Melyik a ti kedvenc Linux distrótok? Miért?

Hááát tudod ez nézőpont kérdése, mint minden... :-)

Életem legelső Linux-a is Debian volt, meg most is azt használok az én gépemen...

...viszont közben kipróbáltam a RedHat-et (ami átalakult), Mandrake-et (ami Mandriva lett), Suse Linux-ot, DSL-t, Puppy-t, UHU-t, Gentoo-t, Sulix-et, Slax-ot, Trustix-et, jaaa és persze mindenki kedvencét az (K)Ubuntut...

...meg a fene tudja még mennyit!

A Debian-t azért szeretem, mert az van a legjobban megtámogatva szoftverekkel... ...jelenleg 2 darab Blu-Ray lemezen fér el... :-)

Suse: egyszerűen feltelepült és jól kezelhető volt az ablak kezelője. Alig pár éve váltottak: egyrészt, már csak az OpenSuse maradt, ami ingyen lehetett használni, aminek nem tetszett az ablak kezelője.

Ubuntu: amióta a netbookra is megjelent, a "rendes kiadás" is, új ablak kezelőt kapott. Egy ideig, szokni kelletett, de aztán, ment, mint a karikacsapás.

Mégis Win7-et használok. Miért? Van egy pár program, ami csak, ezen indul. A másik, a driverek: van egy USB-s wifi stickem, ami az alig pár éve megjelent Ubuntu kiadások, nem támogatnak. Próbáltam a leírás szerint telepíteni, de azzal sem ment. :(

Nekem két kedvencem van, amik mindig fent vannak a gépemen:

van egy Arch Linux, ezt használom minden nap. Az Arch a KISS vezérelvet követi, azaz "tartsuk egyszerűen, lebutítottan". Amikor felteszed, csak egy alap rendszert kapsz (kernel, csomagkezelő, alap konzolos GNU programok és a systemd) minden nélkül, tehát még grafikus felület sincs. És akkor mindent összerakhatsz úgy, hogy tetszik. + nagyon jó a csomagkezelője (pacman) és az ABS is nagyon király, az a forrásból való telepítést egyszerűsíti le. Ennek az előnyei megérnek egy külön hozzászólást, ha érdekel, leírom :)

Csak Arch-nál előfordul, hogy eltörnek a csomagok, mert mindig a legfrissebbek vannak a repókban (rolling release disztró ilyen -> nincsenek verziói, mindig minden a legfrissebb, de nem túl stabil emiatt). Amikor az Arch meghal (eddig 1x volt ilyen), akkor szedem elő a másik csodafegyverem :)

Szóval a másik rendszerem egy Debian Wheezy (=7=stable). Itt elég régiek a programverziók, viszont a rendszer brutálisan atomstabil (ezt használják a nemzetközi űrállomáson és a CERN szerverein is, ha jól tudom :D).

Egy megírt program elvileg egyfajta processzor-architektúrán tud futni. Ahhoz, hogy kereszt-kompatibilis legyen, más architektúrákat is bele kell foglalni a forrásba, ezzel növelve a program méretét és erőforrásigényét.

Windowson és a Debian-Ubuntu és Fedora és Suse vonalon az a megszokottabb, hogy előre lefordított bináris fájlokból telepítesz, amiknek széles a procitámogatotása. Azonban megvan az a lehetőséged is, hogy letöltsd a program eredeti forráskódját (persze amennyiben az elérhető, pl a program open source) és jól beállítva a fordítót, kizárólag a saját architektúrádra fordítsd a progit. Így kisebb lesz maga program, kevesebb memóriát és prociidőt eszik és relatíve gyorsabb lesz.

Na most pl. az Arch egy olyan disztró, ahol ez a fordítás kvázi egyszerűen megoldható.

Hátránya a forrásból telepítésnek, hogy azért munkaigényes, mert utána kell járnod ennek az egész procedúrának, hogy működik pontosan, dokumentációt kell olvasnod. Aztán meg kell szerezned a forrást, ami nem mindig elérhető (de azért Linuxon ez nem bonyolult), azt le kell töltened, ami általában nagyobb méretű, mint maga a bináris (bár ez nem mindig igaz). Utána le kell fordítanod, ami maga egy erőforrásigényes és hosszú folyamat tud lenni (pl a kernel nálam 2-2,5 óra alatt fordul le, a firefox, chromium elszórakozik 3-4 órát is).

Szóval ennyi :) Ha van kérdésed, írj nyugodtan. Van egy király blog, ami ilyen kezdő Linuxos dolgokkal foglalkozik, megírom privátban a címét, ha szeretnéd.