Sokan csak sznobságból f***zák a Seikot, meg úgy általában a nem svájci órákat?

Manapság a svájci óraipar igazság szerint csak a luxusórák terén tud valamit alkotni, ott is a régi nevek, mint a Patek, Rolex, Omega...stb.

Nem lesz semmi automatikusan se jó, se rossz attól, hogy "Svájcban-Németben-akárhol gyártották", tudnak vitathatatlanul jó minőséget gyártani máshol is, kifejezetten jó (annyira nem is filléres, de nem is drága) kínai órák is vannak (már). A fejlett országok nagyon elszállt bérszínvonala sehol nem jár automatikusan a csillagos egeket verdeső szakértelemmel és munkamorállal - de sokkal magasabb költségekkel mindenképpen...

A legfelsőbb kategóriákban persze még mindig vannak annyira felkapott luxusórák, amelyeket még befektetésként is lehet értelmezni (magyarán később akár haszonnal, de legalábbis veszteség nélkül ki lehet szállni ezekből), de ha most valaki megvesz egy ilyen 2-300 ezres alsópolcos márkanevet viselő kvarcórát igazándiból örülhet, ha fél év múlva pár tízezerért talál rá vevőt, azt is csak azért, mert valaki nem nézett utána a dolognak.

Nem lehet itt már valójában ár-érték arányokról beszélni, a svájci óraipar teljes mértékben átcsúszott a luxusiparba, szó szerint semmi köze már a kért vételáraknak a tényleges beltartalomhoz és az előállítási árhoz - csak ahhoz, hogy mennyire sikerült egy-egy brandet felépíteni, és mit lehet elkérni, mi az, amit még megadnak.

A 150-300ezer forint között a nívósabb márkájú svájci kvarcórákban sem lesz jobb és pláne megbízhatóbb kvarcszerkezet, mint egy 30ezer forintos Casio-ban. A mechanikus órák terén már másabb a felállás. De vannak minőségi olcsóbb automata japán órák is, amik nem maradnak el a svájci automatáktól.

Az, hogy milyen óraszerkezet van egy órában az lassan már nem lesz mérvadó. Ez is lassan olyan lesz, mint az óraüveg. Van zafírüveges óra 70 rongyért is, és van ásvány üveges óra 200 rugóért is.

A japán órák tartják még magukat, árban és minőségben. A svájciaknál már csak az elk*rv*ulás megy.