Melyik blog a jobb?

> [link]

Külalak: A fejléc, hát minimum sajátos. De legalább az összkép nem szivárvány színű, mint egynéhány blognál. A mondatkezdő nagybetűk hiánya erősen nehezíti az olvasást. A középre igazítás is.

Tartalom: Beleolvastam pár bejegyzésbe, de valahogy nem bírok egyet sem végigolvasni igazán. Sok-sok érzelemleírás, konkrét megfogalmazás nélkül. A rövidebb posztok lógnak a levegőben, nincs hova kötni őket. Pl.: 2012. június 3.: „na ezt nem kellet volna”. Mit? Miről van szó? Minek olvasom én ezt el? És miért írod te le? A hosszabb írásoknak nincs tartalmi szerkezete, mint egy esemény felvázolása, gondolatok, összegzésszerűség. És ami a legfontosabb, semmiféle tanulságot nem bírok levonni az írásokból, de még a blog írójáról sem tudok meg igazából semmit.

Visszalapoztam az első bejegyzésekhez is. Ugyanez. Emberek, körvonalak vannak, konkrétumok nélkül. A blog írójáról itt sem tudok meg többet.

Ez tipikusan az a blog, ami a blog írójának érték, meg esetleg a közvetlen környezetüknek, akik részesei az eseményeknek. Kívülről nézve nem sok értéket tudok lelni benne. Ez amúgy nem feltétlenül baj, csak a blog írójának tisztában kell lennie azzal, hogy a blog nem fog hatalmas látogatottságot elérni.

* * * * *

[link]

Külalak: Hát kicsit puritánabb az összkép, de azért még nézhető. A szöveg könnyebben olvasható, külön tetszenek a vastag betűs, aláhúzott kiemelések. A könnyebb olvashatóság miatt ezt tartom jobbnak.

Tartalom: Normálisan megfogalmazott, kerek írások. Az első két bejegyzésből, meg néhányból nagyjából el lehet képzelni a blog készítőjét, a történéseket körülötte. Összességében sokkal összeszedettebb, jobban átjönnek a gondolatok, érzések.

Csakhogy ezek a gondolatok és érzések eléggé… Nem is tudok jó szót rá. Az első szó, ami eszembe jut: bulvár. A blog íróját nem akarom jellemezni, de jelen esetben nem lehet megkerülni ezt a témát sem, de a saját véleményem az, hogy nem éppen él olyan életet, és nem olyan gondolatok forognak a fejében, amire kimondottan kíváncsi lennék. Számomra ezért értéktelen. És mivel sajnos vagy nem sajnos, de túl sokan írnak – vagy nem írnak – blogot arról, hogy hogyan képtelenek kiigazodni a saját érzelmeiken és ezért miért nem képesek döntéseket hozni, hogyan élik meg a saját érzelmi instabilitásukat, amire néhányan még büszkék is, ezért nem hinném, hogy csak én vagyok ezzel így. Gyanítom, hogy a legtöbb ismeretlen, idegen beleolvasva nem fogja a kedvencek közé tenni a blogoldalt, hanem szépen becsukja a böngészőfület. Még azok is csak ritkán, akik hasonló cipőben járnak.

De ezzel sincs semmi gond, csak megint tisztában kell lenni, hogy ez nem széles olvasóközönséget vonzó blog.

* * * * *

Mindkettő blogról azt gondolom, hogy felesleges reklámozni, felesleges véleményt kérni róluk, nézegetni az olvasók számát, mert ezek bizony nem éppen azok a blogok, amik sikeresek szoktak lenni. A második blogírót el tudom képzelni, hogy idővel valóban jó blogot fog írni, ha szerez némi élettapasztalatot, bölcsességet, és lesz miből, lesz mit átadni az olvasóknak belőle.