel, még ugyanazok a szoftverek képesek futni mindhárom gépen. Csak akkor van galiba, ha más a rendszer architektúrája. Mondjuk egy 64 bites szoftver nem fog futni 32 bites rendszeren. (Fordítva viszont igen.) Vagy egy ARM rendszerre írt szoftver nem fog futni x86/x64 rendszereken. De ez nem a Linux sajátja, más operációs rendszereknél is így van.

"Lehetnek ebből kifolyólag kompatibilitási gondok?"

Lehetnek, de nem szoktak lenni. Bináris szinten az azonos architektúrájú rendszerek kompatibilisek egymással, ami pedig a telepítóket/csomagokat illeti, nem nagy kunszt a fejlesztőknek legenerálni az elterjedtebb kiadásokhoz a saját telepítőket (csomagokat). És persze ebből nincs olyan sok, hogy Dunát lehessen rekeszteni velük, ráadásul az egyes disztibúcióknak mindegyiknek van saját csomagtárolója. Azaz: egy központi tároló, ahová felpakolják a gyakoribb szoftvereket, így a felhasználónak egy másodpercig sem kell foglalkoznia azzal, hogy ez most .deb, .rpm, vagy mi a csuda, hanem elindítja az adott Linux-kiadás szoftverkezelőjét, kiválasztja, hogy mit akar feltelepíteni, és már települ is. Még csak neten sem kell vadászni a szoftverekre, mert ami egy átlagos felhasználónak kell, az mind megtalálható a központi csomagtárolóban.

"Igazából az nem tiszta, hogy ugye van a windows. Mindenki ismeri, csak egy van.

Van a Mac OS, ebből is egy van.

De linux mint egy és egység nem létezik nem?"

Pontosan. Ez az egyik fő előnye a Linuxnak, hogy nem egy önkényesen összeállított rendszerről van szó. Mint ahogy a felhasználók sem ugyanolyanok. Ha pedig az igények különbözőek, a rendszer pedig fix, az mindenképp kompromisszumokkal jár. Egy-egy Windows-verzióváltásnál komoly fennakadások, és óriási hisztik szoktak lenni, amiért a felhasználók felének nem tetszik, harmaduk pedig egyszerűen idegenként mozog az új rendszerben. Pont azért, mert egy egységes, (nagyrészt) változtathatatlan rendszert kapnak a felhasználók. Aztán megy a hiszti, hogy eltűnt a Start menü, és csempék vannak helyette, meg azt sem tudjuk, hogyan lehet kikapcsolni a rendszert (Win8). Aztán, hogy van Start menü, de "furcsa", meg semmit nem találunk, hogy hol van (Win10). Pedig ez csak a felhasználói felület. Linuxon miért nincs ilyen jellegű háborgás a verzióváltásoknál? Azért, mert nem egy önkényesen összeállított csomagot kapnak az emberek, hanem több, egymással kompatibilis, és egyébként is szélsőségesen testreszabható rendszert.

De még Apple-fan haverom is gyakorta kikel magából, hogy milyen balfék az Apple, amiért X dolgot elbarmolt, és Y dolgot meg bénán oldott meg.

Szóval: valóban nincs egy végletekig egységesített Linux, de ez nem, hogy nem baj, hanem éppenséggel előny.

"Már csak azt nem értem, Linuxra miért nem oktatnak suliban? Munkahelyeken miért nem elterjedt?"

Előre leszögezném, nem vagyok konteóhívő, vagy ilyesmi. :) De a Microsoftnak tényleg komoly marketing- és lobbi-gépezete van, ami mögött hatalmas pénzek állnak.

Azért nem tanítanak az iskolában Linuxot, mert a Microsoft megvette az oktatást kilóra. Ne gondold, hogy pusztán jófejségből adja a Microsoft "ingyen" a Windowst, meg az Office-t az iskoláknak! (Igazából nem ingyen, mert adóforintok milliárdjai vándorolnak a MS zsebébe ezért, de most gazdaságpolitikába nem szeretnék belemenni.) Marketinges nyelven beetetésnek hívják ezt a folyamatot. "Add a termékedet a fiataloknak ingyen, vagy nagyon olcsón, hogy hozzászokjanak, és így később attól függővé váljanak." Az iskolák "ingyen" megkapják a MS termékeit, azért, hogy még csak eszük ágába sem jusson Linuxot telepíteni a gépekre. Ha valaki ezt meglépné, egyből kapná felülről a korholást, hogy "nem azért kapjuk ingyen a Windowst, hogy te Linxot tegyél a gépekre". A tanárképzésben is marginális szerepet tölt be a Linux. Persze, mert az egyetemek is komolyan függnek a Microsofttól. Végig lehet csinálni úgy a tanárképzőt, hogy Linuxot még csak nem is láttál. A tanárok (informatikatanárok!) döntő többsége nem ismeri a Linuxot. Csak annyit "ismer" belőle, amennyit a Microsoftos körök mendemondáiból hall. Az pedig elég távol áll a valóságtól. Hogy használna az iskolában Linuxot, amikor ő maga sem ismeri? És hogy tanítana Linuxot, amikor a tanterv erősen Microsoft-centrikus, és attól hivatalosan nem térhet el? Ez az igazán nagy baj, hogy még azok, akiktől a tudást várnánk, azok is csak a szakterületük egyik felét ismerik.

"Munkahelyeken miért nem elterjedt?"

Pont ezért. Mert sem a vezetés, sem az alkalmazottak nem láttak mást, csak Windowst. Fel sem merül, hogy mást használjanak, mert lövésük sincs róla, hogy az egyáltalán milyen.

"Oké valaki használja a microsoft programjait, ott nincs alternatíva. A libreoffice meg azért elég gagyi."

Ezt azért erőteljesen cáfolnám. Kb. 15 éve használom a LibreOffice-t (illetve "elődjét", az OpenOffice-t), és nem tapasztalom, hogy gagyi lenne. Sőt... Jóval stabilabb és hibamentesebb. Más a felülete, és meg kell szokni (mint ahogy anno a MS Office felületét is meg kellett szokni 2007-ben), de innentől kezdve én nem tudok rosszat mondani róla. Nyilván ez sem hibátlan szoftver, mint ahogy olyan gyakorlatilag nem is létezik, de nekem heti szinten órákat spórol meg az, hogy nem a Microsoft szoftvereit kell használnom.

Így igaz, ahogy #8-as írja. A magyarországi informatikatanárok gyakorlatilag a Microsoft marketingesei.

A mi a Libre Officet illeti, ha azt mondod róla, hogy gagyi, akkor még soha nem használtad. A munkahelyemen csak azt használjuk és minden olyan feladatra tökéletes, amire a vagyont érő MS Office.